Manapság, amikor szinte minden belépő és középkategóriás telefonon ott figyel egy, de inkább kettő töltelékkamera és amikor a csúcskategóriás telefonoknál az autofókusznak és ötletes hardveres megoldásoknak hála egy kamera gyakran több feladatot is ellát, szinte szitokszó lett a dedikált makrókamera. Ez persze érthető, hiszen a gyártók legtöbbször  2 vagy nagyon jó esetben 5 megapixeles jelentéktelen képességű szenzorokkal szúrják ki a vásárló szemét amiknél az esetek többégében még az állítható fókusztávolságról is le kell mondani. A makrófotózás azonban a fényképészek egyik kedvenc szakterülete és a mobilos hobbifotósok is egyre gyakrabban próbálják nagyban megörökíteni a legparányibb dolgokat, így semmiképpen sem nevezhető ördögtől valónak maga a koncepció. Érdemes tehát megnézni, miért is jó a makrófotózás, van-e jelenje és jövője a mobilpiacon és ha létezik, mégis milyen az ideális makrófotós mobiltelefon.

Zoomolás vagy makrózás?

  Nem kevésszer hallottam azt az érvet, miszerint teljesen fölösleges a makrókamera, hiszen nagyításra ott a zoomkamera. Az ilyen megjegyzések azonban a hozzá nem értés ékes példái, hiszen teljesen eltérő végeredményt garantál a két módszer és a korlátjaik is teljesen eltérők, főleg mobilok esetén.

  Vegyük például a kétféle kamera látóterét. A telefotó kamera egy nagyon szűk látószögű, közelre rendesen fókuszálni képtelen egység, általában nagyon gyenge rekeszértékkel, aminek egyetlen funkciója a távoli objektumok "közelebb hozása". Ebből fakadóan ideális fényviszonyokat igényel(minél nagyobb a nagyítási értéke, annál kevesebb fényt képes beengedni) , ráadásul a gyakori optikai stabilizálás ellenére nagyon biztos kezeket igényel a használata. Ráadásként az ezzel készült képeknél gyakorlatilag nincs semmiféle torzítás, ami alapvetően jó is lehet sok esetben, viszont így a lefotózott tárgy, vagy élőlény nem tűnik hatalmasnak. Felhozható még az is, hogy jelenleg nagyon kevés telefon rendelkezik olyan mértékű optikai zoomal, ami mondjuk egy bogárra úgy rá tudna nagyítani a minimális fókusztávolságról, hogy az az egész képet betöltse.

  A makrólencsék ehhez képest teljesen eltérő módszerrel dolgoznak. Itt a lényeg, hogy a kamera hihetetlen közelségből(akár 2-3 centiméterről) is képes legyen ráfókuszálni a kiszemelt objektumra, így kiemelve annak részleteit. Nagy előnye, hogy ez a módszer éjjel is használható gond nélkül, hiszen a vakuk jellemzően nem elég erősek egy több méterre lévő tárgy tökéletes megvilágításához, de gond nélkül nappali fénnyel árasztanak el bármit ami ilyen közelségben van hozzájuk. Azt sem szabad továbbá elfelejteni, hogy a makró képeken a tér enyhén torzul a nagy látószög és a közeli tárgy miatt, ami viszont ebben az esetben nem probléma, sőt gyakran jól is jön, hiszen így a legkisebb rovar, vagy virágszirom is hatalmasnak tűnhet.

Gombócból is kevés: Alacsony felbontású makrószenzorok 

  A dedikált makrókamerákról elvi síkon el lehet mondani, hogy az egyre nagyobb, ezzel együtt pedig közelre egyre nehezebben fokuszáló főkamerák miatt nem, hogy vesztenének hasznosságukból, de még növekszik is az értékük, azonban sajnálatos módon sok gyártó megelégszik azzal, ha a specifikációs listán ki van pipálva a makrófotós képesség, arra azonban már nem ügyel, hogy ez vállalható minőségű is legyen.

 Ez a jelenség a már jól ismert 2 és 5MP-es töltelékkamerák képében jelentkezik. Az ilyen, nagyjából dísznek beszerelt kamerák hasznavehetetlensége pedig 3 fő okra bontható le. Ezek közül az első a szenzor mérete. A költségcsökkentés miatt ugyanis itt nem szabad méretes, 1" körüli, Sony által gyártott érzékelőket a lencsék mögé képzelni, hiszen a makrószenzorok apróságát az is remekül mutatja, hogy a számukra készített kameralyuk nagyjából tollhegynyi. Ekkora szenzor pedig szinte teljesen alkalmatlan arra, hogy megfelelő mennyiségű fényt gyűjtsön össze, illetve a Sonyhoz, vagy a Samsunghoz hasonló nívós cégek nem igazán készítenek már ilyen méretben mobilkamerákat, tehát az utóbbi évek hasznos, de nem olcsó fejlesztései is mind-mind kimaradnak ezekből a képalkotókból.

Jól látható a különbség a két baloldali 2MP-es töltelék és a jobb felső 48MP-es főkamera közt

   A második, sikertelenséget garantáló ok a pixelek száma. Az mára már teljesen egyértelművé vált, hogy a hibrid zoomon kívül pixel binning nélkül nincs sok értelme az 48-108MP-es mobilkameráknak, viszont ezzel együtt az is kiderült, hogy 8MP alatt sem érdemes már szenzort pakolni egy telefonba, mert ez alatt már észlelhető, hogy az eredmény nem az igazi. Az 5MP még nem is állna olyan távol az elvárt minimumtól, azonban a gyakoribb 2MP-es felbontás bizony túl kevés a megfelelő eredményhez, a kész alkotás pedig értelemszerűen már a mobil kijelzőjén is pixelesnek hat.

   A végső probléma az autofókusz teljes hiánya, vagy annak botrányos minősége. Hiába a kis szenzor és a csupán 5MP-es felbontás a Mi 11 makró szenzora a jól összerakott algoritmus és a gyors fókusznak köszönhetően teljesen elfogadható képeket készít, melyek kinagyítás nélkül még akár szépnek is nevezhetők. Ezzel szemben a legtöbb gyártó, de még a Xiaomival rokon Redmi is rendszeresen hagyja ki ezt a létfontosságú funkciót aminek "hála" a makrókamerák kizárólag egy bizonyos, jellemzően 3-4cm-es távolságból tudnak csak rendesen működni. Nem sokkal jobb akkor sem a helyzet ha tételesen jár az autofókusz a kamera mellé, csak éppen pocsék minőségben. Ekkor ugyanis lassú, megbízhatatlan és szaggató fókuszálás lesz a felhasználó osztályrésze, a legkisebb kézremegés pedig könnyedén homályba burkolhatja az amúgy sem kimagaslónak ígérkező fotókat.

A tökéletes megoldás: Ultraszéles-makró kombó

  Szerencsére a  gyártók mostanra már rájöttek egy ideális megoldásra, ami lehetővé teszi, hogy a makrófotózás a mobilokkal is lehetségessé váljon jó minőségben. Megoldásuk bár drága, így csak a prémium készülékeken lelhető fel, de lényegesen olcsóbb megoldás, mintha egy külön, legalább 12MP-es egységet építenének be a többi kamera mellé. A trükk pedig az ultraszéles látószögű kamerákban rejlik. Ezek ugyanis autofókusszal szerelve képesek néhány centiről is tökéletesen fókuszálni, ennek köszönhetően pedig gond nélkül készülhetnek magas felbontású, remek dinamikatartományú makrófotók, sőt videók is.

  Várhatóan ez a megoldás szép lassan leszivárog majd a középkategóriába is, ahol a 8-13MP-es ultraszéles szenzorok esetén semmi akadálya nem lenne a változtatható fókusz beépítésének, de addig is kénytelenek vagyunk beérni az olyan félmegoldásokkal, mint amit a Xiaomi Mi 11 kínál.