Vannak kedvenc dolgaid? Ha nyuszid van, egy idő után máshogy lesznek a kedvenceid. Ahogy használom a ruháimat, egy idő után eltűnik az érzés, megszokottá válnak, nem lesznek újak, nem adnak annyi energiát, akár önbizalmat, mint korábban. Ezért kell legtöbbünknek időnként egy-egy új darab a szekrénybe. De mi van akkor, ha a legkedvencebb kékcsíkos ingeddel történik valami?

Tóbiás imádja az öblítő illatát, állandóan szaglássza a frissen mosott ruhákat, ezért télen-nyáron ott fetrengett a ruhaszárító alatt. Egészen addig tartott ez, amíg el nem kezdett rosszalkodni, és néha-néha megpróbálni bosszút állni a kiteregett ruhákon, amiket nagy nyújtózkodás árán elért.

Először egy klassz zöldeskék férfi melegítő lábszárán fedeztünk fel érdekes nyomokat a párommal, de akkor én még nem tudtam biztosra, hogy vajon tényleg Tóbiás-e a tettes. Nem volt se tettenérés, se más közvetett bizonyíték ellene, ezért megvédtem őt, pontosabban felmentettem a vádak alól - tekintettel arra, hogy a bűnlajstroma nem volt olyan hosszú és az eddig okozott károk inkább kábelekre korlátozódtak. Aztán eljött a pillanat, amikor be kellett látnom, hogy hiba volt elengedni a dolgot és továbbra is a hálószobában tartani a ruhaszárítót.

A felismerés egy enyhébb januári napon következett be, amikor azt a bizonyos kedvenc - általam szerencsehozónak tartott - fehér alapon kék csíkos inget vettem fel reggel, hogy hátha jól sikerül benne az esettanulmányi verseny, amin aznap részt vettem több csoporttársammal. Készültem, halálra izgultam magam, párszor majdnem elestem Tóbiásban és persze ismét késésben voltam. Gyorsan vasaltam, felöltöztem, és rohantam. Amikor beértem az egyetemre, a rohanástól kimelegedve levettem a zakómat és megigazítottam az ingujjam. Na akkor láttam meg, hogy cikkcakkosra van rágva az ingujjam.

Eldöntöttem, hogy hazaérve majd megdorgálom érte Tóbit, de ránézve elszállt minden haragom. Arról nem beszélve, hogy azóta a kedvenc ingem még több szerencsét hoz és mindig arra a nyuszira emlékeztet, aki otthon vár.

Ezt a kis történetet egyrészt azért osztottam meg veletek, hogy ha nyuszit vállaltok erre is figyeljetek, másrészt azért, hogy lássátok, hogy semmilyen megrágott dolog nem ér annyit, mint ez a kis szőrlabda.

Bármennyire is mérges voltam érte, azt a bizonyos csíkos inget azóta is hordom – csak feltűrt ingujjal…

Egy nyúl mellett előbb-utóbb mindenki megtanul rendet tartani maga körül, mert ha szanaszét hagyod a cuccaidat, ő bizony rágva büntet érte.

Jövőhéten szakmaibb beszámolóval készülünk Nektek.

Nyuszipuszis szép hétvégét!