Kicsit most úgy érzem magam, mintha házi feladatot kellene írnom - matekból. Vagy mikor dolgozom és van egy olyan dolog, amit nagyon halogatok, mert semmi kedvem hozzá. Nem azért, mert nem szeretem, amit csinálok, de mindig vannak nehezebb esetek. A mostani könyv is ilyen. Ironikus, hogy ez a könyv vezetett ki az olvasási válságból, mert miután elolvastam, alig várom, hogy bármilyen irodalmi szöveg kerüljön a kezembe. Tehát végül is megérte elolvasni Harry herceg és Meghan Markle történetét, aminek csöppet talán mesterkélten drámai a címe:
A szabadság nyomában. A szerzők Carolyn Durand és Omid Scobie.

Nem vagyok egy nagy bulvárfogyasztó, de az angol királyi család történetei mégis mindig érdekeltek. Nem követtem végig pontosan annak idején (talán már 2 éve is van…) hogyan alakult a fiatalabb hercegi sarj és az amerikai színésznő élete (hagyta magát elcsábítani, innentől nincs miről beszélnünk XD). De mindig szembejöttek az öblösnél is nagyobb betűk a magazinok címoldalain a botrányokról, elhidegülésről és a hírhedt Megxit-ről, amivel talán le is zárult ez a nagy kavarodás és mindenki lenyugodhatott. Persze azért egy ilyen álompár még jó sokáig eladható lesz mindenféle formában, úgy is, mint a jelen könyv, ami arra vállalkozott, hogy bemutassa Harry és Meghan szemszögét is. Természetesen nem személyesen ők adtak ehhez interjút, hanem a barátok, és kevésbé barátok, valamint a szerzők maguk is alapvetően a belsőbb köreikhez tartoznak. Így jobb rálátásuk lehetett a pár életére, viszont az elfogultságuk is eléggé érződik a sorokon keresztül.

 A könyv pozitívuma, hogy kicsit tényleg bepillantást enged abba, hogyan működik a barátságtalan angol sajtó, és hogy a királyi család mennyire másként funkcionál, mint bármely átlagosnak nevezhető család. Rájuk külön szabályrendszer vonatkozik, ami átszövi a viselkedésüket, és ez által a gondolataikat is. Valószínűleg kell egyfajta személyiség, hogy ennek a nagyon komoly, hagyományokra épülő életstílusnak valaki meg tudjon felelni. Harry herceg valószínűleg nem tartozik ebbe a kategóriába, ahogy a felesége sem, mert annyiban érthető a könyv címadása, hogy ők valóban jóval szabadabb életvitelt tartanak elfogadhatónak. Az pedig talán természetes, ha valaki nem szeretne naponta gyűlölködő cikkeket olvasni magáról.

Forrás: Wikimedia

 A végtelenül egyoldalú látásmód viszont óhatatlanul félrehúzza a történetet. Tény, hogy rengeteget ócsárolta ezt a két embert (főleg Meghant) a sajtó, és ezt most igyekszenek ellensúlyba hozni a szerzők, de a királyi család többi tagjának álláspontja nem derül ki. Bennem ott maradt a kíváncsiság, hogy miért harapódzott el ennyire a viszonyuk, miért nem álltak ki egymásért, főleg a két fiú, Vilmos és Harry, akik édesanyjuk halála óta egymás támaszai voltak.

A másik negatívum, az a sok-sok reklám, ami végigvonul a könyvön. Valahogy nem tudott meghatni, hogy milyen márkájú cipő volt Meghanen, mikor először találkozott Harryvel, vagy hogy milyen típusú légfrissítőt használtak az esküvőjükön. Jesszusom… Rendben, hogy valamivel ki kellett tölteni egy egész könyvnyi terjedelmet, de azért meg lehetett volna oldani okosabban, vagy legalábbis kevésbé irritálóan.

A lényeg, hogy azért kaptunk egy nem egészen happy endet, mert a nyugalmat végül megkapták Harryék, viszont a család egy része nem éppen egy saroknyira lakik Amerikától. Biztosan lesz még folytatása a történetnek. Ennek a posztnak viszont nem, a házi feladatot ugyanis elvégeztem és még élveztem is (ilyen a suliban azért nem volt jellemző :D).