Az egyetemes kultúra egyik legnagyobb tudósát, keresztény gondolkodóját fiatalkorában szótlan, szórakozott, lusta, nehézkes embernek tartották kortársai, akihez nem lehet igazán közel kerülni. Később ez megváltozott, hiszen már életében felismerték képességeit, és mindazt, amit tudott és tett. A hagyomány szerint egyszer a kereszt előtt állva az Úr hangját hallotta: „Helyesen írtál rólam, Tamás. Milyen jutalmat szeretnél érte?” Ő így felelt: „Egyedül csak téged, Uram! Minden, amit írtam, előttem csak pelyva.”
Fiatalkora, tanulmányai
A nápolyi grófi családból származó Tamás apja második házasságából ötödik gyermekként született 1224-ban, vagy 1225-ben. Ötéves korában a bencés rendnek ajánlotta családja, majd a rend központjába, Monte Cassinóba került, ahol alapiskoláit végezte, a bencés szerzetesek nevelték. 1239-ben tért vissza a családi kastélyba, Roccaseccába, és nem sokkal később Nápolyba utazott, ahol megkezdte egyetemi tanulmányait.
A diákok a bencés szerzetesi iskolába érnek (14. század) UB Leipzig, Rep. II 9b (CCXLIII), fol. 200v. A kép forrása: Wikipédia
II. Frigyes német-római császár uralkodása legnagyobb részét a Nápoly-Szicíliai Királyság területén töltötte, palermói udvara a tudományosság egyik fellegvára volt. Az uralkodó nem csupán pártfogó volt, nem is csak presztízse növelése érdekében vette körül magát a korszak legnagyobb tudósaival, hanem ő maga is jól képzett, érdeklődő, tudós volt, aki legalább hat nyelven olvasott és beszélt, köztük görögül és arabul is. Kortársai világ csodájának (stupor mundi) tartották. Az 1224-ban alapított nápolyi egyetem nagyon különlegesnek számított, hiszen a korszakban a hét fő tárgy mellett – trivium (grammatica, rhetorica, dialectica) és quadrivium (musica, arithmetica, geometria és astronomia) – Tamás és társai a tananyag részeként egyedül itt találkozhattak Arisztotelész természetfilozófiájával és metafizikájával. Párizsban és más európai karokon ekkor ezek a művek be voltak tiltva. Szintén itt ismerte meg az arab filozófus, Averroës (1126–1198) Arisztotelész-kommentárjait, amelyeket az uralkodó felkérésére Michael Scotus (1175–1232) fordított latinra.
II. Frigyes német-római császár (1212–1250) Biblioteca Vaticana, Pal. lat 1071, fol. 1v. A kép forrása: Wikipédia
Nápolyi évei alatt csatlakozott az 1216-ban a pápa által hivatalosan elismert (approbált) domonkos rendhez, ez a döntés pedig nem nyerte el anyja és testvérei tetszését. Olyannyira nem, hogy a hagyomány szerint 1244 májusában, amikor a domonkos generális kíséretében észak felé tartott, két testvére egy kisebb had élén elrabolta és Roccaseccába hurcolta. Egyszer még egy prostituáltat is felbéreltek, hogy Tamást elcsábítsa és eltántorítsa elhatározásától, de a legenda szerint Isten angyalokat küldött, akik övet adtak rá, a három szerzetesi fogadalom egyike, a tisztaság jelképeként.
Diego Velázquez: Szent Tamás megkísértése (1632). A kép forrása: Wikipédia
A fogságban töltött több mint egy év alatt kitartott döntése mellett, és családja végül a domonkos rend közbenjárására szabadon engedte. Johannes Teutonicus általános rendfőnök s kísérte Párizsba 1245-ben, ahol először találkozott Albertus Magnusszal, a rend legtekintélyesebb tudósával, akinek előadásait három éven át hallgatta.
Amikor a rend nagykáptalanja megbízta a mestert, hogy Kölnben irányítsa a domonkos studium generale megalapítását, a tanítvány is követte. Ez volt Teutonia rendtartomány első ilyen rendi intézménye, amely az egyetemmel azonos módon felépülő, de oktatótevékenység gyakorlására nem jogosító képzést adott. A korai domonkos rendi szabályokkal ellentétben részben a nápolyi egyetem hatására, és főként, mert a domonkos rend volt az első, amely az eretnekek megtérítése érdekében az igehirdetés minden formájára engedélyt kapott, az ekkor sorra alapított rendi studium generalékban ókori filozófusok munkáit is megismerték és értelmezték a hallgatók. Albertus Magnus a filozófia ellenségeit egy bibliai fordulattal oktalan állatokhoz hasonlította. „De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak, az igazságtalanok az igazságtalanság bérét kapják.” (2Pt 2,12)
Albertus Magnus Tommaso da Modena freskójának részletén (1352). A kép forrása: Wikipédia
Kölnben a hallgatag Tamást néma ökörnek nevezték termete és szótlansága miatt. Mivel nem beszélt feleslegesen és gyakran gondolataiba merült, azt gondolták róla, hogy szerény képességekkel rendelkezik. A legenda szerint egy napon tanára, Albertus Magnus különösen nehéz kérdést taglalt. Tamás egy lapra jegyzetelve röviden és világosan megfogalmazta a tételt. A papírlap véletlenül a földre esett. Egyik tanulótársa meglátta, és az volt a legsürgősebb dolga, hogy a tanárhoz vigye. Albert mester elolvasta Tamás lejegyzett gondolatait, és megkérte, hogy készüljön föl a másnapi nyilvános vitára. Végül így szólt hozzá mestere: „Tamás testvér, te nem úgy ülsz itt, mint egy diák, aki felel, hanem mint egy tanár, akinek döntenie kell.” Erre Tamás szerényen így válaszolt: „Mester, nem látom, mi mást kellene csinálnom.” A hallgatókhoz fordulva pedig állítólag így nyilatkozott a mester: „Ezt az ifjút néma ökörnek neveztük (higgadt megfontoltsága és testes alkata miatt), de ha egyszer majd elbődül a tudományban, az egész világ visszhangozni fog tőle.”
Tamás kézírásának elolvasása egyébként Albertus Magnuson kívül csak keveseknek sikerült. Későbbi segítője, Reginaldus de Piperino volt az egyik, aki az utókor számára megkönnyítette a hatalmas életmű feldolgozását. A fennmaradt autográf kódexek közül lássunk egyet a Vatikáni Apostoli Könyvtárból! Ha nem maga jegyezte le gondolatait, előfordult, hogy egyszerre három írnoknak is diktált párhuzamosan. Korai írásait újra le kellett diktálnia, mert azokat csak ő maga tudta elolvasni.
Szent Tamás tanít
1252-ben Tamás ismét Párizsba ment, ahol mestere ajánlására akkor már baccalaureusként maga is előadásokat tartott. Érdemes megjegyeznünk, hogy ekkor még csak huszonhat éves volt, és maga Albertus Magnus is csak negyvenes éveiben kapott engedélyt Párizsban az oktatásra. Ebben az időben a párizsi egyetemen hatalmas viszály alakult ki a világi magiszterek és a ferences és domonkos rendből való oktatók között, amely néhányszor tettlegességig is fajult. A szembenállás oka volt egyrészt a már említett, Arisztotelész és Averroës munkáit illető szemléletbeli és módszertani különbség, valamint az is, hogy a rendtagok konkurenciát jelentettek a világi tanárok számára. Tamás természetesen rendjének jogait védelmezte, és a vitában Az Isten tiszteletét és a vallást támadók ellen című munkájában foglalt egyértelműen állást. A munka megjelenésének évében, 1256-ban IV. Sándor pápa közbelépésére fölvették a magiszterek sorába, és engedélyt kapott mint professzor. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Párizsi működése alatt (1252–1259) keletkeztek kommentárjai, valamint Az igazságról szóló értekezése.
A hatvanas évek nagyobb részét (1259–1269) hazájában töltötte, teológiát tanított. 1260-ban IV. Orbán (1261–1264) a pápai udvarba hívta, hogy részt vegyen a VIII. Mihály (1261–1282) bizánci császárral folytatott tárgyalásokon, ahol Tamásnak kellett a római egyház álláspontját képviselnie. 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen (1265–1268) udvarában tartózkodott. A legenda szerint a kolostorba egy napon idegen magiszter érkezett, aki csomagjával a Lateráni bazilikához igyekezett, s körülnézett, hogy ki segíthetne neki. Meglátott egy feszület előtt imádkozó testvért, és odakiáltott neki: „Hé, te dagadt! – kiáltott oda a szerzetesnek. – Elöljáród azt üzeni, hogy kísérj el, és vidd a csomagomat!” A szerzetes, Tamás, akit az idegen magiszter nem ismert, megfogta és vitte a nehéz útizsákot, mezítláb. Útközben az idegen még szellemeskedett is kísérője rovására, akit együgyűnek nézett. Ám egyszer csak szembe jött velük a Szent Péter-bazilika plébánosa. Tamáshoz sietett, megcsókolta ruhája szegélyét és fölkiáltott: „Tamás atya, mit művelsz te itt?” A magiszter akkor tudta meg nagy szégyenkezve, hogy kit alázott teherhordó szamarává, s bocsánatot kért Tamástól. Tamás csak annyit mondott: „Nincs mit megbocsátanom. Sosem leszek más, mint szolgáló testvér.
Aquinói Szent Tamás Gentile de Fabriano poliptichonjának részletén (1400 körül). A kép forrása: Wikipédia
Római évei alatt szívósan folytatta a tudományos munkát. Erről tanúskodik többek között a Summa contra gentiles, a domonkos misszionáriusok számára írt tan- és tanítókönyv, továbbá Tamás mesterműve, a Summa Theologiae, A teológia foglalata. Ismerünk himnuszokat is, amelyek nevéhez kötődnek. Az egyik legjelentősebb az Oltáriszentségről szóló, amely ide kattintva meg is hallgatható.
„Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt.
Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
s csodás szertartással ülte
bucsuestjét idelenn.
Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.”
Aquinói Szent Tamás himnusza az Oltáriszentségről. Babits Mihály fordítása. In: Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933, 193. – Törzsgyűjtemény
1269-ben Tamást a rend ismét a párizsi egyetemre küldte teológiai professzornak (1269–1274), ahol a kolduló rendekkel szembeni ellenállás nem csillapodott, sőt a rendek között is kirobbant, a – főképp ferencesek által képviselt – konzervatív irányzat, valamint Albertus Magnus és Tamás haladó szellemű megközelítése között. 1272-ben Tamást a rend visszahívta és megbízta, hogy Nápolyban is studium generalét szervezzen. Két évvel később pedig X. Gergely pápa elküldte a második lyoni zsinatra. A tanácskozás két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, és a nagy egyházszakadás felszámolása volt. A résztvevők kikiáltották a keresztény egyház egységét, de ezt a határozatot VIII. Mihály utóda, II. Andronikosz bizánci császár (1272–1328) később semmisnek nyilvánította. Súlyos betegsége ellenére Tamás útra kelt, de 1274. március 7-én a fossanuovai ciszterci kolostorban elhunyt. XXII. János pápa (1316–1334) 1323-ban szentté avatta, XIII. Leó (1878 –1903) 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. A magyar pálosok is nagyon tisztelik, a hagyomány szerint közbenjárására jöhetett létre a magyar szerzetesrend. Végül álljon itt egyik imája, ami talán jobban segít megmutatni nagyságát, mint az adatok.
„Add, könyörületes Istenem, hogy a Neked tetsző dolgok után vágyódjam lángolón, azokat kutassam, igazán megértsem és tökéletesen teljesítsem neved dicséretére és dicsőségére.
Rendezd el, Istenem, életemet, és tedd, hogy tudjam, mit kívánsz tőlem, és megtegyem, amit kívánsz, és úgy tegyem meg, amint kell, és amint lelkemnek javára válik.
Add, Uram, Istenem, hogy erőim se a jóban, se a rosszban ne fogyatkozzanak meg: amaz ne tegyen kevéllyé, emez ne ernyesszen el. Ne örüljek semminek, csak annak, ami Hozzád vezet, ne fájlaljak semmit, csak azt, ami eltávolít Tőled. Ne keressem más tetszését, csak a Tiédet, ne féljek más rosszallásától, csak a Tiédtől.
Silányuljon el előttem, Uram, mindaz, ami mulandó, és legyen előttem kedves mindaz, ami örök. Töltsön el undorral az öröm, amely Nélküled való és ne kívánjak semmit sem Rajtad kívül. Gyönyörűségemet az Érted végzett munkában találjam, a pihenés Nélküled legyen számomra undorító.
Add meg, Istenem, hogy szívemet Feléd irányítsam, és fogyatkozásaimat a javulás szándékával szüntelenül fájlaljam. Tedd, Uram, Istenem, hogy engedelmes legyek ellentmondás nélkül, szegény csüggedés nélkül, tiszta romlottság nélkül, alázatos képmutatás nélkül, vidám könnyelműség nélkül, éretten komoly nehézkesség nélkül, tevékeny felületesség nélkül, Téged félő kétségbeesés nélkül, igazmondó kétszínűség nélkül, tedd, hogy a jót cselekedjem fellengzés nélkül, felebarátomat elbizakodottság nélkül intsem meg, és példával épülésére legyek színlelés nélkül.
Adj, Uram, Istenem, éber szívet, amelyet semmiféle hiú gondolat nem tántorít el Tőled, nemes szívet, amelyet semmiféle nemtelen hajlam nem ránt magával a mélybe, egyenes szívet, amelyet semmiféle ferde szándék nem térít ki útjából, erős szívet, amelyet semmiféle megpróbáltatás nem tör meg, szabad szívet, amelyet semmiféle erőszak nem sajátít ki.
Ajándékozz meg, Uram, Istenem, értelemmel, amely Téged ismer meg, bölcsességgel, amely Téged talál meg, életmóddal, amely a Te tetszésedet nyeri el, állhatatossággal, amely bizalommal vár Rád, és bizalommal, amely majd Téged ölel át véglegesen.
Add, hogy idelent büntetésed sújtson a bűnbánat által, útközben jótéteményeiddel éljek kegyelmed által, a hazában pedig örömeidet élvezzem dicsőséged által, ki élsz és uralkodol, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen.”
Aquinói Szent Tamás: Ima életünk bölcs elrendezéséért. Zoltán József fordítása. In: Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége. Összeállította és bevezette: Hamvas Béla. Átdolgozta és sajtó alá rendezte: Kemény Katalin, Budapest, Medio. Ötödik kiadás, 1996, 101. – Törzsgyűjtemény
Felhasznált irodalom
- Jean-Pierre Torrell O.P.: Aquinói Szent Tamás élete és műve, Budapest, Osiris Kiadó, 2007.
- Babits Mihály: Amor Sanctus – A középkor latin himnuszai, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933. ó
- Diós István (szerk.): A szentek élete, Budapest, Szent István Társulat. Negyedik, bővített, átdolgozott kiadás, 1993.
- Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége. Összeállította és bevezette: Hamvas Béla. Átdolgozta és sajtó alá rendezte: Kemény Katalin, Budapest, Medio. Ötödik kiadás, 1996.
Orsós Julianna (ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport)
