Nightfallivy's world

Nagy reményekkel indultam neki az álláskeresésnek. Hiszen mégis csak a lehetőségek városában vagyok. Ha meg mondjuk elmennék Zalaegerszegre, össz-vissz 70 állásra jelentkezhetnék... de persze választhatnám Szolnokot, a maga 124 álláslehetőségével (Profession ennyit mutatott ekkor és ebben az ÖSSZES álláslehetőség benne van, ami az adott településen van.)

Ezt a posztot február 18.-n kezdtem el és terv szerint a munkakereséssel kapcsolatos érzelmeimről lesz itt szó. Ha ezen figyelmeztetés ellenére is kíváncsi vagy, akkor olvass tovább!

Szóval, a kezdetek...

Nagy reményekkel indultam neki az egész álláskeresősdinek, még januárban. Hiszen mégis csak olyan helyen lakom, ahol elég sok a lehetőség, az olyanok számára is, mint én. ...mert milyen vagyok? Akiből 4743893 ember létezik még: semmi különleges tudás, semmi perfekt nyelvtudás (se nyelvészeti, se nemiszerv, szájjal történő ápolásával kapcsolatos tudás).
Csak egy elvégzett suli, szabadidőben tanult zenélés, meg a magánéletbeli dolgok túlélője. Mindez persze megszórva önbizalomhiánnyal, alacsony termettel és más, fel nem sorolt tulajdonságokkal megspékelve. 
Az elején még hittem abban, hogy én bizony végre valahára kitörök az agysorvasztó és testelro*asztó gyári szalagos munkavilágból... mert senkinek ne legyenek illuziói, a 3 műszakos munkarend (vagy a 12 órás gályázás) nem tesz sok jót a testtel.
Nyilván van, akinek semmi baja nem származik (még) az ilyesfajta munkából, de talán mégis csak többségben vannak azok, akiket ilyen-olyan módon a műszakozás, a monotonitás tönkretett. Emellett az se túl jó érzés, ha 546 napon át UGYANAZT a munkát kell végezni, fejlődési lehetőség nélkül... 
...ja de, fejlődik valami. Trombozisra való hajlam, agyvérzés veszélye, cukorbetegség... Na de vissza az én érzelmeimhez, amik akkor léteztek, amikor  még januárt írtunk. 

Szóval, nagy remények. Azt gondoltam, kelleni fogok valahova, ahol irodában kell dolgozni, mint irodai dolgozó. Nem vártam magas fizetést, szóval az elvárásaim közt nem szerepelt az, hogy havonta nettó 600 ezer forint jöjjön fizetésként. Elég lett volna 300 ezer forint is.

Érdekelt sok minden. Miért ne tanulhatnék újat a munkahelyen? 

Hullámvölgyek a munkakeresésben

Talán már januárban is volt, hogy úgy keltem fel, hogy nem igazán volt jó kedvem... inkább lehangoltság, szomorúság. Viszont ekkor még nem tudom hányszor győzött az optimizmus: de hát van idő, nyugi!

Nyugi, ott vannak a dolgaid, amiket nem használsz, azt eladhatod! Nyugi, még van elég tartalékod! Amúgy is, ha eladod a nem használt dolgaidat, akkor pénzt kapsz érte és ha költözni kell mondjuk fél év után, mert el akarsz menni máshova, akkor kevesebb dolgot kell magaddal cipelni! Szóval dupla nyereség!

Számoltam már decemberben is, hogy meddig elég a tartalékom? Leültem és már talán decemberben meghoztam a döntést február 24.-ével kapcsolatban:

február 24-ei hét: elkezdeni jelentkezni operátori munkákra

Szóval januárban még a február 24.ei dátum a messzeségben eltűnt, még nem éreztem közelinek.
...és ilyenkor még nem igazán gondoltam arra, hogy munkásszállós munkákra kellene jelentkeznem. Így nem is írtam fel magamnak ezzel kapcsolatban egy dátumot se.

Aztán elérkezett a február. Én mindig munka nélkül léteztem. 
Nem egyszer úgy keltem fel, hogy nagyon nyomott hangulattal rendelkeztem. Nem egyszer el is sírtam magam napközben. 

Add lejebb! Add lejebb!

Február elején jutottam el addig, hogy engem már nem érdekel az irodai munka. Nincs időm kivárni, hogy felvegyenek olyan helyre, ahol irodában dolgozhatok, mint irodai dolgozó. 

A munkakeresésem kb így foglalható össze: 

• legfelső szint (ahonnan indultam): leginkább olyan hirdetésekre jelentkeztem, ahol irodában kell dolgozni, irodai dolgozóként. Ezen a szinten még hagytam az operátori álláslehetőségeket, meg a konyhai kisegítő, takarító pozíciókat is. Több olyan állásra is beadtam a jelentkezésem, amikhez a tanulmányaim (a végzettségem) köthető úgy-ahogy. 
• felső-közép szint: már olyan helyekre is beadtam a jelentkezésem, ahova eladót keresnek. Igaz, a legfelső szinten is jelentkeztem eladónak, csak ott úgymond elvétve. Talán lehetne azt mondani, hogy ez a szint és a legfelső szint még összetartozik. Amikor ennél a szintnél jártam, még élt bennem a remény az irodai munkát illetően.
• alsó-közép szint: letettem az irodai munkáról. Elkezdtem beadni az önéletrajzomat több, konyhai kisegítős, takarítós munkára. Már gondolkodom azon, hogy nem-e jelentkezzek olyan állásra, ahova az oda-vissza út összesen már 3 órányi utazást jelent. Kezd természetessé válni a gondolat, hogy én beleragadtam az operátori munkakörbe és onnan soha a szagos életben nem fogok kiszabadulni. 
• alsó szint: ez fog következni és ez kb az 500. jelentkezésemig fog tartani. Ezen a szinten már teljesen természetes, hogy operátornak jelentkezem és az is teljesen magával értetődő, hogy már odafele másfél órát is utazok akár és ugyanúgy másfél órát vissza. Talán már igazából ezen a szinten vagyok, hiszen az elmúlt napokban kezdtem el több olyan helyre is jelentkezni, ahova operátorokat keresnek.Az előző szinttől annyiban tér el ez a szint, hogy jelentkezek-e olyan munkahelyre, ah

...már este van. Direkt van félbehagyva a bejegyzés. Ugyanis ahogy írtam a bejegyzést, csörgött a telefon. 2 műszakos, fémipari gyári munka kapcsán hívtak. Aztán ahogy letettük a telefont (személyes interjú ideje is megvan) és eltelt néhány perc, újra csörgött a telefon. Azt gondoltam, ismét a gyári munkával kapcsolatban hívnak. Nem. Egy étteremben lenne munka. Oda is megbeszéltünk egy személyes találkozót. Ez az interjú pár nappal később lesz, mint a gyári munkával kapcsolatos találkozó. 

Eredetileg nem ez a kép került volna ide, mint amit most lehet látni. Eredetileg egy hajléktalanságot megjelenítő képet szerettem volna betenni, hiszen munka (és pénz) nélkül az ember egyre inkább arra felé sodródik.  Most viszont változott a helyzet, ugyanis a mai nap megszereztem két interjúra időpontot.
Újra van remény.
Talán mégse fogok eljutni az 500. jelentkezésig februárban-márciusban, amikor újabb munkalehetőségek előtt nyitom meg a képzeletbeli kaput. 

Szóval, ez a poszt ennyi, így zárnám le, 2 telefonhívással, 2 interjúidőponttal. Arról, hogy mit tűztem ki az 500. jelentkezést elérésekor, azt egy másik alkalommal mesélem el. 

Kiegészítés február 20.-n: hívtak a 2 műszakos, gyári munka kapcsán. Lemondták a pénteki interjút, nem tudni, mikor lesz legközelebb lehetőség az interjúra. 

Kiegészítés március 8.-n: az újbóli időpont egyeztetés nem történt meg.