A Lidl-ben papírhiányra hivatkozva korlátozzák a vécépapír vásárlást. Egy vásárló maximum három csomaggal vehet egyszerre.

Ezt olvasva eszembe jutottak a bankkivonatok.

Könyveléssel foglalkozom. Munkám során igyekszem spórolni a papírral, csak a legszükségesebb dolgokat nyomtatom ki, inkább gépen tárolom amit lehet.

A számlák egy részét papíralapon kapom, egy részét emailben. Lehet, hogy kicsit lassabb ez utóbbiakat feldolgozni, de megoldom.

Na de a bankkivonatok! Többfélével is találkozom. Léteznek „papírmentes” (elektronikus) és papírra nyomtatottak. Jellemzően az utóbbiak jutnak el hozzám. A vállalkozók valószínűleg jobban szeretik postán megkapni és megnézni, mint a bankból letölteni. Nyilván kevesebb energiát igényel.

Aztán lehetnek még napi kivonatok, vagy havi kivonatok. A napi több papírt igényel. Sajnos, kapok belőlük bőven.

Van olyan, ami alkalmanként 3-5 oldalas. Ez kétoldalasan nyomtatva is 2-3 lapot jelent. „Kedvencem”, amelyiktől mindig ideges leszek: első oldalon a címzett, és egy adag szöveges információ. Második oldal szintén szöveges információ. Kíváncsi lennék, 10 ezer emberből hány olvassa el? Szerintem egy sem. Nem hiszem, hogy érdekli őket minden kivonaton a tájékoztatás. Őket a 3. oldal érdekli, ahol a tényleges pénzmozgás látszik. Engem is ez érdekel. A végén, desszertnek, újból van egy kis információ, pár sor, ami néha új oldalra, vagy új lapra kerül. Ezt úgy sejtem, annyian olvassák el, mint az elejét.

Tényleg szükség van erre? Nem gondolnám, mert más bankok kivonatán nem szerepel ilyesmi, vagy legalábbis nem ilyen hosszan.

Ha minden munkanapra jut egy ilyen kivonat az hány papírlapot jelent? Kb 20*2-3, azaz 40-60 darabot. Egy hónapban. Ki fizeti meg ezt az emelkedő papírárak mellett? Hoppá! Mi, akiké a számla! Nem a bank, az biztos! (Esetleg valami „másra át nem ruházható” „többletpapír adót” el tudnék képzelni. Vagy egy kis logikus gondolkodást!)

Az alapítványok is többször elgondolkodtattak már, milyen lehet a csekk küldési szisztémájuk? Több alapítványnak szoktam időnként adakozni. Konkrétan, évente kétszer: karácsonykor és húsvétkor. Csekket azonban nagyon sűrűn küldenek. Néha úgy érzem, havonta. (De erre azért nem esküszöm meg.)

Most is jött egy, kibontom, lássuk mi van benne. Boríték, két oldalas levél, amit most el is olvasok, és a csekk. Postaköltség nulla. (Díjhitelezve, gondolom ez azt jelenti.) Kedves, hogy küldenek levelet, de ezt sem gondolnám, hogy sokan olvassák. Én nagy ritkán megnézem, de jellemzően a csekket kiveszem, boríték, levél megy a papírkosárba. Ha sok csekk összegyűlt ugyanattól az alapítványtól az is. (Bár most eszembe jutott, legközelebb kiteszem a többletet lépcsőházba, hátha van valakinek kedve adakozni.)

Nem gondolnám, hogy az emberek havonta, vagy kéthavonta befizetik a kapott csekket. Nem értem, az alapítványok miért nem figyelik kitől, milyen sűrűn érkezik befizetés, és miért nem ennek megfelelően küldik a csekket? Egy halom kidobott pénz, egy halom kidobott papír.

Javasolnám: fizetett, „pipa” a nevéhez, következő hónapban mehet a csekk. Egyébként meg minek?

Nem vagyok biztos, hogy az általam befizetett összeg fedezi a nekem kiküldött levelek árát.

Utolsóként, ami hirtelen még eszembe jutott, mint felesleges papír pocsékolás, (bár nem biztos, hogy mindenki így gondolja) a Kormány által küldött levelek. Például a 80 ezer ft-os nyugdíjprémiumról, vagy a 13. havi nyugdíjról szóló. Úgyis hallható, látható volt a híradásokban. Boríték, levél, postaköltség… ki fizette?

Nyilván még sok más lehetőség akad, ahol spórolni lehetne a papírral, (hogy jusson a vécépapírra alapanyag). A papír zsebkendő talán kevésbé fontos, hisz létezik (legalábbis létezett) textilzsebkendő, de „lapulevél” nem hiszem, hogy található a házak között.

Persze remélem, nem is lesz rá szükség, hogy keresgéljük.

PJudit

Fotó forrása: Pixabay