Asszem lassan megnyugodhatok.  Herkules képére visszatért a szokásos kandúros önelégültség, na meg a testtartásba merevedett követelőző akarat. Úgy ült az ablakban a sült csirkecomb fölött, hogy rögtön tudtam, hogy Őkegyelmességének nem ízlik a vacsi. Nehogymá' ugyanaz legyen vacsorára, mint reggelire volt. Úgy döntöttem gyógyultnak nyilvánítom a CicaUrat! :))))

Közben nyílnak a virágok, mindig újabbak. Már lépni se merek sehová az ágyásokban, pedig néha be kell lépnem a növendék növények közé, hogy pár gyomot kiszedjek, de annyi minden van szerte ültetve, hogy lassan tényleg csak a jól ismert gyomokat szedem ki, máshoz nyúlni se merek. Még jó, hogy a nyomorult disznóparéjt könnyű felismerni, meg a porcfüvet is, rengeteg nő belőle. 

Nem tudom írtam-e, de nagyon mérges vagyok a bársonyos kakukkszegfűm miatt. Tavaly ültettem el az elsőt, szépen áttelelt, nagyra nőtt, már éppen virágot készült hozni és egy nap alatt valami megette a gyökerét. Szétborult és elpusztult. Próbáltam egy részét menteni, de úgy látom nem lesz belőle semmi. 

Viszont nyílik az egyik bazsarózsa és a pünkösdi rózsák is, utóbbi 3 helyen is van a kertben, ebből az idén 2 nyílik. 

Azt mondják, hogy ezek a növények nem bírják az átültetést és utána évekig nem virágoznak... hát de... 
Azt a pünkösdit, amin két virág van, tavalyelőtt ültettem ide, ahol most van. Tavaly valóban nem hozott virágot, de az idén már igen és a mellette lévő szintén tavalyelőtt átültetett bazsarózsákon is van bimbó, remélem ki tudja majd nyitni. Valamiért imádják a nyavalyás hangyák, sajnos. 

Van két új bazsarózsám is, nagyon kíváncsi vagyok rájuk, az egyiken bimbó is van... meglátjuk mi lesz belőle.