Gyógyíthatatlan játékfüggőként mindig is szerettem az olyan filmeket, sorozatokat, könyveket, amikben valamilyen módon a játékoslét, a „geekkség” kerül bemutatásra.

Ezért is alapmű számomra Ernest Cline zseniális „kocka” regénye, a Ready Player One, és emiatt is szerettem anno a Sword Art Online című animét.

Cikkünk alanya is emiatt ragadta meg a figyelmemet, hiszen az online játékoslét szépségeit, és buktatóit prezentálja nekünk remekbeszabott módon. De ne is szaladjunk annyira előre, kezdjük magával a történettel!

Főhősünk, Moriko Morioka egy átlagos harmincévesként tengeti nem túl eseménydús mindennapjait, amíg egy nap úgy nem dönt, hogy felmond a munkahelyén, ahol amúgy se nagyon szeretett, és minden idejét a video-játékoknak szenteli.

Mivel a korábban játszott játéka közben megszűnt, regisztrál egy másik programba, a Fruits de Mer-be, ahol egy férfi karaktert hoz létre magának Hayashi néven. (Ekkor még persze nem tudta hogy ennek a döntésnek a későbbiekben mennyi vicces és nem várt következménye lesz .)

A játékban idővel megismerkedik egy bájos „támogató” karakterrel, Lily-vel, akivel a későbbiekben nemcsak harcostársak, de közeli barátok is lesznek. Kis idő elteltével Moriko csatlakozik egy játékbéli céhhez, klánhoz a @HomeParty-hoz, ahol további karakterekkel ismerkedik meg. Úgy tűnik, hogy az online élete NEET-ként nem is lehetne tökéletesebb.

A bonyodalmak ott kezdődnek, amikor egy véletlen baleset folytán megismerkedik egy Yuta Sakurai nevezetű sráccal. Egy laza legyintéssel elintézhetnénk ezt a dolgot, viszont itt kerül a képbe Koiwai, aki Moriko korábbi munkatársaként felismeri őt a sarki vegyesboltban és randevúra invitálja. 

A dolgok innentől kezdenek érdekessé válni, emiatt sem szeretném ellőni az összes poént, majd meglátjátok mik fognak történni! ;)

Maradjunk annyiban hogy a történet „Mori-morichan” valós életére, problémáira és „MMO-s” pályafutására koncentrál, miközben szépen lassan bemutatja, hogyan is kerül egyre közelebbi kapcsolatba Sakurai-al, és Hayashi-ként Lily-vel.

A történet után rátérnék a látványvilágra, ami bár elsőre kicsit furcsának tűnt nekem, idővel nemcsak megszoktam, de meg is „kedveltem”. A való életben zajló jelenetek természetesen a realitás talaján mozognak, elkerülve a szokásos „japános” túlkapásokat. 

Ezzel szemben a virtuális, „szerepjátékos” tér egy bájos fantasy világ benyomását kelti. Emellett a különféle videojátékos elemek is remekül lettek prezentálva, kezdve az intro-ban megjelenő karakter „létrehozós” résszel, a különféle játékbéli tárgyak, öltözetek,  vagy éppen az ötletes, emlékezetes boss harcok bemutatásával.

A tapasztalt játékosok elégedetten mosolyoghatnak el magukban, mivel nem egy bemutatott elem ismerős lehet a számukra. (Pénzért vásárolható kozmetikai tárgyak??? Ki látott még ilyet??? )

A látvány mellett ami miatt emlékezetes és „szívemnek kedves” a sorozat, az a hangulat. Nincsen egy olyan rész, amiben valamilyen Moriko-val kapcsolatos poén, vicces jelenet ne szerepelne. Persze tegyük hozzá hogy ez köszönhető a hölgyemény sokszor esetlen, bizonytalan jellemének, ami nem egy emlékezetes jelenetet eredményezett végül. Emellett Sakurai munkatársa, Koiwai senpai mint ügyeletes tréfamester is gondoskodik a kötelezően szállítandó poén-mennyiségről nekünk.

A  könnyed hangulat ellenére a felszín alatt viszont igencsak komoly témák kerülnek terítékre. Moriko ugyanis annak ellenére hogy a virtuális világban szépen lassan otthonra lel, úgy „épül le”, hanyagolja el magát, a megjelenését a valós életben.

Tökéletesen illik rá a japán társadalomban manapság oly gyakori „hikikomori”, „bezárkózott” jelző: a valós, nem játékbéli szociális kapcsolatai a nullával egyenlők, nem szívesen hagyja el a lakását, még egy bevásárlás is megerőltető a számára, nehezen kommunikál más emberekkel, folyamatoson zavarban van, akárhányszor meg kellene szólalnia. (kivéve persze ha a szeretett játékáról van szó, mert akkor dől belőle a mondandó..)

Ezzel szemben Hayashi-ként a főszereplőnk élete csupa „játék és mese” : Nem csak egy játékbeli klán elismert tagjai, de igazi barátokra is lelt az MMO-ban, akikhez bármilyen problémákkal fordulhat.

Adott viszont a kérdés hogy hol kezdődik a valós személyisége és hol Hayashi-é??

A mai korunk egyik legégetőbb kérdése, hogy a virtuális „személyiségünk” , „avatarunk” mennyire is tükrözi az igazi, valós személyiségünket? Próbáljuk-e önmagunkat adni, vagy létrehozni egy önmagunktól teljesen különböző jellemet, kvázi eljátszani egy szerepet az online térben? Valós tulajdonságainkkal vértezzük-e fel a karakterünket, vagy egy vágyott szerepet szeretnénk felölteni, akik mindig is akartunk lenni? 

Egy online szerepjátékban, ahol kvázi bárkik lehetünk, könnyen eljátszhatunk a gondolattal, hogy egy olyan énünket mutatjuk majd a külvilágnak, akit aztán mindenki szeret és elfogad.  Ez a dolog természetesen fordítottan is igaz. Sosem tudhatjuk biztosra, hogy az a személy, akivel hosszú órákat töltünk egy adott világban, valóban az-e akinek mondja magát. Ez utóbbi pedig valljuk be koránt sem mindegy a masszívan a közösségre, szociális kapcsolatokra építő programoknál, legyen az a Fruits de Mer, vagy akár melyik „hasonszőrű” MMO.

Apropó szociális kapcsolatok..

A sorozatbeli játékban ugyebár a @HomeParty úgy funkcionál „Mori-morichan” számára, mint a szűkebb baráti köre és a  mint kvázi a második „családja”. A céhtagokhoz bármilyen problémával lehet fordulni, ők mindig segítőkészek a maguk módján persze.

Jogos a kérdés viszont, hogy mivel ők is virtuális személyek, ez a családias légkör, bajtársiasság mennyire is valós? Egyáltalán valósnak titulálhatunk-e bármilyen, pusztán a virtuális térben létrejött és működő kapcsolatot?

Amennyiben kicsit is elgondolkodunk a fent taglalt kérdéseken, rájöhetünk, hogy ezek a problémák az életünk számtalan részén megjelenhetnek, annyira átszövi mindennapjainkat manapság a világháló.  Talán bele sem gondolunk, de mi lenne vajon akkor, ha a pusztán online megismert emberekkel egyszer csak az utcán összetalálkoznánk hirtelen. Felismernénk őket egyáltalán? Vagy csak szótlanul, kicsit zavarba esve sétálnánk tovább, mintha mi sem történt volna? 

Hogyan fogadnánk el az adott személy személyiségét, ha kiderülne, hogy az online térben teljesen más arcát mutatja, mint a valóságban?

Jó pár kérdés felmerül az emberben ilyenkor, és a sorozat pont attól jó, hogy nem ad egyértelmű választ ezekre, sokkal inkább ránk hagyja, hogy döntsük el mi magunk, hogy a valóságban mit is tennénk a szereplők helyében.

Utoljára hagytam talán a legfontosabb problémát, amit nemcsak hogy felvet a sorozat, de valamilyen szinten engem is érint. Saját példámból kiindulva, sokszor jó magunk mögött hagyni a mindennapok szürkeségét és belefeledkezni egy-egy programba hosszú órákra. Megvan a video-játékoknak az a szépsége, hogy csak a képzeletünk (és sokszor a pénztárcánk) szab gátat annak, hogy éppen milyen „világokat” szeretnénk is meglátogatni.

Viszont már a Ready Plyer One kritikámnál is kitértem már arra, hogy hiába menekülünk egy video-játékba, programba a valóság elől, ahol kvázi bármit megtehetünk, az illúzió csak ideig-óráig lesz működőképes. Előbb vagy utóbb szembe kellesz néznünk a démonjainkkal, a problémáinkkal, és a sokszor húsbavágó valósággal.

Szerintem pontosan ez az, amire az anime Moriko példáján keresztül rá szeretne „világítani”. Elvégre, amíg nem rendezzük magunkban a valós életünkben felmerülő problémákat, addig a „gép előtt görnyedés” pusztán csak pótcselekvés lesz, amivel csak ideig-óráig tudjuk elfeledni a gondjainkat.

A sorozat pontosan azt mutatta meg, hogy egy online szerepjátékon, MMO-n kersztül is el lehet kezdeni egy „új”, tartalmas életet, amiből erőt merítve aztán a mindennapi problémáinkat, szorongásainkat, félelmeinket is sikerül majd el kezdenünk leküzdeni. Lehetett volna több időt szánni a mellékszereplők jellemének, háttértörténetének bemutatására, és a fő „csattanó” is kiszámítható egy bizonyos idő után, ennek ellenére én mindenkinek csak ajánlani tudom.

Aki még csak most ismerkedik az animékkel, annak a 10 rész szerintem elsőre bőven elegendő néznivalót nyújt, a játékfüggő kockák pedig biztosan nem egy ismerős „elemre” bukkannak majd a nézés közben…. és ki tudja, talán még az is lehet, hogy kiderül majd egyszer, hogy hogyan is folytatódik Moriko és Sakurai története..

Mindenesetre és tűkön ülve várom a folytatást, és bízom benne, hogy ha elkészül majd egyszer, hozza majd az első évad színvonalát.