Hard Dog Race Wild, 2018.09.01. @Pilicsév

2018. szeptember 20. 20:42 - ocrguest

Az utolsó felvonás - 2. rész (A vadon kőkemény szava)

img_4339.jpg
A nevéhez hűen igen vadra sikeredett az idei Wild futam, melyet utoljára rendeztek meg a piliscsévi motocross pálya emlékezetes terepén. A versenyzőknek két- és négy lábon egyaránt több, mint 12 km távot kellett teljesíteniük, melyet 22 akadály tett színesebbé (helyenként sárosabbá), emelkedők, megint emelkedők és lejtők váltakoztak rajta, valamint az út porát lemoshatták egy patakos részen is.

A résztvevők számos, már-már klasszikusnak számító HDR-es kihívással nézhettek szembe (vizesárok, traktorgumiban futás/lépdelés, kennelen létrázás, rámpa, alagút, kúszás sáros terepen, gallonhordozás), valamint találkozhattak olyan újdonságokkal, mint a majomlétra, a célba dobás, vagy a labirintus, melyből betakart szemmel kellett kitalálni hű kísérőnkre bízva az iránymutatást. Amennyiben a gazdi fizikuma, vagy az eb tulajdonsága, korlátai miatt nehézségekbe ütközött egy akadály teljesítése, az minden esetben kiváltható volt 30 guggolással, mely után máris sprintelhetett (bizonyos esetekben reszkető térddel poroszkálhatott) tovább a versenyző. Itt szeretném kiemelni a pályabírók és segítők munkáit, akik tűző napon, szélben, rekkenő hőségben egyaránt várták a résztvevőket ezeken az állomásokon, elmondták újra és újra a végrehajtandó feladatot, felügyelték a sportszerű, korrekt részvételt, bátorították és biztatták az embereket és kutyáikat is egyaránt, és együtt nevettek a gazdikkal azokon a vicces szituációkon, amik csak előfordulhatnak egy ilyen típusú versenyen.

hdr_20180901_szakos_pe_uter_51.jpg

Én a 2018-as Wild-on a Miskolc Falka tagjaként indultam Tádé kutyusommal, aki az utcáról a Borsodi Állatvédőrségnek köszönhetően került a családomhoz. A Falkával 2017-ben ismerkedtünk meg, a közös edzésekre viszont csak az idei év elejétől kezdtünk el járni: nem bíztam magamban annyira, hogy egy ekkora kihívást végig tudok csinálni. Idén az áprilisi Base futamon tapasztalhattam meg, hogy egy igazi életérzés a „hat láb, két szív, egy büszkeség”, sőt, mivel ezen a versenyen csapatban indultunk a többiekkel, egy óriási, közös sikerélményként éltem meg a részvételt. Ezt követően nem is volt kérdéses, hogy megpróbálom a Wild-ot, mert szeretném átélni ismét ezt az extázist és a semmihez sem hasonlítható élményt, amikor ennyi kutyaszerető ember összegyűlik leküzdeni a pályát, és főleg önmagát, hogy a célban büszkén akaszthassuk hűséges pajtásunkra az érem másik felét.

cc_10_10_45.jpg

Habár egyéniben neveztünk most be, mégis együtt, egy csapatban mozogva és küzdve, egymást segítve teljesítettük a távot és győztük le az akadályokat - bár volt, amelyik győzedelmeskedett felettünk, vagy kevésbé elegánsra sikerült a kivitelezése. Egy biztos: megfogadtuk, hogy a célba dobást gyakorolni fogjuk, én pedig rajta leszek azon, hogy minél kecsesebben és fürgébben másszak be és ki a konténerbe. Annyit nevettünk, amennyit csak bírtunk sajgó bordáinkkal, folyamatosan ösztönöztük egymást jobb tempóra és kitartásra, bevártuk a lemaradt társainkat (főleg engem ) a keményebb akadályoknál, és amikor azt hittük, hogy már közel a cél, csak sikerült közösen legyőznünk a Siratófalat. Egészen addig nem értettem ezt az elnevezést, amíg meg nem láttam, mi vár rám a vége előtt… Szerencsére az izmos, markáns ebem, aki a szebbnél szebb lány kutyákat és a többi versenyzőt látva gyönyörűen húz, végigsétálta mellettem ezt a részt, viszont a legmeredekebb résznél legalább egy nagyot nyögve úgy letottyant elém, hogy kis híján hátragurultam a hirtelen elfogyó lendület miatt. Mit sem számított mindez a célban, amikor nem is az érdekelt engem, hogy a robosztus érem a nyakamba került, hanem hogy minél hamarabb a kiskutyámra akaszthassam az ő kitüntetésének a másik felét, ami összemágnesezhető az áprilisban megnyert résszel. Sokkal büszkébb voltam rá, mint magamra, amiért végigcsináltuk ezt az embert próbáló, kemény küzdelmet. 

_kmf0014.jpg

Köszönjük Púza Andrásnak, hogy ilyen méltó búcsút rendezett a piliscsévi helyszínnek, szerintem mindannyian kíváncsian várjuk, hogy következő évben hol lesz az új megmérettetés. Akármerre is, rengeteg láb, sok szív fog összegyűlni, hogy átérezze a közös büszkeséget.

Beszámoló: Szoták-Hrabovszky Edit
Fotók: Hard Dog Race

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ocrmagazin.blog.hu/api/trackback/id/tr6514252639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása