2020-at írunk, cseperedik a 21. században született első generáció, és lassan felnőtté válik az előző század végén született generáció is. Nem könnyű manapság sem gyermeknek, sem kamasznak, sem pedig fiatalnak lenni. Persze a szülőknek sem egyszerű. Temérdek mennyiségű információval találkozik a fiatal generáció, ahogy haladnak a növekedésben, és a szocializálódás sem egyszerű a számukra a mai rohanó, digitalizált világban. A mai fiatalok, sőt, a gyerekek sokkal hamarább kezdik el a felnőttek világát megismerni, ami nem minden szempontból válik az előnyükre. A gyermekkor már nem olyan intenzív mozgás szempontjából sem, sokkal inkább a virtuális, digitalizált világban mozognak többet.Ha csak abba gondolok bele, hogy mennyi mindent kapnak, vagy tudnak vásárolni, akár már gyermekkorban is, mint az előző generáció gyermekei, úgy, hogy ki sem kell mozdulniuk otthonról, akkor az jut eszembe, hogy vajon ezeknek a tárgyaknak, eszközöknek, kütyüknek vagy bárminek a birtoklása, használata, irányítása nélkül, mi maradna.

 Vajon egy teljesen „lecsupaszított” fiatal – de ez ugyanúgy igaz a felnőttekre is – akitől elvennék a „cuccait”, mit kezdene azzal a valakivel, aki ott állna vele szemben a tükör előtt? Ismeri vajon önmagát, tudná, hogy most mit tegyen, merre induljon anélkül a párszáz darab tárgy, eszköz nélkül, ami teljes mértékben meghatározza a világát, a mindennapjait? Mert a mai világban elsősorban a fiataloknak – de sajnos egyre több szülőnek és felnőttnek is – az újmédia mondja meg, - ha hagyja - hogy mit tegyen, azt mivel, és mindazt hogyan, és persze mikor. Olyan, mintha képtelenek lennének létezni, levegőt venni a digitalizált világ irányítása nélkül. Erre mondják sokan, akik így élnek, csak nem ismerik be, hogy: Ugyan már, te egy őskövület vagy, hát ilyen világban élünk! Valóban? Akkor légy bátor, és tedd csak le azt a tíz vagy húsz vagy ötven számodra legfontosabb eszközt, tárgyat, ami meghatározza azt, hogy „szerinted” te ki vagy, és nézz bele a tükörbe „csupaszon”.

Mit látsz? Sokkal fontosabb, hogy KIT látsz? Ismered azt az embert, aki ott áll veled szemben? Fel tudod esetleg sorolni a tíz legjobb és a tíz legrosszabb tulajdonságát? Ismered az emberi értékeit, vannak, vagy tudja, hogy mit jelent? Képes lennél csak rá figyelni, és megismerni igazán azt az embert, aki ott áll veled szemben? Lehet azt mondani, hogy ez egy régimódi gondolkodás, vagy egy letűnt korban élt X generációs – mert az vagyok - gondolatai, de a régebbi generációknak szinte semmije nem volt. A mostani generációnak szinte mindene megvan, és akár minden azonnal a rendelkezésére áll. A régebbi generációknak meg kellett küzdenie, tennie kellett a dolgok megszerzéséért, eléréséért, a sikerért, a mostani generáció viszont már nem vagy alig akar tenni azért, hogy valamit elérjen – tisztelet a kevés kivételnek – mert szinte minden elérhető a számukra a felnőttek világából is.

Régebben volt igazi értékrendünk, most hamis „érték(t)rendek” vannak maximum. Néhány nagyon fontos dolog mégis akad, és talán a legfontosabbak és legemberibbek, ami a régebbi generációknak volt, a mostaninak pedig alig van, vagy egyáltalán nincs. Ez pedig az őszinte érzéseink, és az emberi értékeink, amitől igazán emberek vagyunk, és persze a boldogság. A mai generáció nem boldog, sőt, sokkal inkább feszült, ingerült, ideges, érzelmileg instabil és nemtörődöm. Mitől is lennének boldogok? Azoktól a birtokolt dolgoktól, tárgyaktól, vagy az aktuális muszáj trendektől, amelyek megmondják nekik, hogy kik is legyenek ők valójában, és ha nem úgy van, akkor az máris ciki? Menekülnek a fiatalok – és sok szülő és felnőtt is – a saját gondolataik elől. Vedd el egy mai fiataltól a mobilját, a kütyüjeit, a netjét, a wifit, és kérd meg rá, hogy gondolkodjon egy picit az életről, vagy esetleg önmagáról. Furcsa dolgot fogsz megtapasztalni, nem tud mit kezdeni magával, feszült lesz, mert elvetted az „iránytűjét”, ami megmondja neki a választ (azért vannak ritka kivételek).

A fiatalok többsége önmagától nem tudja, hogy mit akar, és azt hiszik, hogy ha megvesznek valamit, vagy ha körbeveszik magukat mindenféle új dologgal, akkor attól boldogok lesznek. Talán, ideig-óráig, mert az újdonság birtoklása endorfint termel. Viszont az újból is régi lesz egyszer, és jön megint egy újdonság. Sajnos a felnőttek világában is sokszor megtapasztalható ez az elszomorító jelenség. Így vezetik félre az emberiséget, ezzel a vásárlásra ösztönző „kamu boldogság projekttel”. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy amikor a hőn áhított boldogító dolog birtokában másnap reggel belerúgsz az ágy sarkába és kórházba kell menned azonnal, mennyire leszel még mindig „valóban” boldog!? Semennyire, mert nem is voltál őszintén, igazából boldog. Az őszinte, valódi boldogság nem tárgyaktól függ! Ha szembe kellene nézned a valósággal, hogy ki is vagy a birtokolt cuccaid nélkül, akkor az bizony elég ijesztő lenne. Sok ember megrémülne attól, ami maradna, és a fiatal generáció talán még jobban.

Tedd fel a kérdést magadnak, te ki lennél a „cuccaid” nélkül? Van a saját életed, amit minden nap újra elkezdesz mikor felébredsz, de tudod, hogy ki vagy valójában, aki a „birtokolt eszközök” mögött vagy? Ki a te valódi, igazi éned, a lényed? Talán az vagy, aki a személyes Facebook vagy Insta profilodon, ahol a kamuboldogságodat közzéteszed, és ahol néha hazudsz, néha igazat mondasz, hogy figyeljenek oda rád. Egy hasonlattal élve, minden bántás nélkül, szerintem az csak egy „kukacos alma”, ami kívülről lehet szép, de belülről nem igazán finom, ahogy az élet is mondja! Ellenben, ha nem az vagy, akkor ki vagy TE valójában? Emeld fel a fejed, nyisd ki a szemed, szabadítsd fel az elméd, és nézz körül. Vedd észre a világot, amely csodaszép, ha fel akarod fedezni. Nem abból áll az élet, hogy elhalmozod magad mindennel, mert azt hiszed, hogy azoktól végre igazán, hosszútávon boldog leszel, mert így csak becsapod magad. Ne értsd félre, nem azt mondom, hogy semmit ne vegyél. Dehogynem, hiszen sok mindenre szükséged van a mindennapi életedhez. Csak először ismerd meg önmagad, tudd meg, fedezd fel, hogy ki vagy, „csupaszon”! Utána döntsd el ki szeretnél lenni, és aztán tegyél meg mindent a célodért! Tanulj, fejlődj, és válj azzá, aki lenni szeretnél! Van egy kedvenc idézetem Garth Brooks-tól:

• Nem vagy igazán gazdag addig, amíg nincs olyan dolog a birtokodban, amelyet nem lehet pénzért megvenni.

Sajnos a mai világnézet a gazdagságot összekeveri a boldogsággal, nagyon tévesen. Valós tény, hogy sok mindenhez pénz kell, nélkülözhetetlen eszköz a mai világban. A tanuláshoz, a fejlődéshez és a mindennapi élethez egyaránt, ez így van. Viszont ameddig többe kerülnek a „cuccaid”, és úgy érzed, hogy fontosabb a birtoklás önmagadnál és a saját fejlődésednél, addig nem tudod, hogy ki vagy TE valójában. Nem ismered azt a „csupasz” létező embert, aki egy testben ott áll a tükör előtt, és aki valójában „halott” a birtoklás nélkül. Ez lenne a 21. században a jövő generációja, akiknek látszólag mindenük megvan, de mégsem boldogok. Akik a felnőttek világát élhetik már gyermekkorban, mindent megkapnak, de valójában alig vannak igazi értékeik. Akik a birtokolt „cuccaiktól” hiszik, hogy valakik, de valójában félnek attól, hogy azok nélkül senkik. Ez a mai valóság, ha nem hiszed, ébredj fel és először nézz önmagadba…

Ha tetszett az írásom, nézd meg Facebook oldalaim: Pollák János írói oldal; Pol”lájk” közösségi érték(t)rendek oldal.

Jó olvasást kívánok.