Az 1798. május 28-án megnyílt Szent Rókus Kórház (akkori nevén a Pesti Polgári Köz-Ispotály) Magyarország egyik legrégibb, nagy múltú egészségügyi intézménye, amely mind a mai napig a gyógyítás szolgálatában áll.

Története:

Magyarországon a közegészségügy helyzete a XVIII. században rendkívül elmaradott volt, járványok pestis, himlő pusztítottak. Az 1700-as évek elején Pesten egyetlen ispotály működött, a városban nemcsak betegellátó intézményekben mutatkozott hiány, hanem a szegénygondozás is megoldhatatlan feladatnak tűnt. A Helytartótanács 1724-ben hozott határozata alapján minden településnek gondoskodnia kellett saját betegeiről. Pest városa határozatának alapján a korábban alapított Rókus szegényházat kibővítették. Az építkezés 1795-ben vette kezdetét, amikor a Haffner Mihály által elkészített pénzügyi és szervezeti szabályzat végleg meggyőzte a kétkedőket. 1798. május 28-án ünnepélyesen megnyitották a pestises betegek védőszentjéről, Szent Rókusról elnevezett kórház kapuit. Akkori főbejárata a mai Rókus-plébánia copf stílusú, kőkeretű bejárata volt, fölötte a ma is olvasható szöveg: Pestanum Calamitosorum Domicilium. Az első igazgató Haffner Mihály volt.

A Szent Rókus Kórház és a kápolna megnyitás alkalmával. In: Dr. Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből, Budapest, Medicina, 1967, 1. képmelléklet – Törzsgyűjtemény

A megnyitás után megindult a kórház élete. A betegforgalomról havonta készítettek statisztikát. Az 1830-as években a kórház éves betegforgalma jóval meghaladta a 3000 főt. A szegényházban három szinten hatvan főt tudtak elhelyezni, a kórházban összesen 237 ágy állt rendelkezésre, ebből 100 főnek ingyenes ellátás járt, a tehetősebbeknek 12 külön szoba állt rendelkezésükre, 50 krajcár és 1 forint közötti összeget kellett fizetni. A személyi állomány összesen 20 fő volt. A kórház számos orvosi eljárás alkalmazásában úttörőnek bizonyult.
1847-ben itt vezette be Flór Ferenc sebész főorvos a dietil-éterrel és kloroformmal való altatásos módszert. A sebészt 1848-ban Pest város tisztiorvosának választották, és még ugyanebben az esztendőben a Szent Rókus kórház igazgató orvosi címét is elnyerte.

Flór Ferenc arcképe. In: Dr. Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből, Budapest, Medicina, 1967, 3. képmelléklet – Törzsgyűjtemény

Flór Ferenc az 1848/1849-es szabadságharcban őrnagyi rangban harcolt, a Felvidéken szervezte a tábori kórházakat, ennek következtében a szabadságharc bukása után börtön, rendőri felügyelet lett az osztályrésze, és a kórházba csak 1861-ben térhetett vissza.
A Szent Rókus kórházban számtalan kiváló orvos praktizált: 1851. május 20-án mindössze 33 éves korában Semmelweis Ignác Fülöp átvette az önálló szülészeti osztály vezetését, a klórvizes kézmosást itt is bevezette, s ennek következtében mintegy 1% alá csökkent a gyermekágyi lázzal kapcsolatos halálozások aránya. 1855-ben Semmelweist szülész professzorrá nevezték ki.

Semmelweis szobrának fényképe. In: Dr. Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből, Budapest, Medicina, 1967, 6. képmelléklet – Törzsgyűjtemény

1857-ben a klinika hivatalosan is közkórház lett. 1875-ben a körülményeknek és a megnövekedett feladatoknak köszönhetően a régi dologház épületéből kialakították a fertőző osztályt. Az új alapszabálynak köszönhetően megszűntek a különszobák, és így lehetővé vált egyre több elmebeteg elhelyezése. Megkezdődött az úgynevezett pavilonrendszer kidolgozása.
1884-ben Budapesten megindult a nagyszabású kórházépítés-program, és ennek keretein belül fejlesztették tovább a Szent Rókus kórházat is.
A kórház élen járt a folyamatos fejlesztések, újítások terén, 1898-ban két évvel a röntgensugár felfedezése után működésbe lépett a kórházban Európa első központi röntgenlaboratóriuma, vezetője Donáth Gyula, később pedig Stein Adolf lett. Az orvosszakmai problémák, kutatások időről időre megjelentek orvosi szaklapokban többek között a Gyógyászat című folyóiratban.

Liebmann Mór: A gyermekágyi fertőzés elháritásáról, [S.l.], [s.n.], [1905]. Különlenyomat a Gyógyászat 1905. évi 13. számából – Törzsgyűjtemény

A történelmi változások a kórház életében is átszervezést eredményeztek. 1919-ben a kommün idején az intézményt Központi Kórháznak nevezték át. A megnövekedett igény miatt létszám- és férőhelybővítés vált szükségessé, de ez, a gazdasági világválság idején nehezen volt kivitelezhető.
A második világháborút követően egyre szigorúbb takarékossági intézkedésekre volt szükség. Budapest ostroma idején a Szent Rókus.kápolna és a kórház 40 %-át rommá lőtték. Az 1956-os forradalom idején itt alakult meg a Munkástanács. A kórház folyamatosan ellátta a sebesülteket. A következő esztendők a lassú fejlődés jegyében teltek. 1978 és 1991 között nagyszabású átalakításokat végeztek a kórházban.

Napjainkban

A Szent Rókus kórház és intézményei 2020-ban a Semmelweis Egyetembe integrálódtak, és modern infrastruktúrával álltak a betegek rendelkezésére. 

Bibliográfia:

• Dr. Hollán Henrik: Adatok és szemelvények a Szent Rókus közkórház és fiókjai alapításának és fejlődésének történetéből, Budapest, Medicina, 1967.
• Szent Rókus kórház jubileumi évkönyv: 200 év a gyógyításban 1798–1998, szerk.: Hoványiné Nádassy Eszter, Mandler Judit, Stadler Klára, Budapest, Szent Rókus kórház és intézményei, 2004.

Szánthó-Rojas Mónika Daniella (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)