Amikor az önkormányzatunk előző évi gazdálkodását bemutató összefoglalóra utólag -egyetértően- rábólint a képviselő testület, a pénzmaradvány sornál egészen biztosan megmoccan bennünk némi kétely, hogy az valami jó dolog-e, vagy ellenkezőleg, valójában feleslegesen kivonja a forrást a közfeladatok magasabb színvonalú ellátásának lehetősége - és felelőssége - alól.

Nincs könnyű dolgunk. 
A pénzmaradvány élete során általában csak két pillanatra mutatkozik meg teljes valójában: Először, amikor kimondják róla, hogy egyáltalán létezik, másodszor pedig amikor beépül a következő év költségvetésébe, a bevételek közé. Hogy a kettő között mit csinál, azt nagyon nehéz tetten érni, különböző előirányzatok rovatain rejtőzködik. Még az is lehet, hogy ez pont így van rendjén.

Jó ez nekünk, vagy nem?
A szerző nem pénzügyi szakember, ezért nem számviteli, hanem a reálfolyamatok oldaláról próbáljuk megközelíteni és kibogozni, hogy mi az igazság. Próbáljuk megfogni a megfoghatatlant. 

Vezetői részről általában már a probléma puszta felvetését sem kíséri egyértelmű lelkesedés. Ha azt gondoljuk, hogy a magas pénzmaradvány növeli a költségvetés végrehajtásáért felelős team komfortérzetét, amibe bele lehet kényelmesedni, akkor valószínűleg nem tévedünk nagyot. Hiszen év közben így többször van szabad pénz, nem kell olyan sűrűn beavatkozni, kicsivel lazábbra lehet venni a figurát, kényelmesebb testtartást lehet felvenni a székeken. Azt valószínűleg ők sem tudják, hogy ténylegesen mekkora a "luft" a majdan befolyó bevételek és a tervezett kiadások között, (ennyire nem tudatos a tervezés, ezt pénzügyi bizottsági tapasztalataimra hagyatkozva határozottan állíthatom) de a zsigerekben ott van, hogy van. Mármint a valamekkora luft. Ezért nagy a csábítás abba az irányba, hogy tulajdonképpen ez jó. Az észszerű gazdálkodási biztonságot ugyan másképp is el lehetne érni, viszont az sokkal több munkával járna. (Igaz, a település viszont abból profitálna igazán.)

Miért keletkezik egyáltalán a pénzmaradvány?
Erre vonatkozóan olyan generál magyarázatok szoktak elhangzani, hogy:

- Nem tervezett többletbevételekből
- Meg nem valósult beruházásokból
- Költségtakarékos gazdálkodásból

Egyetlen dolog nem hangzik el soha: Az, hogy esetleg alultervezésből. Nevezetesen, ha alátervezik a várható bevételeket. Miután egyensúlyi költségvetés készül, ezért aztán a kiadások is - a lehetőségekhez képest -alultervezettek lesznek. Ennek az az eredménye, hogy év közben mindenre az az egyenválasz, hogy "nincs rá pénz", év végén pedig ismét ott a százmilliós pénzmaradvány. Ugye ez már ismerős?   

A folytatást vegyük kissé konkrétabbra: A Nemzeti Jogszabálytár 2013.-tól tárolja a helyi önkormányzatok rendeleteit, tehát annak adataiból fel lehet állítani egy tíz éves trendet. Az első ábra az éves költségvetések tényleges bevételi főösszegeit, és a hozzá tartozó éves pénzmaradványt mutatja. Ebből annyi állapítható meg, hogy a pénzmaradványok összege -kisebb ingadozásokkal- jól láthatóan egyre növekvő tendenciát mutat. 
Ha már itt pontot tennénk a történetünk végére, akkor nem mennénk haza sokkal okosabban. Ennél némileg többet tudhatunk meg, ha megnézzük, hogy a pénzmaradványok mekkora hányadát teszik ki az adott évben rendelkezésre álló, elkölthető bevételeknek:
A második ábrából már drámaibb következtetés vonható le. Nevezetesen az, hogy a 2020.-évi első pandémia hullámot követő -az önkormányzatok bevételeit jelentős mértékben szükító- elvonások ellenére a pénzmaradványok hányada tovább növekszik. Még a szerényebb bevételt produkáló 2021.-évben is nagyobb rész maradt meg, mint a pandémia előtti 2019. évben. A források tehát szűkülnek, de ennek ellenére is jelentős összeg, sőt: egyre több pénz marad meg. A bevételek egyre nagyobb része nem fogy el, mintha a szűkülő bevételek ellenére sem tudná mire költeni az önkormányzat. Ez egy állandó pénzhiányban szenvedő önkormányzat esetében kuriózum. (A hivatalos és félhivatalos évközi kommunikációból ugyanis az előbbi vastagbetűs állapot szűrhető le.) Miután az önkormányzatok a gazdasági év végére egyáltalán nem terveznek pénzmaradványt, a diagram zöld oszlopait tekintve semmiféle tudatosságról nem lehet szó, hanem ez valószínűleg mind a tervezés, mind a végrehajtás együttes hibájának eredménye.

Az önkormányzat egyéves bevételének -nagyjából- egyharmada, - az utóbbi három év átlagában pedig annál is több - egyszerűen nem jut el a nagyközségi közszolgáltatások javítására, a reális lakossági igények teljesítésére, és ez a kiesés évről- évre ismétlődik  Ezt mutatja a trend,. ezen nincs mit szépíteni. (A két diagramból további következtetés is levonható, de az már messzire vezetne.) 

Ami megmaradt, azt egészen biztosan nem költöttük a településünkre.
Ennyit kellett volna még hozzáírni a rendelethez.