Szombaton majdnem egész nap zuhogott az eső.
Szerettem volna kinn sütni a szabadban rántott patisszont az új üstkályhámon, de csak vasárnap sikerült kinn sütni. A patisszont szombaton végül benn sütöttem meg. Nem szeretem a szagát a lakásban, ezért jobb kinn sütni. 

Tegnap viszont jó idő volt, sütött a nap is, ezért leakasztottam pár padlizsánt és azokat rántottam ki, de azok már kinn készültek el. 

Begyújtottam a kis üstkályhába, kivittem a bográcsot, olajat öntöttem bele, jól felforrósítottam és kisütöttem a padlizsánokat.
Nagyon jó ez a kis kályha, nem zavarja a szél sem, mivel benne ég a tűz. Vígan megsültek rajta a padlizsánok, azt hiszem gyakran fogom használni 
Jól belaktam így a rántott zöldségekkel, egy időre kitart nekem a jóból. Nem szoktam túl sok rántott dolgot enni, mert nem túl egészséges, de nagyon szeretem, ezért néha megengedem magamnak, hogy egyek ilyeneket is. 

Írja már meg valaki, hogy szoktátok elmosni a bográcsot és a kormos egyebeket, amiket a tűzön használtok, mert én most csak a bogrács belsejét mostam ki. Annyira kormos lett az alja hogy az borzasztó. Nem gondolom, hogy a korommal örökké küszködni kéne, szóval letakartam benn a pincében a polcot egy nagy, vastag keménypapírral (egy doboz darabja) és arra tettem a bográcsot. Minden ilyen kormos lesz majd, a WOK, a tárcsa is...  

A forró olajba gyorsan öntöttem hideg vizet, nehogy a macsekok belegyagoljanak és kiöntöttem egy részre, ahol Herkules megtalálta és ott nyalogatta vagy egy órát. Benn még volt a tegnapi sütésből maradék olaj az alján a sült panírmorzsával, azzal megkínáltam a cicákat, Elzának nem kellett, de Herkuló az egészet felnyalta... reméltem nem lesz nagy okádás a vége. Úgy csapott le az olajra, mintha a legfinomabb falatot adtam volna neki, amit csak kaphatott. Nagyot néztem, hogy ezt is szereti. 
Úgy nézett ki utána a pofija, hogy az rémes, csupa olaj az egész feje a macskának. :D 
És a macska még ma reggel is csupa olaj, de kb. az egész teste és sült étolaj szaga is van, csoda, hogy szagolta őt ki éjjel a róka. Tiszta bolond ez a macska, szerintem felnyalhatta az egészet, de miért van ekkora zsírigénye azt nem tudom. Se Elzának, se Böbének nem kellett, megkínáltam őket is vele. 
Viszont Herkulónál semmi gyomorrontás nincs, jött reggelizni, mint rendesen, csak kevesebb simit kapott, amit most nem ért, de hát tiszta trutymó az egész macska. Nem ölelgetem, majd mosakodjon meg. 

Bevettem még szombaton az esőben 3 db hatalmas sárga céklát  is, megsütöttem őket fóliába tekerve a sütőben és felhoztam pár almát is. Almás céklalekvárt csináltam belőle. Kb. fele-fele volt az alma és a cékla. 

Így néz ki a sült, reszelt sárga cékla, itt még magában:

Itt már az almával együtt a lábasban: 

Mivel sok lett és nem fért be a lábasomba, így kétfélét csináltam. Az egyikbe cukrot, vaníliás cukrot, citromsavat és pár darab fahéjat tettem (ezt később kiszedtem belőle). 
A másikba cukrot, gyömbért és egy teáskanál garam masalát tettem. 

Ez a citromsavas: 

Ez meg a garam masalás: 

Vasárnap délelőtt  készültem még darabolni pár növényt is a komposztra és olyan déjà vu érzés fogott el egy pár mozdulat után, ahogy elővettem a metszőollót, a kesztyűt, ahogy és ahová letettem, ahogy megcsörrent a kulcscsomó a zsebemben és közben belém jött ez az érzés, hogy ezt én egyszer már ugyanígy végigcsináltam egy ugyanilyen kissé szeles, de napos, őszi vasárnapon, miközben már akkor is tudtam, hogy anyukám már nincsen. Nem is tudom... talán megálmodtam ezt ugyanígy, vagy már átéltem egy párhuzamos valóságban. Csak álltam percekig  és néztem magam elé... annyira valóságos volt. 
Furcsa dolog ez a gyász, nem tudom ki hogy éli meg, de nekem hullámokban jön. Váratlanul és időnként egészen furcsa megélésekben nyilvánul meg.