Az emberi agy csodálatos szerkezet, amelynek működéséről csak töredékes ismereteink vannak. Ez nem újdonság, hiszen számos tanulmány, elméleti és tudományos kutatás foglalkozik a témával. Annyit nagyjából mindenki tud, hogy elménknek van egy tudatos és egy tudatalatti része, és bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi vagyunk a tudatos főnökünk a saját életünkben, valójában a tudattalanban mélyen elültetett programok és gondolatok azok, amik irányítják a napjainkat.

És vajon mennyire szolgálja a vágyainkat, elképzeléseinket az, ami el van ültetve bennünk? És ami még fontosabb: mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mi is az, ami irányít bennünket, és ami szerint alakítjuk életünket?
Ha valaki veszi a fáradságot, és felfedező útra indul, hogy feltérképezze a tudatalattija útvesztőit, akkor bizony meglepő dolgokat tapasztalhat. Biztos vagyok benne, hogy sokan, akik ezt olvassák, már elindultak ezen az úton ilyen vagy olyan formában, és nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ez kemény meló.

Egyik módja ennek, ha egyfajta módosult tudatállapotban vagyunk hozzá, vagyis ellazult, meditatív állapotban, például hipnózisban. Itt meg is állhatunk egy pillanatra, hogy megvizsgáljuk: milyen érzés, képzet és gondolat társul bennünk ahhoz a szóhoz, hogy hipnózis. Ugyanis ez tökéletes példa lehet arra, hogyan befolyásolják a tudatalattinkban lévő tévképzetek az ismeretlen dolgokhoz való hozzáállásunkat.

Korábban írtam egy rövid cikket arról, miért tartják sokan rémisztőnek a hipnózist. Jó tudni, hogy az elme összegyűjt mindenféle információt a világból, majd elemez, boncolgat, összegez, és ha valahol hiányosságot tapasztal, ott kiegészíti olykor egészen meredek tévképzetekkel. Így alkot valamilyen képet egy-egy dologról, és azt kőbe vésett tényként raktározza el. De honnan erednek az elme téves információi? Például félig elkapott mondatokból, amit valaki valamikor mondott nekünk, és mi éppen olyan tudatállapotban voltunk, hogy tudatalattink befogadóvá vált az információra. Ilyen állapotban telik nagyjából az egész gyerekkorunk.

És bizony: az életünket irányító elvek, minták és hitek 95 %-a a gyermekkorunkban, mások által belénk ültetett elvek, minták és hitek. Amiket nagyon sokáig nem vizsgálunk meg, csak egyszerűen azonosulunk velük, és azt hisszük, hogy azok a saját hitrendszereink.

Aztán elindul a felébredés, és elkezdünk rájönni, hogy ezek nem a vágyaink, nem erről álmodtunk, nem ilyen életet képzeltünk el magunknak azokban a pillanatokban, amikor kikapcsoltuk agyunk robot-üzemmódját, és hagytuk kalandozni intuitív gondolatainkat.

A hipnózissal egészen nagy mélységekbe tudunk hatolni, megtalálhatjuk gondolataink gyökerét, tévhiteink eredetét, és azokat a mentális programokat, amik befolyásolnak minket döntéseinkben. És kicserélhetjük őket olyan programra, ami a növekedésünket és jól-létünket szolgálja. A tévképzetekkel ellentétben a hipnózis nem azt jelenti, hogy bábként rángatnak ide-oda, hanem azt, hogy a racionális énemet kikapcsolom és az intuitív oldalamat hagyom érvényesülni.

Olyan valóban hatékony vezetett meditációról van szó, amelyben közösen együttműködve egy szakemberrel bámulatos eredményeket érhetünk el. És most visszakanyarodok a cikkem fő kérdéséhez, hogy hogyan is gátolja meg saját elmém a fejlődésemet. Például a tévhitekkel rendesen vágom magam alatt a fát, mert azzal, hogy kategorikusan "hiszek" valamiben, bezárom magam az új dolgok előtt, nem leszek se kíváncsi, se nyitott arra, ha valaki másképp lát és gondolkodik, mint én.

Elnézem néha az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök, és mindig bámulattal tölt el, hogyan akadályozzák magukat, hogyan magyarázzák meg, mit miért nem csinálnak, miért nem sikerül valami, hogyan tesznek meg mindent, de hát a körülmények… és a többi, és a többi. Bámulattal tölt el önmagam gátló működése is, amikor végre elcsípem magam.

Nem titok, én elvégeztem egy hipnózis tanfolyamot, az ott megtapasztalt élményekről ebben a cikkben írtam. Láttam megnyílni olyan embereket, akik eleinte nem bíztak még saját magukban sem, de lassanként rájöttek, hogy semmi félelmetes és ártó dolog nem történhet velük, csupán kicsit jobban kinyílik a harmadik szemük. Ők megtették az első lépést, hiszen eljöttek egy kurzusra, és voltak annyira nyitottak, hogy egy szakértő vezetésével bemenjenek az elméjük labirintusába és ott lebontogassák régóta építgetett falaikat.

Mindenki más módszerre esküszik, ami működik neki, ami segít, amitől valóban elindul a változás egy könnyebb élet felé. Én abban hiszek, amit nekem kell elvégeznem magamon, amiben nem úszom meg a szembenézést, akármilyen fájdalmas és nehéz is. A hipnózis, a vezetett meditáció ilyen; számomra olyan távlatokat nyitott meg, amit a racionális elme félelmekkel telepakolt része szkeptikusan fogadna, vagy elutasítana. De rá kellett ébrednem, mennyivel egyszerűbben jönnek a válaszok, ha az okoskodó-mindentudó logikus elmét parkoló pályára állítom a döntéshozatal idejére, és átadom a gyeplőt az intuíciómnak. Nekem ezt tanította meg a hipnózis tanfolyam.

Szücs Ildikó írása
(Képek: Pixabay)

Ha tetszett amit olvastál, nézz körül a blogon, hírlevelünkre is feliratkozhatsz (most ajándékba meditációs segédanyagot adunk), a társoldalainkon pedig tájékozódhatsz az Omyno Akadémia aktuális kurzusairól.