Szombaton, ahogy előre sejtettem, nem csináltam túl nagy kertészkedést, egyrészt az eső miatt, másrészt a lábam miatt, ami egész héten fájogatott. Szombaton egyébként már egész jól volt a lábam, tegnap megint fájt, ma reggel pedig úgy keltem fel, hogy csak bicegek. Valamit megránthattam, mert nem közvetlenül a térdem fáj, hanem mellette/alatta valami izom. Kicsit kímélni kéne... de majd a héten kímélem. Nem lesz jó idő, nem tudok majd kimenni a kertbe. 
Aztán tegnap reggel a verandát takarítottam, mert Elza valami hihetetlen disznóólat képes csinálni, na meg én is ott veszem le a sáros, kerti cipőket és úgy bevertem a fejem a nyitott ablakba, ahogy fel akartam állni, hogy kivérzett a fejbőröm. Gyorsan be is mentem leülni, hogy nehogy elájuljak, mert teljes lendülettel álltam fel és úgy vertem bele... ez fájni fog egy darabig, azon gondolkodom, hogy fogok hajat mosni... Remélem nem kaptam agyrázkódást és hirtelen nem kezdek el a jövőbe látni se. Nem vagyok rá kíváncsi. Ez a fajta kíváncsiság is múlik a korral...

Ezeket most már figyelembe kell vennem, jelzések, hogy kicsit álljak le, vagy legalábbis csavarjam lejjebb a lángot... egyébként nem is tudom hová rohanok a kerttel, tavaly ilyenkor még sehol nem tartottam. Ősszel azt hittem a rengeteg kinőtt gyommal semmit nem fogok tudni kezdeni, de végül is tudok, már látom, hiszen a zömétől már most megszabadultam. Nem is értem, hogy miért akarok most mindent egyszerre megcsinálni. Persze szeretném rendben látni a kertet és ez jogos az őszi fűözön után és a jó idő is nagyon csábító volt eddig.  

A Starkltól érkezett növények közül még szombaton elültettem a kikeleti bangitát, a cserjés pimpót és a bugás hortenziát. Helyet kellett nekik csinálni, gyomtalanítani a helyet ezért csodaásóvilláztam, sőt délután is ásóvilláztam a veteményes részen, gondolom ez sem használt a lábamnak. 
Ez a rész lett rendbe téve, de be kéne ültetnem, hogy ne maradjon csupaszon addig sem, amíg belekerülnek később a növények. 
De van még maradék dughagymám is, az is itt fog helyet kapni, ha eljutok addig, hogy elduggassam. Nem olyan ma reggel az idő és nem is olyat ígérnek, hogy ki lehetne menni a kertbe. 

 Vasárnap elültettem a két mézbogyót is. Elég sokáig keresgéltem a helyet nekik, végül maradt  az eredeti terv, de ehhez előtte el kellett készíteni a helyet.
Mivel elég fagytűrő növények, ezért a kert aljába kerültek, ahol már volt egy rész, ami ki volt gyomtalanítva. Nem csodaásóvilláztam fel az egészet, tekintettel a lábamra... majd. Most a lényeg hogy a két mézbogyó a földben van. 
Egyelőre papírdoboz takarást kaptak, amiben érkeztek, de majd hordok rá szénát, és a többi részt is takarni fogom, mert ott tombol a tarack azon a részen és a nyavalya se akar vele küszködni. 

 A veresgyűrű somnak még nincs helye, nem tudom hová tegyem.

 Aztán délután csak nem bírtam magammal, felcsodaásóvilláztam egy szintén már kigyomtalanított területet, mielőtt még megint benövi a fű és beraktam a szélekbe a köveket, amik ott vannak egy kupacban, de már keresgélni kellett a nagy fűben. 
Lassan (tényleg lassan) kialakul az az sziget a kert közepén hosszában a keleti tuják alatt. Egészen a komposztálóig fog tartani, ott kanyarodik majd vissza. Tavaly oda ültettem át a komposztáló mellé a cola növényt és már nagyon szépen hajt. Az majd jó el fogja takarni az a nagy dobozt.

 Megfordítottam az egyik boltívet is, mert valahogy olyan öncélú volt ott és úgy, ahogy volt. Így majd át kell ültetnem egy clematist is onnan, de tavaly ültettem, még kicsike, nem lesz gond vele. 

És még a fenyő körül is befejeztem a gyomtalanítást, mert nem bírtam már nézni, amennyire füves volt. Oda vannak ültetve a szombati dudvák is. 

Egyre több virág nyílik, tényleg itt a tavasz, bár az elkövetkezendő pár nap időjárása nem ezt mutatja! 

A hét szenzációja a májvirág. Tavaly hoztam őket a Deres kertből, hármat hoztam, úgy tűnik kettő élte túl. Most még csak ez az egy nyílik, de nagyon örülök neki! 

 Vannak veszteségek is, nem találom pl. az egyik napfényvirágot és pár krinzantém se hajtott ki, de ezek kísérletek, hogy melyik telel át és melyik nem. 
Egy valami a sziklakertben se hajtott ki, már nem emlékszem mi volt az, valami picike cserje. 
Nincs nyoma az egyik gólyaorrnak sem és mellette az indás ínfű is kiveszett, sőt abból volt egy vad fajta is, amit az erdőből hoztam, annak se látom a nyomát. 
Két phlox se hajt... a fehér és a lila, nagyon sajnálom őket. A többi már egészen kihajtott, ezért szerintem ezek már nem fognak, de semmihez nem nyúlok, ki tudja, hátha... sajnos az a tavalyi aszály sok növényt elvitt. 

Délután egyszerűen nem akaródzott bemenni, kiültem egy pohár pezsgővel a kerti hintára és élveztem a kertet, a csendet és a jó időt.