Kora reggel 5-kor arra ébredtem, hogy zúg a polos a fejem felett, de nem találtam meg. Így aztán most nem tudom, hogy itt bujkál benn valahol, vagy csak álmodtam, de ha álmodtam is, nagyon élethű volt. Bár... minden álom nagyon élethű, de általában el tudom választani az ébrenléttől. Ritkán van ilyen, hogy nem tudom álom volt, vagy a valóság (mi a valóság egyáltalán?) hangjai szövődtek bele az álomba. Mindenesetre, ha előkerül, akkor kinyírom a dögöt. Utálom őket, általában az ízeltlábúakat nem szeretem, talán legfeljebb a lepkéket, mert szépek, de se a bogarakat, a pókokat még kevéssé... a méhecskéket kedvelem, de csak messziről,  mert ők meg bökősek. 

Hihetetlen mennyi lény él itt a kertben és némelyik mekkora! A múltkor olyan darazsat láttam, hogy volt vagy 4 centis és nem túlzok. Húznak az ember feje felett, mint a drónok, egészen elképesztő hangja van a "motorjuknak". A nagy darázstól nem félek, mert olvastam róla egy cikket, hogy ártalmatlan és védett is. Óriás tőrösdarázsnak hívják. 

Utálom a poloskákat és ezután is ki fogom nyírni, de azért néha elgondolkodom azon, hogy milyen könnyen ölünk meg mi emberek lényeket, legyet, szúnyogot, polost, pókot, hangyát, a vadászok a szarvast, vagy akár az orrszarvút... de a kicsi lényeket úgy gyilkolásszuk le, mintha nem is számítanának. Mindezt azért mert ők is élni akarnak és minket zavar, hogy szívogatják pl. a rózsabimbót... Úgy megöljük őket, hogy nem is zavar minket, de mi lenne akkor, ha lennének nálunk is ennyivel nagyobb lények a világon és csak úgy agyoncsapkodnának, mert zavarja őket a zizegésünk? Vajon akkor is ennyire becsülnénk más lények életét? 

Húha! Kinéztem az ablakon és kinn lófrált valami a szomszéd kaszálón. A minap vágták le a füvet (talán írtam is) és azóta mindenki ott mászkál, beleértve a Böbét is... igen, írtam. Szóval kinézek és látom, hogy egy nagyobbacska állat portyázik ott (szerencsére a Böbe a már benn volt, de hát egész éjjel kinn van...). Utolsó pillanatban sikerült lefotóznom, mert rögtön észrevette, hogy ott vagyok az ablakban. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó fotó lesz, ez bizony egy nagy, nyurga, de izmos RókaKoma.

Hmmmm... csoda, hogy a Böbe eddig megúszta, kis ügyes macsekom. Mindig aggódom miatta, de egy falusi macskát nem tarthatok benn, úgyis kimenne az ablakon, csak a szúnyoghálót tépné szét. Egyébként is sajnálom azokat a cicákat, akiket szobában tartanak. Én nem ismertem ezelőtt a macskákat, de ezek nagyon szabad állatok. Nem is tudom melyik a jobb, a biztonságos, de unalmas élet vagy a kalandos de veszélyesebb... én embernél is az utóbbira szavazok, annak ellenére, hogy az utóbbi években bizonyos szempontból én is inkább a biztonsági játékot játszom, de ez tudatos választás volt. Ennek az ideje is le fog járni. Ha az ember minden tekintetben a biztonsági játékot választja, onnan valamiképp kifogy maga az élet. A vegetálás, a puszta életben maradás nem lehet cél.

Visszakanyarodva a cicára, meg kell tanulnia megvédeni magát vagy jól rejtőzni. Elza pl. megtanulta, milyen régóta itt portyázik már és nem tudta megfogni a róka. 

Herkulest  meg tegnap reggel óta nem láttam, itt volt viszont a nagy, szürke kandúr... félek mégis lerendezték valahogy a meccset és nem Herkuló győzött... remélem előkerül majd, szokott felszívódni. Viszont a maradék tápot este bevettem, mert a MosogatóCica tegnap nagyon bátran itt volt többször is, napközben holott eddig csak a sötétség leple alatt lopózott ide. Itt henyélt Elzával a tetőn... elzavartam és többé nem lesz kinn kaja. És most már nem fog megesni a szívem, mert nem kell ide újabb kóbormacska, (nem is tudom kóbor-e vagy csak falánk falusi macsek) és haragszom rá, mert Herkulóval nem tudom mit csinált. 

Egyébként az előbb már kapáltam kicsit. Kimentem, mert Böbe tombolt és ki kellett engednem és gondoltam csinálok egy kis lármát az udvaron, hogy a róka elmenjen legalább. Szóval olyan kellemes idő van kinn, hogy fogtam egy kapát és elkezdtem az ágyások közötti járatból felkapálni a füvet. Nem sokat, kb. 3 métert haladtam de ez is valami, majd apránként haladok vele. Van, ahol már kész gyep meg lóherés van a veteményes közötti járatokban. 

Ma reggel kaszálni akarok, de előtte még csikung gyakorlás lesz. 

Na, ez elég hosszú lett, szerintem elég is egy szuszra, legfeljebb majd írok délután is.