Bemutatjuk Esztert, aki baba mellett lett tb- és bérügyintéző

Ez a történet tökéletes bizonyítéka annak, hogy megéri a life long learningbe, azaz az életen át történő tanulásba időt, energiát invesztálni. Sőt,  nem titkolt célunk, hogy ötletet, erőt és lendületet adjunk azoknak a jelenleg GYED-en, GYES-en otthon lévő anyukáknak, akik azon törik a fejüket, hogy mi lesz majd, ha vissza kell menniük dolgozni.

Ismerjétek meg Eszter történetét, aki a babázással otthon töltött időt, saját képzésére és szakmai fejlődésére is felhasználta, ráadásul úgy, hogy a további szakmai fejlődés ajtaját is nyitva hagyta magának.

- Honnan jött az ötlet, hogy újdonsült anyukaként, a kisgyermekes lét minden nehézsége mellet, tanulni kezdj?

Megmondom őszintén, az első fél-egy évben, eszembe sem jutott semmi ilyesmi. De ahogy egyre könnyebbé, rutinszerűbbé váltak a mindennapok a kisfiammal és beállt egy kiszámítható napirend, kezdtem érezni a szellemi kihívások hiányát. Aki aktívan dolgozott a gyermekvállalás előtt, az tudja, hogy eljön az a nap, amikor már nem elégíti ki a gyermekről való gondoskodás és szeretné újra megmozgatni az agyát és új erőpróbát keres. Legalábbis én így voltam. Nekem nem volt elég, hogy főállású anya legyek, és szerettem volna valami hasznos dologgal tölteni az időm, amiből a munkába való visszatérésemkor profitálhatok is. Ezért úgy döntöttem tanulni fogok.

- Hogyan választottad ki, hogy mit szeretnél tanulni?

Mindenképpen olyan szakmát szerettem volna, amiből később profitálhatok, elismert szakmai végzettséget ad és később építkezhetek rá. Így a társadalombiztosítási és bérügyintéző OKJ-s tanfolyamra esett a választás. Azért erre, mert az itt tanultakat tudom hasznosítani a jelenlegi munkahelyemen is. A főnököm nagyon örült, mikor megtudta, hogy már ennek a friss képzettségnek a birtokában megyek vissza dolgozni, hiszen mostantól rengeteg plusz feladatot el tudok látni a korábbiakon kívül. És persze a kolléganőm is rettentő boldog volt, hogy már nem csak az ő dolga mostantól a bérszámfejtés, hanem én is be tudok kapcsolódni ebbe a feladatba. Így könnyebben el tud menni például szabadságra, vagy nem kell bevonszolnia magát betegen is az irodába, mert végre van más is rajta kívül, aki meg tudja oldani ezeket a dolgokat. Nem utolsósorban én is jól jártam: a megnövekedett feladataim és felelősség mellé elismerés, azaz megemelt bér is járt, tehát jobban keresek, mint azelőtt.

- Hogyan tudtad megoldani gyerek mellett az iskolába járást? Nem volt nehéz?

De. Persze nehéz volt. És egyedül nem is ment volna. Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek és a nagyszülőknek, akikre mindig számíthattam, ha órára kellett mennem, vagy amikor a vizsgákra kellett készülnöm. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt megszervezni a gyerekfelügyeletet, hiszen még a nagyszülők is aktívan dolgoznak. Mielőtt beiratkoztam, összeült a család és közösen megterveztük, hogy melyik napokon, milyen időpontokban lesz szükség segítségre és azt is felírtuk, ki, mikor tudja vállalni a gyermeket. Előfordult, hogy egy-egy alkalommal bébiszitter, vagy valamelyik barátnőm segítségére szorultunk, de zömében jól sikerült koordinálni az időbeosztásainkat és megoldottuk családon belül.

- Mik a további terveid? Fogsz még tanulni?

Persze! Mindenképpen! Őszintén szólva, tervben van egy kistestvér és az sem kizárt, hogy a második gyermek érkezése karrier-váltással is jár majd számomra. Kifejezetten azért választottam a tb- és bérügyintéző képzést, mert ennek birtokában elvégezhetem majd a szintén OKJ-s mérlegképes könyvelő szakirányt is. Ezt szintén abban az időszakban tervezem, amikor otthon leszek a gyerekkel. Annyival könnyebb dolgunk lesz, hogy az egyik nagymama addigra már nyugdíjba vonul, így többet tud majd segíteni a gyerekek körül.

- Miért pont a mérlegképes könyvelő?

Azért, mert azzal a bizonyítvánnyal a zsebemben már akár saját vállalkozást is érdemes lesz indítanom, és úgy gondolom két, vagy akár több gyermek mellett megfizethetetlen, ha egy anya önmaga tudja beosztani a saját idejét. Ez pedig egy olyan szakma, amit ha az ember jól csinál, megalapozhatja vele az anyagi biztonságát is.

- Mit tanácsolnál azoknak az anyukáknak, akik azon törik a fejüket, tanuljanak-e, vagy sem?

Csak azt tudom mondani, hogy tanuljanak, igen! Hogy mit, azt döntse el mindenki saját maga. Én a szerint választottam, hogy mi az, amihez kedvem van és később a munkámban is hasznát veszem. De ha valaki váltani szeretne, és teljesen másba kezdene, arra is tökéletesek ezek az évek, hogy a szükséges képesítést megszerezze. Akár karrierváltás, akár további szakmai fejlődés a cél, meg lehet találni azt a képzést, amivel előrébb léphetünk. De ha csak azért megy el valaki tanulni, mert nem elég neki a játszótéren a pelenkákról és bébiételekről való csevegés a többi anyukával, azzal sincs semmi baj. Aki többre vágyik, többé válik azzal, ha tanul. Veszíteni valója nincs senkinek, ezzel csak nyerhet.

fotók: pexels.com