Eltelt egy hét, mióta egy új nyúl érkezett a családba, ugyanis múlt hét szombaton beköltözött hozzánk Szédelgő, akit mi – azt hiszem most már véglegesen is – Szédinek becézünk. Ebben a posztban pedig most igyekszem Nektek elmesélni, hogy mi történt velünk ezalatt az egy hét alatt.
A nyuszik összeszoktatása nem könnyű feladat. Persze itt is létezik szerelem első látásra, de ez nem túl gyakori, így lélekben azért igyekeztem felkészülni egy hosszabb folyamatra.
Szédi mentett nyuszi, akit az utcán kóborolva találtak és én örökbe fogadtam. Nem tudni a tényleges korát, de körülbelül 4-5 hónapos most – ennélfogva pedig még ivaros nőstény, nagyjából szeptemberig, amikor majd nála is sor kerül az ivartalanításra.
Tóbiás egy egészen magának való, ultracuki nyuszi, aki közben komoly és jól megválogatja, hogy ki az akivel ő barátkozik. Emellett nyugodt, tiszta és rendes, ami az ivartalanítása után lett rá méginkább jellenmő rá. Szereti a sok simogatást – főleg, ha ő kéri –, de nem rohangál olyan sokat, csak ha valamit szeretne vagy éppen rosszalkodni támad kedve. Igazából ez a kis tunyaság is szerepet játszott valahol abban, hogy egy nyuszibarát beköltöztetése mellett döntöttünk.
Szédi Tóbiás teljes ellentéte. Aranyos, kedves, egy kissé még rendetlen, folyton cukin bökdösődik az orrával, izgága és nagyon kíváncsi – bár ezt bizonyára éppen Tóbi váltja ki belőle –, bár egyébként is ilyen a természete és hát még pici nyuszi, de valószínűleg később, az ivartalanítás után majd ő is megnyugszik.
Ebből az eltérésből adódóan következtetni lehet arra, hogy jelenleg azét nem olyan könnyű most velük itthon, de sokat segít, hogy mindkettőjük elképesztően imádnivaló. :)
Tóbiás az első pillanattól kezdve egyértelmű érdeklődést mutat Szédi iránt, ugyanakkor fél is tőle – és fordítva is éppen ez a helyzet.
A nyuszkók rácson keresztül találkoztak először, amikor is Tóbiás egy orr-összeérintés után olyan hazafutást vitt véghez, amit bármelyik baseball játékos megirigyelt volna. Csak akkor búj elő, hogy megnézze mi a helyzet a szobában, amikor már véget ért a szoba átrendezése és Szédi a konyhás szaladgálás után végre elfoglalhatta a lakosztályát – ahol ő is rögtön rendezésbe és táldobálgatásba kezdett.
Szédi az első napról kezdve folyton szugerálja és nyuszinyelven cukkolja Tóbiást, akin egyébként szintén látszanak az érdeklődés és a nagy izgatottság jelei. Óráról-órára, egyre többet ólálkodott a ketrec körül, aztán egyre inkább közelebb feküdt. Úgy gondoltuk első nap az lesz a legjobb, ha hagyjuk, hogy Szédi berendezkedjen és megsokja a helyét, éppen elég volt ez neki aznapra az utazással együtt.
Másnap Tóbi már oda-oda ment Szédi lakosztályához, hogy kiderítse mit művel ott bent az a bizonyos idegen nyuszi a ketrecben. Emellett pedig elszórtan bogyókkal kezdte jelölgetni a területét a szobában, ami miatt még inkább rendszeresedett a mindennapi porszívózás. Az egymás iránt mutatott nagy érdeklődésre tekintettel megpróbáltuk összeismertetni őket egy viszonylag semleges területen – bár Tóbi uralma miatt nem igazán található ilyen a lakásban – de sajnos Tóbiás megijedt Szédi gyors közeledésétől. Morgott egyet, Szédi pedig épp ettől a morgástól ijedt meg, majd igyekeztek minél távolabb kerülni egymástól, nagy rugdosások közepette. Természetesen ezután megszeretgettük őket, és hamar túl voltunk együtt ezen a nagy ijedtségen.
Harmadnap nem szerettem volna az összeengedéssel szándékosan stresszelni őket, de Szédi eldöntötte helyettem, ugyanis a konyhában futkározós ideje alatt kinyitotta a rácsos torlaszt a konyha és a szoba között, hogy beszökjön Tóbiáshoz. Ismét ijedtség és rugdalózás lett ennek a vége, de egyikük sem sérült meg – csak én kaptam szívrohamot.
Az egyetlen pozitívum, hogy kiderült, mi az ami biztosan közös a két nyuszóban: mindketten hatalmas szabadulóművészek, így ha majd végre összeszoknak, akár le is forgathatjuk majd a Szökés című sorozat nyulas verzióját.
Negyedik nap minden rendben zajlott, volt ketreccsere, hogy megszokják egymás szagát, ez a vendégeskedést mindketten imádták. Végig jelölték egymás cuccait és kipróbálták egymás vécéit is – Szédi még majdnem fel is falta Tóbi maradékát, de végül sikerült elvennem tőle a tálat.
Ötödik nap már nem is kellett úgy elbarikádoznom Szédit, mert nem zargatták durván a ketrecen keresztül. Ettől a naptól kezdve elkezdek sűrűsödni ketrecrácsnál történő szurikátás ágaskodások, valamint az orrdörzsik.
A hatodik napra már tényleg azt mondhattuk, hogy Tóbiás észrevehetően sokkal többet volt elöl napközben, mint az első napokban – ami azt jelentette, hogy nem a kedvenc helyén, a kanapé mögött aludt – és a már bejáratott figyelőállásait váltogatva aludt és egyszerre őrködött. Ezt, hogy Tóbiás napról-napra egyre aktívabb, én magam már egyfajta sikerként élem meg.
Ma reggel Szédinek ismét sikerült az elválasztó rácsot kiszedve beszabadulnia Tóbiás fantasztikusan érdekes és klassz helyére, a kanapé mögé, ahol jól megijesztette az éppen ott szundikáló Tóbiást, aminek morgás és rugdosás lett a vége – de jelentem senki sem sérült meg. Sőt, azt hiszem kijelenthetem, hogy Szédi ezeket a berohangálásokat és cukkolásokat még talán kicsit élvezi is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sajnos nem tudok minden történést részletesen leírni, mert vasárnap estig olvashatnátok – majd beszélnek az instagramos videók és képek –, de remélem, hogy azért érződik a pici előrelépés Szédi és Tóbi kapcsolatában.
Azt még megosztanám veletek, hogy a napi egy-egy morgást egyébként talán az ötödik nap óta kis víz spricceléssel igyekszünk kezelni és kezdem azt érezni, hogy ez használ, mert egyre többet tudunk aludni mellettük és valahol még vicces is, mert úgy tűnik mintha ezt játékként élnék meg mindketten.
Nagyon nehéz ez az egész számomra, mert bármennyire jól is tudom, hogy sokkal boldogabbak lesznek majd együtt a nyuszkók, közben félek attól, hogy a különc Tóbiásomat esetleg ez jobban megviseli és megint képes lesz nem enni, de ennek már talán nem áll fenn a veszélye. Szédikémet ez az új helyzet kevésbé viseli meg, sőt, igazából neki nagyon tetszik ez az egész, mert folyton játszana Tóbival. Az ő viselkedése olyan, mint egy nagyon szerelmes óvodás kislányé, aki a kiszemelt kisfiú minden lépését követi, mert semmiről sem szeretne lemaradni és minden áron vele akar játszani.
Bevallom annyira szívesen látnám azt minél előbb, hogy a nyunyóim együtt alszanak – pláne, hogy velünk együtt tegyék ezt –, futkároznak, játszanak, esznek, röfögnek és kajáért ágaskodnak előttem, vagy hogy egymást tisztogatják, de erőltetni és sürgetni ezt a folyamatot semmiképpen sem szeretném és határozottan nem is szabad.
Első kézből mondhatom, hogy ez egy érzelmekkel teli folyamat, amihez rengeteg türelem és figyelem kell. Remélem, hogy nem fog nagyon elhúzódni, főleg amiatt, hogy a nyusziknak se okozzon az összeszoktatás hosszútávon stresszt.
Kérlek, hogy szurkoljatok nekünk, és amint fordulóponthoz érkezünk természetesen Facebookon és Instagramon tájékoztatlak benneteket, emellett pedig a következő heti bejegyzésben részletesen olvashattok majd a jövőheti történésekről.
Nyuszipuszis szép hétvégét kívánunk Nektek!
Szédi, Angelika & Tóbiás <3
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.