Azt nem is tudom írtam-e, hogy kút-ügyileg is meg vagyok nyugodva, már megint. Mert a teraszépítés előtt az volt a legnagyobb aggályom, hogy honnan lesz víz, mert a szivattyú már  megint levegőre futott kb. 10 liter után. A pincéből lehetett volna vizet venni a hálózatról, de nem tudom kiért volna-e a slag. Na mindegy is, a majsztrók megoldották, még lejjebb engedték a szivattyút (ez nekem eszembe se jutott, nem is tudom miért, pedig már egyszer lejjebb engedtem). Azt mondják még volt kb. 1,5 méter lefelé, szóval van itt víz. Csodálkoztam is, mert amúgy is baromi mély ez a kút és ha belenézek akkor van ott víz. Bele kell még jönnöm sok dologba itt. 

Éssss! Kész a fal. Még egy-két darab tégla kell rá, amiket vágni kell, de holnap már bevakolják. Kijavították a megmaradó régi falat is, kiszedték a begányolt darabokat a tető alól és rendesen berakták téglával. Egy szépséghibája van, a kinti WC előtt elég magas lett a beton, de nem lehet elé lépcsőt se tenni, mert ott egy hatalmas kivágott diófa rönkje. A földön van elvágva, vízszintesre, de az átmérője legalább 60 centi, arra nem lehet betonozni, de azért még rákérdezek erre, hogy mit is lehetne ott tenni. Az a baj, hogy ha sódert teszünk is oda és rá valami térkövet, az alól is ugyanúgy kikorhad a fa.  

A hátsó fal jó magas lett, szerintem magasabb a 2 méternél is, de nem baj, legalább nem látnak be egyáltalán és lesz egy olyan kis sarok, ahol déli és nyugati fal találkozik, talán egy fügét tehetek oda, mert védett hely lesz. Ha télire még be is burkolom jó, melegítő szövettel, a cserepet pedig vastag dobozkartonnal, akkor szerintem megúszhatja. Meglátom még, borzasztó telet ígérnek megint, de aztán ki tudja még mi lesz belőle. A sajtó imádja riogatni az embereket mindennel, mert kell, hogy az emberek félelemben éljenek, úgy könnyű őket irányítani. De az is lehet, hogy csak simán kell a kattintás és azzal nem törődnek, hogy úgy átformálják sok dologról a közvélekedést, hogy az hosszútávon óriási károkat okoz. Pl. az időjárásról úgy írnak, hogy úristen mi lesz, aztán teljesen normális idő van. És ez csak a csepp a tengerben, de nem akarok ebbe az irányba elmenni. Akit érdekelnek ó témák, az olvassa Józsi bácsit a FB-n, szeretem az írásait. 

Este itt bőgött a szarvi majdnem az ablakom alatt. Az út másik oldala már erdő és közvetlen szemben velem bőgött, de nagyon hangosan, egy másik meg kinn a völgyben, de az is lenn volt egészen, nem fenn a hegyen. Itt bőgtek egymás ellen, de az egyik nagyon közel volt. Nem láttam, pedig ott kukkoltam egy darabig az ablakban, de hát az erdő sötét... különben meg napközben se látnánk őket. Úgy el tudnak rejtőzni. 
Néha el szoktam azon is gondolkodni, amikor madárcsicsergést hallok a fejem felett a fán, de a madarat nem látom, hogy tőlünk emberektől nyugodtam mászkálhatnának akár földönkívüliek is, azokat se vennénk észre, annyira el vagyunk már távolodva a természettől. Kár. 

Kinyílt már az egyik Asterem is, amit tavaly vettem, törpének, de nem törpe. Vettem többfélét is, mind törpének, de egyik sem az. Nem baj, ez ami nyílik nagyon szép, remélem a többi is szép lesz.  Nagyon szeretem ezeket a virágokat is,ősszel színt hoznak a kertbe és olyan gazdag, szép a színviláguk, hogy nem győzi az ember csodálni őket. És olyan megbízhatóak, sok mindent kibírnak, nem túl igényesek. Ez a lila pl. itt a képeken, a nyáron a nagyra növő muskotályzsályák között sínylődött és most mégis ilyen színpompával lepett meg.