Herkules még most is étolajos, bár már nem annyira. Úgy tűnik a mosakodás se olyan nagyon hatékony az olaj ellen. Csúcs, ahogy kinéz, olyan érdekesen szétáll a szőre az olajtól, kócosnak látszik. :)))
Rémes amit csinál mostanában, egész nap itt ül az ablakban és simit akar, nem győzöm. Egész nap szeretné, hogy simizzem, olyan, mint egy feneketlen kút, amibe csak önteni kell a szeretetet és soha nem telik meg eléggé. Persze rengeteget ad is, de kicsit már be vagyok sokallva tőle, úgy lógna rajtam, mint egy kis majom. Arról már nem is beszélve, hogy mennyit eszik. Szerintem a béres cseppek (cicáknak való) csinált neki ekkora étvágyat, folyton éhes, kajára is és szeretetre is. 

Elza is betalált megint, de nem megy be a dobozba, csak a tetején fekszik a plédikéjén. Nem tudom megfejteni, hogy ez mitől van, hogy egyszercsak nem mennek be többet a dobozba. Benéztem, nincs hányás se, semmi benne. Ezt már eljátszották pár dobozzal.  

Rendeltem egy csomag flanel ágyneműt, mert csak egy van. Tavaly vettem a LIDL-ben és annyira megszerettem, hogy gyakorlatilag mosom és húzom vissza, de ez így nem állapot, hogy mindig azon szarakodok, hogy megszáradjon estére. Egyszerűen mióta ez megvan azóta nem akarok (nem is jó)  a régi fajta ágyhuzatokban aludni (persze nyáron nem használom), szóval kellett egy váltás, nem győztem már kivárni a karácsonyt, amíg újra lesz a LIDL-ben, de ha lesz, akkor veszek még. 

Elültettem tegnap az újabb csomag puskinvirágot is, jó sok hagyma volt benne, szép kis telep lesz belőle. Az előző csomagban kevés volt, nem is volt tavasszal csak pár szál virág. 
Nem tudom hogy fogom magam utolérni, már nem igazán van szabim, de ha lenne se tudnám kivenni, novemberig őrület lesz a munkahelyen.

A kertben fűtenger van mindenütt, azon agyalok, hogy nem is kéne, hogy ez zavarjon, végül is csak annyi a baj, hogy nem egyezik az elképzelésemmel arról, hogyan kéne lennie. Majd megfagynak a füvek (már amelyik) és akkor szépen felvillázom a kertet, vagy ha olyan hideg lesz, akkor majd tavasszal. 
Persze az a baj, hogy így nem tetszik és az embernek az adja a hajtóerőt, ha valamit olyanná teremt, amilyenné szeretné. És ez, ami itt van, ez most csak úgy teremtődött a természet által, ebben az én kezem és elképzelésem csak annyiban van benne, hogy némileg kilátszódnak az én növényeim is a gazból... 
Lassan ki lehet szedni mindent, 2 fok volt reggel. 

Azzal szoktam magam vigasztalni, hogy majd ha nyugdíjas leszek, de valamiért most nem vagyok optimista ezzel kapcsolatban. Nem tudjuk mi felé halad a világ, a kilátások nem jók, a történelmi tanulságokat se szokta levonni az emberiség és egyre többet gondolok arra, hogy talán nem így kéne csinálni az életet, ahogy most csinálom.
Ha holnap, vagy egy hét múlva meg kéne halnom, az egyetlen amit bánnék az lenne, hogy nem merem meglépni, hogy legalább egy évre szabad legyek, hogy kicsit szusszanhassak már egyet és kényelmesen áthobbizzam a napjaimat. 
Bár azon is gondolkodom, hogy ez a téma évek óta bennem van, de hát azt is tudjuk, hogy ha mindent mindig ugyanúgy csinálok, akkor miért is változna meg a kimenet? Innentől kezdve ez meddő agyalás, mert nem lépek semmit, csak vergődök, futom a felesleges köröket ezzel a gondolattal, ezért ez csak arra "jó", hogy elrontja a közérzetemet. Mert - ugye - van a jó mondás, hogy: "Nem lehet rántottát csinálni, ha nem törjük fel a tojásokat."

És itt a gaztenger, 'ződ' az biztos, nem olyan, mint az aszályban volt, de a probléma az, hogy szaporodik is.