Mikor úgy döntöttem, hogy egy jó darabig nem fogok dolgozni, akkor a pihenés mellett, amit be kell valljak fejlesztendő terület, szerettem volna mindennél több időt a családommal és a barátaimmal tölteni.

Szépen sorjában foglaltam a repjegyeket, terveztem az izgibbnél izgibb utakat, néztem az Atlaszt, hogy hol nem jártam még. Régóta szürke terület ott fent Északon a három kis balti csodaország. Megkerestem a szüleimet, hogy ők induljanak el kocsival, és én pár napra felrepülök hozzájuk. Mindenki boldog volt, nekiálltam a tervezésnek, majd amikor minden körvonalazódott felhívtam Apukámat egyeztetni.

Forrás: GQ

Egy órás hívás lett belőle, amit úgy zártunk, hogy a monszun ellenére és többek között a kedvező árak miatt, belevágunk egy ázsiai projektbe, amit ők már nagyon régóta dédelgettek. Annyira menő szüleim vannak, hogy ilyen kalandoktól sem rettennek el, sőőőt… Iszonyat jó érzés, hogy anno velük mentem pelenkával a hátsómon Jugoszláviába, és most felnőtt nőként is együtt utazunk. Mivel az ország két távoli pontján élünk, így az ilyen kiruccanásoknak mindenki örül. Nem egyszer nagy bőgés és ölelkezés is szokott lenni a végén.:)

Tehát a Baltikum helyett bangkoki repjegyeket néztünk. (Mondjuk B-nek B...) Hogy mennyi minden történhet egy óra alatt, igaz?! Fokozódott a hangulat, mert persze olyan nincs, hogy én egy hetet egy helyben vagyok. A tíz napos útra négy országot terveztünk: Qatar, Thaiföld, Kambodzsa és Indonézia.

Mit adott nekem ez a kaland a szüleimmel?

1. Minőségi időt együtt

Ahogy felnőttem és elköltöztem tőlük egyre kevesebb időt tudunk egymással eltölteni, ezért bármilyen közös utazásnak örülök, ahol több napot együtt tudunk lenni. Teljesen más élmény, mint amikor hazaugrok a hétvégére, vagy amikor kicsiként együtt utaztunk. Közös kalandjaink vannak, együtt örömködünk a csodás helyek láttán, és ha úgy alakul a nehéz szituációkat is együtt oldjuk meg. Ezek az élmények, csak jobban elmélyítik a köztünk lévő jó viszont.

2. Több törődést és türelmet

Tervezéskor átveszem az irányítást, hiszen nekem nagyobb tapasztalatom van. Ha magam megyek, akkor lazább vagyok, nem tervezek meg egy csomó dolgot, lesz, ahogy lesz alapon indulok útnak, de ilyen esetekben jobban odafigyelek, utánajárok és persze türelmesebb is vagyok.

3. Kalandokat már a reptéren

Dohán keresztül mentünk és jöttünk. Odafelé együtt kipróbáltuk, hogy milyen a reptéren aludni pár órát. Nagyon modern az épület vannak ingyenes, nem annyira kényelmes opciók és fizetős kényelmesebbek, ahol ételt és italt is kapunk, illetve akár egy wellness részlegben is elüthetjük az időt. Mivel úgy éreztük, hogy kemények vagyunk, ezért az ingyenes, nem kényelmes koedukált pihenőszobát választottuk, aminek a vége az lett, hogy közösen virrasztottunk. :) Aztán győztük egymást elviselni az út hátralevő részeben. :)

4. Közös kulináris élvezetek Ázsia utcáin

Bangkokba érve landolás után késő este kimozdultunk a városba, ahol megkóstoltattam velük az igazi utcai thai ételeket és gyümölcsöket. Kicsit féltem a reakciótól, de meglepően pozitívan sült el. Így az út többi napján is fiatalos lendülettel válogattak az ismeretlennél ismeretlenebb ételek és italok között. Ami nekem nagy öröm volt, mert imádom az ázsiai konyhát, és úgy indultunk az útnak, hogy jajj mit fognak ők enni, erre hazafelé a gépen azt ecseteltük, hogy az alapanyagokat hol tudjuk majd itthon beszerezni.

5. Örökké tartó emlékeket

Nincs az a tárgyi ajándék, ami felülmúlná a közösen eltöltött időt. Lehet ajándékba kérni egy baromi drága táskát, ékszert, aminek az ember hetekig, akár hónapokig hálás és mindenhova magával hordja, de… a közös utazás élménye és emlékei egy életre szólnak. Túlzás nélkül mondom!!

6. Menő családi képeket

Amikor az ember egy családi albumot lapozgat lépten-nyomom esküvős, karácsonyi, ballagós össznépi pózolásba fut bele. Nos nekem van a családdal tarantulát fogdosós, cápát simogatós, Tomb Raider templomos, vulkánkitörős, bolíviai ásatásos, majdnemhányós kisrepülős a Nazca vonalak felett és és és. Már megérte, igaz?! :)

7. Érzést, hogy még gyerek vagyok

Hiába vagyok felnőtt a közös nyaralásokon egy kisebb időutazásban is részesülhetek, ameddig a szüleim élnek én gyerek maradhatok. Mindig jár desszert, “nehogy már a gyerek fizesse” mondatok rendszeresek, ilyenkor gyakrabban vagyok “angyalom, kiscsibém” is.

Az idei közös nyaralásnál sem okoztunk egymásnak csalódást. Különleges élmény, hogy együtt bakancslistázhatunk, alig várom a folytatást.