Érdi kerti tavunkat 2004-ben alakítottuk ki összcsaládi munkával, 7,5-8 m³ víztérfogattal. Az utóbbi években egyre problémásabbá vált, a szegélye több helyen omladozott, eliszapolódott, a tavirózsák megint teljesen elszabadultak, szivárgott a tó, egyre kisebb lett a stabil vízszintje. A toldozgatási, foltozgatási, javítási kísérletek nem vezettek tartós eredményre Valamit kezdeni kellett vele. Ha nem akarod végigolvasni, röviden a lényeg (illetve alább két képgaléria) :

1. A foltozgatás egy idő után nem vezet eredményre, évtizedes távlatban a nem gyári toldások – ragasztások elengednek.
2. A fólia alatt a vastag geotextílián simán, több helyen átmentek a gyökerek. Én kiselejtezett szőnyegpadlót is használtam e célra, na azon egyetlen gyökér sem jött át.
3. A tószegélyen – és műanyag cölöpökön - nem szabad spórolni, még ha közel annyiba is kerül, mint a fólia. Ha régi tavat újítasz fel, legalább 10-15 cm-rel nőni fog minden irányban, mert a cölöpöket kicsit kijjebb kell leverni. A cölöpöket nagyon nehéz függőlegesen leütni, nem baj, ha 90 fokkal elfordítva ugyan ferdén, de a tó felé függőlegesen került leverésre. Próbálkozni kell vele, akár többször is. Fél méterenként kell egy cölöp. A cölöpök különböző hosszúságban (és részben aranyáron) kaphatók. Szerintem elég a 30 cm-es, a hosszabbakat még nehezebb egyenesen leütni, főleg részben sziklás-kavicsos talajon. 5 cm maradjon talaj felett, és ezen 5 cm-el nyúljon túl a szegély. Szegélynek elég a 14-15 cm magas. Ha kész a szegély, a víz felöli belső oldalon a földet ki kell szedni a perem aljáig. De nem tovább!
4. A vízszintezéssel szintén nem szabad „időt spórolni”, nem hátrány, ha legalább ketten vagytok hozzá. Így is érhet meglepetés az első feltöltésnél. „Faragással” és „alábéleléssel” a kisebb eltérések utólag is korrigálhatók részben.
5. Részemről helyén hagytam a régi fóliát is, erre terítettem rá az újat. A peremnél azért a merev régit – főleg ahol hajtogatások is voltak benne – több helyen megkurtítottam, és még egy kevés geotextíliát is tettem rá az új fólia védelme miatt.
6. Fólia: 10 m³–es tóig elég a 0,5 mm-es vastagságú fólia. Akkor is, ha a magyar forgalmazók mindenáron rá akarnak beszélni a drágább, vastagabbra. Ma már több szélességben kapható, nem érdemes otthoni ragasztással kísérletezni. (Ami amúgy nem reménytelen, nekem a régi másfél évtizedig kitartott.)
7. A fóliát amennyire lehet gyűrődésmentesen kell(ene) kiteríteni a tómederre. Na, ez nem fog menni, bármit is csinálsz. Ami pedig víz alá került és „elrendeződött”, az már nem bolygatható meg utólag. Arra azért érdemes figyelni, hogy túl nagy „fóliatorlódások” ne alakuljanak ki. Első feltöltés amúgy több részletben zajlik, hagyni kell a fóliát helyezkedni. A víz megoldja, még felszín közelében is. Ha nem „duplázod”, még a peremre is szépen rányomja majd az utolsó centiknél. Ha minden elhelyezkedett, neki lehet fogni a fólia túllógó részeinek likvidálására és az egész külső perem véglegesítésnek és rendezésének.
8. Növényzet: most kizárólag vödörben és malterosládában kerültek vissza a tavirózsák. Ha kiszabadul, azonnal nekimegyek, évente fogom ellenőrizni. A parti zónába íriszek, meg néhány egyéb nem agresszíven terjeszkedő vízinövény kerül. Nád és sásfélék kizárva. Mint ahogy kavics sem kerül az új tómederbe, csak ami véletlenül beleesik a peremről.
9. Ekkora tóba kell hal a szúnyogok miatt. Egyelőre kapnak némi kaját. Pár nap alatt szépen elkezdett a víz bezöldülni. Kell neki pár hét mire beáll. Levegőztetés, szűrés, szökőkút maximumon megy, kapott egy adag tóindító baktériumot is. A tavirózsák levelei kezdenek felszínre jutni. Két héten belül beállt a tó, a virágzás is újraindult.
10. A tó kicsit nagyobb lett a korábbinál, most olyan 8-9 m³-es lehet. Legnagyobb mélysége 110 cm körüli, szintén nőtt egy keveset a szegély miatt. Na meg a kiszedett iszap-kavics-növény massza miatt.
11. Részemről 6 m széles fóliából vettem 7 métert. Természetesen előtte a „lukat” alaposan kiméricsgéltük (felszín 4x5 m, 5,50x6,50 m a legmélyebb / legszélesebb / leghosszabb helyeken, kerület 15 m). A szegély kialakítása után mégis tartottam, hogy kevés lesz a fólia. (Azt ragasztottam volna a túlfolyónál, meg a hosszúsági végpontnál.) De pont elég volt, pár centit még vágni is kellett belőle a végén a partmenti növények miatt.
12. A felújítás költsége kb. 50e Ft volt anyagárban. Közel 3 hét ment rá a tökölődések miatt, a végső intenzív szakasz (szegély, fólia, feltöltés, perem rendezés) 5 napot vett igénybe. Ketten csináltuk a feleségemmel, de az „építés” döntő része az enyém volt, a „szépítés” meg az övé.

Az első nekifutás, még tavasszal a szivárgáskereséssel és foltozással telt el. Nem vezetett eredményre, csak az időt vitte. Így nekiálltunk kipucolni az egészet. A tavirózsákat likvidáltuk, néhány tövet hagytunk meg műanyag dézsákba és vödrökbe deponálva. A halak részben az akváriumba, többségük szintén malterosládába került (akvárium levegőztetéssel). Iszapot és a takaró kavicsot teljesen kiszedtük a tóból. Ez volt a leggennyesebb és legmacerásabb, természetesen átszőve gyökérzettel (tavirózsa), ami helyenként karvastagságú volt.

Képgaléria: Előzetes, optimista töketlenkedések, aztán uccu neki

Akkor most két fontos tapasztalat. Az egyik, hogy nem kell kavics a tó aljára, távlatokban csak gondot fog okozni. Az iszapolódás ugyanis elkerülhetetlen, a növények gyökérzete pedig kezelhetetlen masszává fogja össze az egészet. A másik a növények. Tilos nádat, sásféléket és társaikat telepíteni a tóba, mert teljesen el fog szabadulni. A tavirózsák is el tudnak szabadulni, nekünk van egy nagyon szép, de túlburjánzó és mindent elnyomó fajtánk. Jó pár évvel ezelőtt kemény munkával előbb a sásféléket irtottuk ki, majd a tavirózsákat vödrökbe rakva telepítettük vissza – de az agresszív fajtánk ezekből is kiszabadult.

Miután kiürítettük és kipucoltuk a tómedret tettem még egy kísérletet a szivárgás helyének felderítésére és beragasztására. Sokáig nem találtam a szivárgás helyét. Aztán rájöttem, hogy a 2 fólia (2 db 4 méter széles fólia) hosszanti összeragasztása engedett el. Gyakorlatilag végig, amint kicsit megpiszkáltam. Finom hajszálgyökerek is „besegítettek”, amik simán átjöttek a geotextilián. Még megpróbáltam összeragasztani és szélesen átfedni a ragasztást, de ekkor már nem igazán bíztam az eredményben. Nem is lett jó. Amúgy ez nem gyári összehegesztés volt, hanem saját ragasztás 16 évvel ezelőtt. Tulajdonképpen nem is bírta rosszul. Mindenesetre ekkor eldöntöttem, hogy nincs saját ragasztgatás, csakis egybefólia jöhet számításba. Ma már lehet kapni 6 m és 8 m széles fóliákat is, meg többen vállalnak kész fólia gyártást / kialakítást, ha megadod a méreteket. A régi fólia és a ragasztó is a holland Ubbink volt, most a német Heissner termékeit vettem meg, még a tóindító baktérium tenyészetet is tőlük. Kicsit vacilláltam a fólia vastagságán, de pont az említett német cég oldalán találtam meg, hogy az én tóméretemhez tökéletes a fél mm-es vastagságú fólia. Meg is vettem.

Levakartuk a kavicsot a régi fóliáról, és akkor láttuk, hogy a tóperem javíthatatlan, menthetetlen, több helyen „megomlott”. Betonozni biztos lehetett volna, de azt kapásból elvetettük. Maradt a műanyag perem. Természetesen igazán használható videókat meg leírásokat itt se találni a neten, mindenki le akar nyúlni nem kevés pénzzel. Végül egy holland videóba botlottam bele, majd egy magyar kereskedői oldalon angol nyelvű rövidített változatába is. Alapos utána nézések után végül egy magyar gyártású peremért Tatabányára utaztam le, itt elfogadható áron voltak (30 cm) cölöpök is.

Viszonylag gyorsan sikerült a szegélyt kiépíteni, bár a cölöpök leverése gondot okozott a márgás-köves „talajba”, meg a szükséges tókörüli feltöltéseknél. Anno a kitermelt trutyit használtuk ugyanis vízszintezésre. Volt egy 5 méteres deszkám, az sokat segített a perem vízszintezésénél. A végén – esteledett – már siettem, el is szúrtam. Pont a leginkább szem előtt lévő rész lett a legmagasabb. És nem a túlfolyó bizonyult a legmélyebb pontnak. Utóbbin némi „alábéleléssel” végül sikerült felülkerekedni.

Az új fólia kiterítését ketten végeztük. Amennyire lehet elegyengettük, aztán kb. harmadáig feltöltöttük a kerti csapról. A növények is vissza kerültek dézsákban. Minden rendelkezésemre álló eszközzel ezerrel nyomattam a víz átlevegőztetését (szűrőrendszer, szökőkút, akváriumi levegőztető). Másnap további 1/3 víz. Közben a külső szegélyt feleségem nagyon szépen megcsinálta, rendet tett. A halak is visszakerültek. Ettől kicsit tartottam, hogy túl korai még, de láthatóan jól érezték magukat, végre cikázhattak a vízben. Persze a saját meg a környék macskái is igencsak érdeklődtek. Azonban nekem már olyan halpopulációm szelektálódott ki az évek során, amelyik „macskarezisztens”, időben elpucolnak, normál esetbe nem is jönnek a felszín közelébe.

Napokon belül kezdett komolyan bezöldülni és opálosodni a víz. Kapott egy adag algagátlót, meg a szűrő egy indító baktériumot. Ezután lehúztunk 2 hétre a Balatonra. Mikor visszaérkeztünk, a víz már szép volt, baktérium bevonat a direkt ezért recézett német (Heissner) fólián, bimbózó tavirózsák, élénk halak. Úgy gondolom összességében jól sikerült a felújítás. A pár centivel magasabbra sikeredett hátsó szegély sem zavaró, csak akkor szembeötlő – akkor is csak ha nagyon nézem - , ha már túlcsordul a víz a tóból. A növényekkel még fogunk vacakolni, de a lényeg, hogy újból nagyon élvezzük mi is meg az unokáink is a kerti tavacskánkat!

A tó amúgy normál esetben (nincs aszály és kánikula) háztetőről gyűjtött és belevezetett esővízzel tartja a szintjét. A korábbi években csak ritkán vált szükségessé némi csapvíz utánpótlás. A tó körüli növényzet pedig értelemszerűen kicsit megsínylette az átépítést, de túlélte, jövőre teljes pompájában fog díszíteni!

Képgaléria: ez volt, a vége lett!

Képek a kerti tavunk eddigi életéből:  Hamarosan...