...talán a legutóbbi rész, a "Tonbridge démonai" váratlan sikere (is) adott egyfajta inspirációt ahhoz, hogy ismét írjak a blogra...
...felmerült bennem, hogy írjak egy bejegyzést a banda briliáns menedzseréről, Adam Tudhope-ról is - ám a róla cikkek között tallózgatva eszembe jutott valami más...
Tim Rice-Oxley egykori évfolyam- és albérlőtársa a Keane berobbanása után Everybody's Management néven alapította meg saját cégét, mely által Tudhope később a legjobb menedzsernek járó "Achievement Awards" díjat is bezsebelhette... ...egykori asszisztensével- azóta teljes jogú társával, Beth Louise Warren-nel együtt - pedig később olyan előadókat is a "szárnyai alá" vett, mint a nálunk is jól ismert Mumford And Sons, vagy az ausztrál énekes-dalíró, Gretta Ray...
Az Everybody's történetét azonban "nemcsak" a cég eredményei és Tudhope ellentmondásos személyisége miatt találtam érdekesnek, hanem például azért, mert menedzsmentet működtető csapathoz nemrég egy magyar lány is csatlakozott...
Bardócz Napsugár örömmel fogadta a megkeresésesemet, hozzátéve, hogy mindig megmelengeti a szívét, amikor azt látja, milyen odaadó rajongótábora van a Keane-nek, szerte a világon.
Napsugár a legutóbbi nagylemez, azaz a "Cause And Effect" angliai turnéállomásaira kísérhette a zenekart menedzser-asszisztensként, míg a pandémia véget nem vetett a közös munkának. ...és bár "az élet újraindításáig" szinte kizárólag online dolgozott, az újdonsült csapattag - elmondása szerint - izgalmas egy évet tudhat maga mögött.
(A Keane-team újdonsült magyar tagja, Bardócz Napsugár, a brighton-i Great Escape Fesztiválon)
- Mióta dolgozol az Everybody’s-nál és hogy kerültél oda?
Szinte pontosan egy éve, vagyis 2019 szeptember eleje óta dolgozom az Everybody’s Management-nél. Előtte a UK & European Guild of Music Supervisors koordinátoraként dolgoztam, és ennek kapcsán vettem reszt tavaly májusban a brightoni The Great Escape zeneipari showcase fesztiválon, ahol egy közös ismerősön keresztül ismertem meg Sam Furness*-t.
Sam ekkor mar több éve dolgozott a cégnél. A beszélgetés során kicsúszott a számon, hogy kitűzött célom egyszer majd menedzserként dolgozni, és az Everybody’s mindig is egy álom munkahely volt számomra. Sam beszámolt a találkozónkról Adam-nek es Beth-nek, mert - mint kiderült - éppen új tagot kerestek a csapatukba. Egy hét múlva behívtak egy beszélgetésre, és pár nappal később állást ajánlottak nekem menedzserasszisztensként.
Milyen együtt dolgozni a Adam Tudhope-pal és - rajongók körében is jól ismert másik "régi motorossal" - Beth Louise Warren-nel?
Adam es Beth közösen egy megállíthatatlan páros. Adam kreatív, aki mindig "nagyban gondolkodik" és erős hangsúlyt fektet a megjelenésre, míg Beth szakterülete a részletek és a logisztika kidolgozása.
Nagyon hálás vagyok nekik, hogy láttak valamit bennem és a szárnyaik alá vettek. Rengeteget tanultam tőlük az elmúlt egy év alatt, és minél jobban megismerem őket, annál jobban felnézek rájuk.
Beth a zenekar ügyeletes “anyukája”, - ő ennek a projektnek a szíve-lelke és szerves része mindannak amit a Keane eddig elért. Én is hasonló szenvedéllyel szeretnék majd egyszer egy feltörekvő zenekart a csúcsra vinni.
(Egy kis szünet - Adam Tudhope-pal...)
Jelenleg hányan dolgoztok az Everybody’s-nál? Milyen a közösség, hangulat, és a többi...?
Kis team vagyunk, jelenleg tízen összesen, így igazán csapatként tudunk működni. Az Everybody’s-nál mindig is a kreativitás és az innovativitás állt a középpontban - ezért is szerettem volna nekik dolgozni már régóta. Rengeteg “brainstorming sessiont” tartunk együtt, amiknek a célja, hogy ne a bevált köröket járjuk le újra és újra, hanem valami izgalmas és csavaros megoldást találjunk az előttünk álló feladatra, legyen az egy lemezmegjelenés, videoklip forgatás, merch kollekció vagy egy livestream koncert.
Ezen kívül pedig rendszeresen csinálunk közös programokat az irodán kívül is - ilyen volt például a karácsonyi bowling party, vagy egy piknikezés Adam-ék kertjében és persze számtalan koncert és fesztivál-látogatás.
(Karácsonyi bowling -party - balról jobbra, lentről: Adam Tudhope, Sam Furness és Napsugár)
...mik a feladataid pontosan és azok hogy kapcsolódnak a Keane tevékenységéhez?
Mikor elkezdtem a cégnél dolgozni, már csak három hét volt hátra a Keane Cause and Effect című lemezük megjelenéséig, úgyhogy egyből belecsöppentem a "mély vízbe". Beth szárnyai alatt mar az első hónapban jelen lehettem az összes fontos eseménynél, többek között a Bexhill-i lemezbemutató koncerten, az album megjelenésének estéjén.
A Keane-nel szorosabban 2019 őszén dolgoztam együtt, mert mindeközben Jack Garratt, - egy másik előadónk - már javából készült a második nagylemezének kiadására, így a hangsúly a munkámban szép lassan áthelyeződött a Jack Garratt- kampányra.
Mi az, amit a legjobban szeretsz-, - vagy, ha van ilyen - nem szeretsz a munkádban?
A munka természete és mennyisége sok mindentől függ és naponta változik, de leginkább az befolyásolja, hogy az adott előadó album-kampánya éppen melyik szakaszban van.
A legizgalmasabb része a jelenlegi munkakörömnek, hogy nem csak egy előadóhoz vagyok kötve, hanem volt lehetőségem megismerni több - egymástól meglehetősen különböző, de egytől egyig hihetetlenül tehetséges - művészt. Természetesen előfordul, hogy két kampány idővonala átfedésben van egymással - ilyenkor néha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, de legalább soha nem unalmas a munka.
("Irodai csendélet"...)
Milyen (volt) a kapcsolatod a zenéjükkel, úgy általában?
Elsőnek a Somewhere Only We Know című dalukat hallottam egy film betétdalaként - innentől kezdve tekintem magam Keane rajongónak. A Hopes and Fears albumukat rongyosra hallgattam a tinédzser éveim alatt, de bevallom a következő albumaik (Under the Iron Sea, Perfect Symmetry, Night Train, Strangeland) épp, hogy csak átcsúsztak a radarom alatt. Igazából akkor találtam rájuk, amikor megkaptam a munkát az Everybody’s-nál és belevetettem magam az előadók részletes tanulmányozásába akikkel tudtam, hogy dolgozni fogok....
A Keane világa végül akkor szippantott be teljesen, mikor először hallottam őket élőben a Rough Trade East lemezboltban. Tom kristálytiszta hangja teljesen magával ragadott.
Mikor és milyen körülmények között találkoztál először a zenekar tagjaival?
Az irodánkban lettem bemutatva nekik, az első "planning meeting" előtt, aminek már én is részese voltam. Úgy igazán hosszan a tavalyi két londoni koncertjük előtt- és után volt lehetőségem beszélgetésbe elegyedni velük, az ikonikus Royal Albert Hall-ban.
Azt a hétvégét soha nem felejtem el!
(Keane koncert-jelenet a Royal Albert Hallban - London, 2019.09.29.)
Milyen volt az első benyomásod velük kapcsolatban?
Azt hiszem, érthető, hogy elég ideges voltam mikor először találkoztam velük, de mind a négyen elképesztő lelkesedéssel és tart karokkal fogadtak a csapatukba. Az elején mindig zavarban voltam mikor velük dolgoztam, mert hát elég fura helyzet, amikor egy huszonéves utasítgat négy felnőtt (és közel kétszer annyi idős) zenészt, de ők nagyon lazán és természetesen kezelték a dolgot az elejétől fogva.
Milyenek az általános benyomásaid velük kapcsolatban?
Nagyon kellemes csalódás volt megismerni őket, mert egy cseppnyi gőg nincs bennük és egyáltalán nem szált a fejükbe a dicsőség, pedig ők az egyik valaha volt legnagyobb brit popzenekar. Odafigyelnek a crew-jukra és nagyon könnyű velük kijönni - tényleg egy élmény velük dolgozni!
Milyen gyakran találkozol velük (a járvány- időszaktól függetlenül)?
Az első pár hónapban heti többszörös rendszerességgel találkoztam velük, aztán velük tartottam több angol turnéállomásukra is (London, Brighton, Bexhill stb…), de Latin-Amerikába és az európai/észak-amerikai turnéjukra csak Beth es Calum, a day-to-day menedzserük tartott velük, így onnantól kevesebbet láttam őket. Aztán persze március közepén beütött a „világ vége”…
(A Royal Albert Hall backstage-ében)
Ki áll a legközelebb hozzád - ha van ilyen - az együttes tagjai közül és miért?
Tim-mel nagyon jókat beszélgettem a koncertek alatt - vele meg a szüleivel is, akik eljöttek majdnem az összes koncertjükre - így talán hozzá kerültem a legközelebb, de persze még nem ismerem őket olyan régóta, mint mondjuk Beth, aki tizenöt éve dolgozik velük és olyan szoros a kapcsolatuk, hogy Tom elsőszülött lányának, Freya-nak ő a keresztanyja.
...ezek szerint igaz a pletyka, miszerint Tom kétszeresen is édesapa lett. Ez lehet az oka annak, hogy egy ideje látványosan eltűnt a nyilvánosság elől?
Ez így van!! ... bár tudomásom szerint kilátásban van egy új szólólemeze is és hamarosan elkezdődnek a munkák az együttes új, hetedik nagylemezén.
A rajongók számára köztudott, hogy az együttes tagjai igyekeznek élesen elhatárolni a magánéletüket a nyilvánosságtól. Te hogy látod, mennyire sikerül ez nekik?
Ezt én is így látom és szerintem abszolút érthető ez egy olyan zenekar esetében, akik közel húsz éve a pályán - és a nagyvilág szeme előtt - vannak. Manapság mind a négyen East-Sussexben élnek és sok időt töltenek a családjukkal.
Milyen a kapcsolatod a rajongókkal, mik a tapasztalataid velük kapcsolatban?
A Keane rajongók túlzás nélkül a leglojálisabb fanok. A rajongók által alapított és fenntartott ‘Thread’ Facebook csoport – tizenháromezer taggal - a legjobb példája ennek. A csoport tagjai támogatják egymást, megosztják egymással a kedvenc - az együtteshez - kötődő emlékeiket és még abban a hét évben is életben tartottak a közösségi szellemet, amikor gyakorlatilag teljesen inaktív volt a zenekar. Napi szinten kapunk email-eket Keane rajongóktól szerte a világból és a legtöbb történet életre szóló barátságok vagy szerelmek köttetéséről szól, a zenekarnak hála. Megszámlálhatatlan szívmelengető sztorit olvastam mar párokról, akik valamelyik koncertjükön találkoztak összeházasodni készülnek, és csak meg akartak köszönni a fiúknak, hogy összehozták őket egymással - még ha közvetve is…
Ami mindig elképeszt, az a latin-amerikai rajongótáboruk. Soha életemben nem láttam meg ilyen odaadó közönséget. Az utóbbi pár alkalommal, amikor a zenekar Dél-Amerikában turnézott, minden hotelben foglalnunk kellett egy extra szobát csak az ajándékoknak, amiket a rajongóktól kaptak, mert a szálloda többi vendége panaszkodott a folyosót ellepő ajándékzacskók miatt.
(Napsugár Calum-mel, a Keane-team egy másik tagjával, a Royal Albert Hall egyik termében)
Említetted, hogy napi szinten rengeteg rajongói levelet kaptok... Találkoztál esetleg olyannal/olyanokkal közöttük, amelyet magyar rajongó küldött, egyáltalán... volt-e bármilyen tapasztalatod magyar rajongókkal kapcsolatban?
Mindössze egy-két olyan levéllel találkoztam, amit magyar rajongó küldött, ezek is leginkább a Sziget-koncert felől érdeklődő levelek voltak, illetve arról szóltak, hogy mekkora öröm számukra, hogy ismét láthatják a zenekart! ...az, hogy mennyire elkötelezett rajongók vannak otthon is, az csak azután tudatosult bennem, miután felvetted velem a kapcsolatot.
Van- e bármilyen (akár csak hallott) sztorid velük kapcsolatban, amit szívesen megosztanál a blog olvasóival?
A már említett latin-amerikai közönségről hallottam a legtöbb hihetetlen történetet. Egy részük számára valahogy mindig kitudódik, melyik géppel érkezik a zenekar és általában százötven-kétszáz rajongó várja őket a reptéren, akik sokszor megpróbálnak egy-egy darabot kiszakítani a fiúk pólójából. Az is megesett, hogy taxiba pattanva követték a zenekar autóját hosszú- hosszú kilométereken keresztül és az ablakon kihajolva igyekeztek közös fotót csinálni a tagokkal. Teljes őrület, de mindezért cserébe mindig felejthetetlenek az ottani koncertek.
Noha rengeteg olyan fotót láthatunk róluk, amelyeken együtt pózolnak a rajongókkal, a budapesti koncert alkalmával nem volt szerencsénk találkozni velük. Mitől függ, hogy vállalnak-e meet&greet-et egy koncert előtt- vagy után?
