2021. máj 11.

"Nevenincs" márkák: Umidigi

írta: 1nsanat1
"Nevenincs" márkák: Umidigi

umidigi-a7-pro-front-and-back-1024x613_1.jpg

   Új telefon keresése esetén az ember menthetetlenül is belefut mindig egy-két gyanúsan olcsó és gyanúsan erősnek hirdetett, de valami sosem látott márkanévvel rendelkező telefonba. Ezek a nevenincs termékek azonban már évek óta közismertek arról, hogy kíméletlenül megkeseríthetik a felhasználó életét. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy egykoron a mára már piacvezető márkák múltjában is számtalan fekete folt van, így időről-időre van értelme megnézni, hogy a harmadvonalbeli kínai gyártók jó úton haladnak-e a felzárkózásban, vagy megrekedtek az olcsó másolatok szintjén. Ezért ebben cikksorozatban a teljesség igénye nélkül igyekszem betekintést nyújtani néhány cég jelenlegi termékpalettájába. Jelen írás tárgya pedig a Umidigi.

 

Az előzmények: Sokat szidott klónozók

 

  Jelen írás tárgya, a Umidigi egy kifejezetten ellenszenves, tipikus filléres kínai cégnek tűnik, ha a múltját nézzük. A profiljuk ugyanis hosszú évekig abból állt, hogy hazug specifikációkkal üres kameralyukakkal, lopott dizájnnal dobtak piacra telefonokat, amik elsőre olcsónak tűnhettek ugyan, de hamar kiderült, hogy valójában a gyenge belsőn és a borzalmas szoftveren spóroltak és kevesebb bennük a valódi tudás, mint egy szürkébb küllemű belépő szintű Redmiben, vagy Alcatelben. Mi tagadás, innen elég nehéz hírnevet építeni, azonban láthatóan a huszadrangú kínai gyártó úgy gondolta, hogy a gyatra termékeiből befolyt pénzt az utolsó fillérig a teljes megújulásra költi és itt érkezünk el a Umidigi elmúlt pár évéhez, ami komoly meglepetéseket tartogat.

 

A kötelező minimum: Okosórák

 

  Érthetetlen okokból szinte követelménnyé vált az utóbbi években, hogy minden mobilgyártónak a piacra kell dobnia legalább egy okosórát is, és nem is Umidigi lenne a Umidigi, ha nem szállt volna bele ebbe az értelmetlen trendbe. Természetesen az itt elvégzett munka minimális, a gyártó ugyanis hiába adott ki több eltérő órát, ezek gyakorlatilag 90%-ban megegyeznek, legyen a nevük UWatch vagy éppen Urun. 

maxresdefault_4.jpg

A Urun a nevében hordozza a mozgás ígéretét, és aktivitásfigyelőként valóban helytáll

   A legminőségibb darabnak a Urun nevezhető, 56$-os árazása azonban még így is az alsó kategóriába helyezi. Ez mondjuk szerencsés is, hiszen a nagyok ellen esélye se lenne. Ennek oka főleg az aprócska, de az óraszámlapok által jótékonyan álcázott kijelző, ami ráadásul csak IPS. Ezzel azonban ki is merült a komoly negatívumok listája, az óra ugyanis egy szimpatikus fehér dobozban érkezik a vásárlóhoz, kinyitva pedig nem az olcsóság csapja arcon az embert. A kütyü ugyanis fém házat kapott, ami ráadásul 5ATM nyomásnak is ellenáll, ami felettébb szokatlan ennyiért.

  Funkcionalitásban sincs ok a szégyenre, hiszen a  17 féle sportmód, az egészségapplikáció, az aránylag pontos GPS és a szintén keveset tévedő pulzusmérő, valamint a telefonon lejátszott zene, vagy épp a kamera vezérlése mind-mind kellemes extra egy olyan kütyütől amit 0 elvárással vesz kézbe, vagy inkább kézre az ember. A gyártó által kommunikált 10, vagy energiatakarékos, kikapcsolt bluetoothos üzemmódban elérhető 40 napos üzemidő mondjuk elég nagy hazugság, de azért az 5-6 nap reálisnak mondható, ami szintén nem rossz érték.

  A Umidigi tehát korántsem reménytelej szereplő az okosórák piacán, a kulcs csupán az lenne, hogy a tizenezer forintos "budget" kategóriából(a Urun árának kétharmadáért is árulnak okosórát) lépjenek egyet fölfelé, ugyanis több számlappal és egy nagyobb méretű, egyben fényesebb AMOLED kijelzővel akár az Amazfittől is elcsábíthatnának vásárlókat.

 

Valami nem stimmel: A hamvába holt F és X széria

 

  Bár bizonyos szempontból az F1, az F2 és az X hozta el a Umidigi számára az ismertséget az extrém vállalások okán, de nem lehet titkolni, hogy egyik sem lett túl jó eszköz, amit mi sem jelez jobban, mint az, hogy 2019 óta egy szót sem hallani egyik szériáról sem. Az egyik fő gond a marketing volt a szerencsétlen sorsú trió életében. A gyártó ugyanis úgy gondolta, hogy a P szériás MediaTek chipekkel felruházott eszközökkel kapcsolatban bármit hazudhatnak a vásárlóknak. Így lett a Poco F1-OnePlus 6T-iPhone X hibrid Umidigi F1 flagshipkillerként, a Mi9-re hajazó X Flagshipként, a Honor 20 olcsó koppintásának tekinthető F2 igazi csodaként beharangozva. A valóság azonban hamar visszaütött ugyanis a prémium hatás a csomagolást tekintve még érezhető volt, a telefont bekapcsolva hamar elillant. A három típus közül ugyanis egyik sem kapott rendszeres frissítéseket, ráadásul a borzalmas optimalizációnak köszönhetően sem az egyébként máshol vállalható chipek, sem a Redmikben korrek módon szereplő nagy felbontású szenzorok nem tudtak kiteljesedni. 

umidigi.png

Amoled kijelző, 48 megapixeles kamera, gyönyörű hátlap. Ennyiben ki is merülnek az X érdemei

  Utólag kijelenthető, hogy a Umidigi sokkal jobban járt volna, ha ezt a három alig eltérő telefont inkább egybegyúrja és kicsit magasabb áron, egy kicsit combosabb lapkával piacra dobja az X-et a másik két készülék gyártási költségeit pedig az ebben az alternatív múltban őszintén, prémium külsejű középkategóriásként hirdetett X szoftveres optimalizációjára költi. Ez esetben garantáltan másképp alakult volna a cég sorsa, így azonban az X inkább a Umidigi kárára vált és az F széria is csak egy gyenge kezdőlökést adott az emelkedéshez.

 

A (Redmi) Notekiller: Umidigi Power 3

 

   2019-ben a Umidigi kitalálta, hogy piacra dob valami igazán erőset. A Power azonban nevével ellentétben minden volt, csak nem erős, így hamar elvérzett az elavult P35-ös chip miatt, ami gyakran melegítette fel a telefont és az egyébként hatalmas 5150mAh-ás aksit is úgy zabálta ilyen esetekben, mintha nem lenne holnap. A 18 W-os töltés, az NFC és egyéb funkciók azonban kellemesen hatottak a kedvező árazással kombinálva, így egyfajta szegény ember Redmi Note 7-ese lett belőle és érződött, hogy kis odafigyeléssel még lehet valami a szériából. 

umidigi-power-3-1_1.jpg

   A valami pedig még abban az évben megérkezett az utódot azóta sajnos nem kapott Power 3 képében, ami egy igazi Redmigyilkos lett. A műanyag házas készülék teljesítménye a duplájára nőtt a P60-nak hála, az akkumulátorára is rápakoltak még 1000mAh-t, kamerás téren pedig teljes reformon esett át. Az előlapi 16mp-es kameralyukba helyezett egység és a fekete kameraszigetbe rejtett hátlapi négyes(48mp-es fő,13mp-es ultraszéles,5-5mp-es makró és mélység)  kifejezetten modern jelleget adott a típusnak.

   A valódi csoda azonban nem a remek tulajdonságok halmaza, hanem a Umidigi őszintesége volt. Életükben talán először teljesen őszinték voltak és nem próbálták a Power 3-at az aktuális Note, Mate vagy épp Mi széria ellen felvonultatni, hanem a szintén Novemberben bejelentett Redmi Note 8 kihívójának szánták. Az összevetést pedig ki is állta a mobil, hiszen jobb üzemidőt, magasabb Antutu pontszámot, magasabb felbontású másodlagos kamerákat és korszerűbb dizájnt kínált hasonló áron. Természetesen szoftveres téren itt is akadtak problémák, de már nyoma sem volt a lefagyásoknak és a felhasználást ellehetetlenítő súlyos bugoknak, így a Power 3 lett a Umidigi első egyértelműen jó és a pletykák szerint nagy számban eladott telefonja.

 

Erős belépő: Az A széria

 

   Nincs könnyű dolga annak a gyártónak, aki 40.000 forint környékén, sőt alatta akar kiadni használható készüléket, hiszen a próbálkozók számára csak gyengébb minőségű, nem egyszer elavult alkatrészek állnak rendelkezésre és a legapróbb fejlesztésért cserébe könnyen lehet, hogy két másik területen is spórolni kell. A Umidigi mégis úgy gondolta megpróbálja a lehetetlent és belefog az A szériába, ami a Samsungos terminológiától eltérő módon kizárólag a legalsó, belépő kategóriát fedi le.

   "Jó" Umidigis hagyományokhoz híven a nyitányt jelentő A1 és az A3 család itt sem sikerült túl meggyőzőre, azonban az A5 Pro már egészen más lapra tartozott, ugyanis kicsivel több mint 30.000 forintért használható hardvert kínált meglepő köntösben. Elől ugyanis vékony kávák szegélyezték a FullHD felbontású, de kissé gyenge fényerejű kijelzőt, amit csak egy vízcsepp notch csúfított, benne egy vállalható 16mp-es kamerával. Oldalt alumínium keret fogadott, amin jutott hely a jack csatlakozónak és a kategóriában még teljesen megszokott micro USB foglalatnak. Hátul szintén üveglap fogadta a vásárlót, amin egy ujjlenyomatolvasónak és látszólag a  P20 Pro kamerarendszerének is jutott hely. A látszat persze csal, a 16mp-es fő, a 8mp-es ultraszéles és az 5mp-es mélységérzékelő(valójában funkció nélküli) szenzor ugyanis messze elmaradt a Huawei csúcskészülékeinek teljesítményétől, de az Y szériát bizonyos körülmények közt vitathatatlanul maga mögé tudta utasítani. A típus gyengéje vitathatatlanul a P23-as lapka volt, amin a 4/32GB-os kiszerelés és a 4150 mAh-s telep nem tudott érdemben segíteni, de igazán nem is kellett, hiszen a már-már korrektnek nevezhető optimalizáció okán az A5 Pro üde színfolt lett a belépő kategóriában. Olyannyira, hogy még a Tech2 is figyelmet szentelt neki.

umidigi_a5_pro_1.jpg

   Az utód, az A7 Pro még ennél is jobban sikerült, itt ugyanis a micro USB-t USB-C váltotta fel, a kávák bár nőttek, de ezzel együtt a maximális fényerő is, a tárhely 64, vagy akár 128GB-ra hízott, a kameraszigetre pedig negyedikként bekúszott egy 5mp-es makró szenzor, illetve az ultraszéles egység is 16mp-esre hízott, ezzel együtt pedig a teljesítménye is érezhetően javult. Optimalizálva is lett a szoftver, így bár gördülékenynek távolról sem nevezhető az A7 Pro, de nem fagy le ha esetleg megizzasztja egy-egy játék. Ezután nem sokkal jött még egy sima A7-es verzió is, ami a Pro egy butított, majdhogynem használhatatlanul gyenge variánsa lett, majd egy még ennél is gyengébb A7S, ami már a 20.000 forintos kategóriában próbált szerencsét, de 4 magos 1,3ghz-es processzora remekül jellemzi a tudását.

  A fokozatos butulás aztán a jelenbe érve átmegy fejlődésbe, ugyanis megjelent a kamerák és chip terén egyaránt erősebb A9 Pro, valamint a szuperolcsó, de még pont elégséges tudású A9. A Pro verzió a kettő közül az izgalmasabb, ebbe ugyanis egy P60-as lapka van, ami már játékra is alkalmas korlátozott mértékben, és fogyasztása is kedvezőbb mint az elődbe rakott P23-nak, aminek a túlterheltség miatt volt hatalmas étvágya. A kamerák fejlődése azonban ennél is nagyobb mértékű. Az előlapon 16-ról 24-re nőtt a megapixelek száma, míg a hátlapon a szintén 16mp-es egykori fő kamera kiszereléstől függően 32(4/64GB) vagy 48mp(6/128-8/128GB)-esre hízott. Külön érdekesség, hogy jó eséllyel a vírushelyzet miatt a gyártó egy infravörös hőmérőt is elhelyezett a 4 kamera mellé, ami közel haszontalan, de érdekes és a piacon ritka kiegészítő.

umidigi-a9-pro-1_1.jpg

Az A széria remeklül megmutatja a Umidigi rohamos fejlődését

  Az A széria tehát jól láthatóan egyre javul és egyre több középkategóriás tulajdonságot zsúfol bele abszolút belépő szintű árazású készülékekbe, ha pedig ez így folytatódik, akkor a hamarosan debütáló A11 és A11 Pro könnyedén megnyithatja a kapukat a szélesebb körű értékesítés felé is.

 

Irány a középmezőny: S5 Pro

 

   Bár az S szériáról mindenkinek a  Samsung flagship telefonjai jutnak eszébe, a Umidigi eldöntötte, hogy ennek ellenére, vagy sokkal inkább éppen emiatt szintén létrehoz egy S sorozatot, ami bár a csúcskészülékeknél jóval gyengébb képességekkel bír, viszont a középkategóriában kiemelkedőt alkot. Ahogy az várható volt a cégtől, a terv eleinte hatalmas kudarcnak bizonyult és csak rendszerhibákkal küzdő, gyengécske készülékek kerültek piacra, mint az S, vagy a hibákra fokozottan hajlamos S2 Pro, ami specifikációk terén még nem is lett volna igazán pocsék termék. Ezután jött az S3 Pro, ami már rendelkezett telefotó kamerával is, egyetlen igazi hibája pedig a középszerűsége volt. A valódi előrelépést azonban csak egy olyan készülék hozhatta el, ami kinézetével felkelti, specifikációival pedig megtartja a potenciális vásárló figyelmét.bannernew-phone.jpg

Az S5 Pro aduásza egyértelműen a bevágásmentes Amoled kijelző

   Az S5 Pro pedig vitathatatlanul egy ilyen eszköz lett. Bár az ára elég magasra sikeredett és sokan nem szívesen költenek 100.000 forint körüli összegeket másodvonalas készülékekre, de dizájn és specifikációk terén bizony alaposan alátámasztja az árazását. Az S5 Pro ugyanis egy teljes kijelzős, pop-up szelfikamerás üveg-alumínium-üveg telefon. Ha ez nem lenne elég, FullHD+ felbontású Amoled kijelző és a panel alá rejtett ujjlenyomat olvasó is emeli a tétet. Ha valakinek a megnyerő látvány önmagában kevés lenne, annak is kínál néhány dolgot a Umidigi csúcskészüléke. Például azt, hogy végre megszabadultak a MediaTek P szériájától és átváltottak a G90-re aminek az Antutun szerzett 290.000 pontja elég meggyőző tud lenni. A jó lapkát ráadásul kiegészíti 6GB RAM és 256GB tárhely, valamint egy 18W-al tölthető 4680mAh-s aksi is. 

   Egyedül talán a fotózás szerelmesei csalódhatnak egy kicsit, ugyanis hiába a 48mp-es fő szenzor, a többi egység gyakorlatilag az A7 Proból lett átpakolva, ami ott remekül teljesített, többszörös áron viszont már átlagon alulinak nevezhető. Adva van hát a lehetőség itt is a fejlődésre, amire szükség is lenne, hiszen ahogyan egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy jól sikerült S5 Pro sem képes a Umidigit a középkategóriás telefonok piacán számító szereplővé tenni.

 

   A bölény ereje: Bison és Bison GT

 

   Kevésbé sikeres kínai gyártóknál gyakori, hogy boldogulásuk érdekében strapatelefonok gyártásába fognak, ezek azonban az esetek többségében kevéssé átgondolt, rossz ár-érték arányú, kényelmetlen fogású nehéz készülékek IP68-as minősítéssel és némi műanyag-fém borítással. A helyzeten pedig a nagy gyártók is csak rontanak, ugyanis például a Samsung Xcover sorozata nem egyszer belépő szintű teljesítményt ad felső-középkategóriás árazással.

   Éppen ez a nevetséges állapot az, ami rávezette a Umidigit, hogy megpróbáljon létrehozni egy strapamobilt, ami tudásban végre állja a sarat a hasonló áron kínált normál mobilokkal, mellőzi az otromba dizájnt, de mégis garantálja a három fontos szabványt: Az IP68-at az IP69K-t és a MIL-STD-810G-t.Ilyen komoly elvárásoknak azonban nehéz megfelelni, hiszen még a strapamobilok két királya, a CAT és a DooGee sem igazán tudott hasonlót megalkotni azelőtt. A Umidigi a rossz esélyek ellenére mégis kockáztatott és rögtön első próbálkozásra megalkotta a Bisont, ami komoly meglepetést okozott sokaknak.

   A bölényről elnevezett telefon egy igazán szemrevaló készülék lett, első ránézésre egy hétköznapi mobilnak tűnik egy masszívabb tokban. A valóság pedig nem jár messze a látszattól. A típus ugyanis lényegében egy A9 Pro felszerelve egy nagyobb, 5000mAh-s, 18W-os töltést támogató akkumulátorral, programozható gombokkal, oldalsó ujjlenyomat olvasóval, illetve mindenféle építkezéseken és túrákon hasznos előre telepített applikációval, ja és persze brutális ellenállóképességgel. Lényegét tekintve pedig ez az "újrahasznosítás" eredményezi azt, hogy a Bison ennyire olcsó tud maradni a szabványok és a profi összeszerelési minőség többletköltségei ellenére.

umidig-bison-gt-1-1-e1616989090410.jpg

A Bison GT jó marketinggel alaposan felforgathatja a strapamobilok piacát

  A Umidigi azonban helyesen érezte, hogy közel sem hoztak még ki mindent ebből a konstrukcióból, az eladások és a visszajelzések alapján pedig volna is igény egy kicsit combosabb verzióra így hamar piacra került a Bison GT, ami túlzás nélkül a legjobban használható strapamobil a piacon. 

  A hízókúrán átesett Bisonként is felfogható GT kijelzője 6,3"-ről 6,67"-re nőtt, ráadásul elhagyva a notchot egy apró kameralyukra váltott ,amibe ráadásul egy 32mp-es, nagyobb szenzor kapott helyet. A készülék hátán a minta ugyan nem változott meg, de cserébe a főkamera immár egy 64mp-es egység lett, ami bár nem példátlan előrelépés, de üdvözlendő. Ennél jóval érdekesebb a belső fejlődés. Ennek egyik része az akkumulátor érinti, ami 150mAh-val hízott, ami bár nem sok, de ha hozzátesszük a 33W-ot, azaz a maximális töltési sebességet, akkor rögtön érződik az előrelépés. Nem kevésbé kellemes az, hogy az alap kiszerelés immáron 6 helyett 8GB RAM-mal gazdálkodhat. A hab a tortán azonban az új lapkakészlet, nevezetesen a Helio G95, ami több mint másfélszer annyi pontot ér el Antutun(300.000) mint a kistesó P60-as megoldása(180.000).

 

Verdikt

 

   A Cubotal szerzett többségében negatív tapasztalatok után remek élmény alaposabban megismerkedni a Umidigi új termékeivel. A vállalat ugyanis alaposan összeszedte magát, sőt furcsa módon még némi másoktól vett egyéniséget is sikerült kialakítania. Hiába akad néhány szoftverhiba, vagy éppen félrefordított menüpont a gyártó eszközeiben, az árukhoz mérten jó képességeik már így is ajánlható a többségük. Természetesen van még mit javítgatnia a cégnek, de ha sikerülne minden figyelmet az A, a Power, az S és a Bison szériákra fordítani és immáron következetesen fejleszteni azokat, akkor gond nélkül lehetne a Umidigiből egy megbecsült mobilgyártó.

 

 

   

 

 

Szólj hozzá

Vélemény Umidigi