Meg a terasz. Sőt főleg az, mert saját kertünk tulajdonképpen nincs, legfeljebb a bérlemény tulajdonosaié, akik az alsó szinten laknak. Illetve Kriszta nevelget itt cserépben dolgokat.

Még narancsfa is van köztük, ami magról kelt ki.

Naszóval a terasz. Itt szoktam késő délutánonként, naplemente körül aktívkodni. Ennek két alapvető formája van.

1.

2.

Tevékenykedés közben ugyanakkor fontos megfigyelésekre is lehetőség nyílik, a kerítésen belül és túl egyaránt, különös tekintettel arra, hogy a külvilág itt egy mezőt jelent egy kis tóval. Azt pedig előszeretettel látogatják állatok. Láthatunk itt különféle típusú szarvasmarhákat, legelő illetőleg dagonyázó állapotban.

Megjegyzem, hogy ezek itt az intelligensebb jószágok, akik terített asztalnak látják a rétet, a szerényebb képességűek (vagy lusták) csak állnak az utcán a kapu előtt órákon át és arra várnak, hogy valaki lökjön már nekik egy kis zöldséghulladékot.
Alább egy nem annyira okos tehén, bár aranyos bocival (amelyik - Kriszta megközelítése szerint - igen hamarosan ronda, büdös, böfögő barommá alakul).

Gyakori és hangos vendégek továbbá a kecskék. Megállapításom szerint, ellentétben a tehénfélékkel, akiknél többnyire a legnagyobb marha megy elől, a kecskék mindig humán vezérük parancsait ("hőőő, heeee, brrr") követve cselekszenek. Igen.

A kerten túli misztikus világ részét képezi a vasút (ami egyébként a világ egyik legnagyobb munkáltatója, 1,4 millió dolgozóval, de ez nem tartozik ide). Nálunk csak egy sínpár van, de azon sűrűn vánszorognak végtelen hosszúságú teher- és személyvonatok.

Tekintve, hogy itt fekszik Canacona vasútállomás, a mozdonyvezetők - akár megállnak itt, akár nem - kizárólag őrült dudálással képesek közlekedni. Ezt ők nyilvánvalóan élvezik, az is lehet, hogy a gátlástalan tülkölés lehetősége volt pályaválasztásuk alappillére.

Mikrokörnyezetünk, tehát maga a kert, otthont ad különféle, errefelé normális élőlénynek, úgymint például alap kókuszpálma

banánfa (ami egyébként fűféle, csak mondom)

papaya (ne hagyjátok magatokat átbaszni, nincs nőstény papaya mamaya néven)

majom

tigris

A nagyon gondos olvasók bizonyára kifigyelték, hogy utóbbi nem teljesen igazi, inkább plüssállatnak mondanám. Viszont ő igen fontos szerepet tölt be, éppenséggel a rengeteg kárt okozó majmok távoltartásában. Amikor ezek érkeznek, akkor előkerül a tiger security system. Először a háziúr nyakában jár-kel, mászik kicsit fára, amitől az ostoba majmok őrült pánikban, rikácsolva húzzák meg magukat a legmagasabb fa tetején, majd elmennek. Akkor aztán tigris kolléga pár órát még figyel, a biztonság kedvéért. Nem viccelek.

Szóval fontos feladataim ellátása közben fél szemmel figyelem ezt a változatos és megunhatatlan show-t, egészen addig, amíg a pálmák hátterében lassan le nem bukik a nap.

Ekkor menni kell befelé. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy ilyenkor támadnak a szúnyogok ("mozzie time"). A másik pedig az, hogy pontban este hétkor megszólal a közeli katolikus templom harangjátéka (mondjuk ha van áram) és feltűnt nekem, hogy ez nem csupán figyelmeztet, hogy itt az ideje elkezdeni sörözni, hanem egyenesesen felszólít erre.

What to do?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.