Habsburg–Tescheni Frigyes királyi herceg és neje, Izabella 1928 októberében ünnepelték aranylakodalmukat. Ennek alkalmából több, igen értékes könyvet ajándékoztak a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának. Tették mindezt annak ellenére, hogy már csak egykor mesés vagyonuk töredékének voltak birtokában.
A Habsburg–Lotharingiai-ház tagjaiként az első világháborút követően javaik nagy részét elvesztették, többek között a bécsi Albertina palotában levő műgyűjteményüket is, melyet az osztrák államtól hiába igényeltek vissza. Egyetlen ország hagyta háborítatlanul birtokaikat: a Magyar Királyság. Életük hátralevő részét itt élték le, köztiszteletnek és népszerűségnek örvendve.
A nagyvonalú adomány nem csupán a köz iránti áldozatkészségükről tanúskodott, hanem egyben magyar kötődésük egyik megnyilvánulása is volt, melynek nyomán nemzeti könyvtárunk rendkívül értékes kiadványokkal gazdagodott. Sorozatunkban a hercegi pár által adományozott műveket mutatjuk be.

Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg és felesége, Izabella főhercegasszony – Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár

A hercegi pár által adományozott könyvek közül az első, melyet az 1929. évi könyvtárigazgatói jelentés említ, az Anakreóni dalok 1781-ben megjelent díszkiadása, mely amellett, hogy a klasszicista könyvművészet egyik remeke, tudománytörténeti jelentőséggel is bír. A könyvet Giuseppe Spalletti, a Vatikáni Apostoli Könyvtár tudós könyvtárosa adta ki, saját költségén. A költemények ógörög szövege és ezek latin fordítása mellett a kötet a versek forrásául szolgáló és akkoriban még nehezen hozzáférhető, bizánci kódexrészlet rézbe metszett másolatát is tartalmazza.
A mű keletkezésének körülményei szorosan összefüggenek a 18. század utolsó negyedében Európa-szerte uralkodóvá váló stílusirányzat, a klasszicizmus kibontakozásával, mely az ókori művészet emlékeit eszményítette, és ezeket tekintette a kor alkotói által követendő példának. Egyik legjelentősebb központja éppen az ókori emlékek sokaságát őrző Róma volt, ahol VI. Piusz pápa uralkodása alatt az emlékek feltárása újabb lendülettel folytatódott. Ezzel egy időben az ógörög és római irodalom iránti érdeklődés is felélénkült. A mű kiadóját, Giuseppe Spallettit azonban nem csupán ez ösztönözte az Anakreóni dalok megjelentetésére, hanem az az észrevétel, hogy a versek korábbi kiadásai számos pontatlanságot tartalmaztak. Ezt a felismerést az a körülmény tette lehetővé, hogy a költeményeket az utókorra áthagyományozó bizánci kódexet akkoriban a Vatikáni Apostoli Könyvtárban őrizték.

Az Anakreóni dalok címoldala. Anacpeontoc Thioy Cymпociaka Hmiambia. Anacreontis Teii Convivialia semiiambia, Roma, 1781. Jelzet: Dm 1.491 – Törzsgyűjtemény

Spalletti a könyvet Gábriel infánsnak ajánlotta, aki korábban Sallustius római történetíró műveinek 1772-ben megjelent fordításával vívta ki a korabeli, művelt olvasóközönség elismerését.
Az infáns ókor iránti érdeklődése nem meglepő annak fényében, hogy annak a szászországi Mária Amália hercegnőnek volt a fia, aki már lánykorában rajongott az ókori szobrokért, később pedig ő vette rá férjét, VII. Károly nápolyi királyt Pompeji feltárásának elrendelésére. Bourbon Gábriel Antal szerteágazó rokoni kapcsolatainak magyar vonatkozása is ismert: egyik nővére, Mária Lujza József nádor édesanyja volt, a későbbiekben német-római császárnéként, majd magyar királynéként vált ismertté.

Giuseppe Spalletti Gábriel infánsnak szóló ajánlásának kezdete. In. Anacpeontoc Thioy Cymпociaka Hmiambia. Anacreontis Teii Convivialia semiiambia. Roma, 1781. Jelzet: Dm 1.491 – Törzsgyűjtemény

A Catilina összeesküvéséről és Jugurtha háborújáról szóló művek fordítását tartalmazó, díszesen kivitelezett könyvet az infáns ajándékképpen Európa főúri udvaraiba küldte szét.
A madridi királyi nyomdász, Joaquín Ibarra által kiadott, remekbe szabott könyvet Giuseppe Spalletti is ismerte és minden bizonnyal követendő példának tekintette. Az általa megjelentetett kötet is tartalmazza az eredeti szöveget, annak fordítását és metszetekkel díszített. Ez utóbbiak a pápai udvarral kapcsolatban álló művészek alkotásai. A legdíszesebb példányokban a nyomatok felülfestettek. A hercegi pár által adományozott kötet is ezek közé tartozik.

 A serlegről szóló költeményt megjelenítő oldal. In. Anacpeontoc Thioy Cymпociaka Hmiambia. Anacreontis Teii Convivialia semiiambia. Roma, 1781. Jelzet: Dm 1.491 – Törzsgyűjtemény

Spalletti a versek szövegének átiratához mellékelte a Cambridge-i Egyetem görögtanárának, Joshua Barnesnak 1705-ben kiadott könyvében (ANACREON TEIUS, Poéta Lyricus Summâ Cura et Diligentia, ad fidem etiam Vet. MS. Vatican. Emendatus [...] Operâ & studio JOSUAE BARNES […] Cantabrigiae […] MDCCV) szereplő, közismertebb versátiratokat is, valamint a költemények szövegének latin prózai fordítását.
A kötet előszavában röviden kitér arra, hogy az ógörög költemények gyűjteményét Konstantinos Kephalas (aki a tizedik század elején a konstantinápolyi császári palota papságának tagja volt) három ókori, illetve korabizánci antológiából merítve állította össze. Ez a versgyűjtemény a későbbiekben Anthologia Palatina néven vált ismertté és a tizedik század végén készült másolatban maradt fenn a Codex Palatinus lapjain.

Anakreón medalionba foglalt arcképe szatírok, nimfa és Hümén között. In. Anacpeontoc Thioy Cymпociaka Hmiambia. Anacreontis Teii Convivialia semiiambia. Roma, 1781. Jelzet: Dm 1.491 – Törzsgyűjtemény

A kódexnek igen kalandos sorsa volt. Vélhetően valamikor Konstantinápoly eleste után került Európa latin műveltségű részébe, végül pedig Heidelbergbe, a Német-Római Birodalom egyik legjelentősebb kéziratgyűjteményét őrző Választófejedelmi Könyvtárba (Bibliotheca Palatina).
A harmincéves háború egyik döntő ütközetében, a fehérhegyi csatában a Rajnai Palotagrófság választófejedelme a protestáns rendek szövetségének vezéreként vereséget szenvedett és ez a könyvtár sorsát is megpecsételte. V. Frigyes elvesztette választófejedelmi címét I. Miksa bajor herceg javára, aki katolikus lévén, a könyvtár állományának javát támogatójának, XV. Gergely pápának küldte el trófeaként. A kéziratokat és könyveket még Münchenben egy erre utaló adományozói könyvjeggyel (Cod. Pal. graec. 23 Anthologia Palatina – Universitätsbibliothek Heidelberg) látták el, majd a görög származású Leo Allatius pápai megbízott felügyelete alatt szállították tovább Rómába az Alpokon át. Allatius, bár tisztában volt a kéziratok értékével, úgy rendelkezett, hogy a könnyebb szállíthatóság érdekében a kódexeket védő faborítókat fejtsék le. Vélhetően ekkor vált ketté az ógörög költemények szövegét tartalmazó kódex; az anakreóni dalok szövegét a kisebbik kódextöredék tartalmazta.
Azok a könyvek, melyek 1623-ban nem kerültek Rómába, az 1693-as örökösödési háborúban, melynek során a francia csapatok feldúlták Heidelberget, elégtek.
A kéziratokat a 18. század végéig őrizték a Vatikáni Apostoli Könyvtárban, ahol új pergamenkötésbe foglalták és katalogizálták őket. Giuseppe Spaletti érdeme, hogy az anakreóni dalok szövegének pontosságra törekvő közzétételével a kor tudósai és az ógörög költészet iránt érdeklődők számára azt elérhetővé tette. A későbbiek során is, hosszú ideig ez volt az egyetlen hiteles, közrebocsátott forrása az ógörög költemények szövegének, mivel az 1797-es tolentinói szerződés értelmében a háborúból vesztesként kikerülő pápai államnak hadisarcként mintegy félezer kéziratot kellett átadnia a francia államnak, ezek között a Codex palatinus graecus 23 jelzetűt is, amely a Francia Nemzeti Könyvtárba került. Új őrzési helyén a kutatók számára továbbra is nehezen hozzáférhető maradt, több okból kifolyólag.
Napóleon bukását követően, az 1815. évi párizsi szerződés az elhurcolt műkincsek visszaszolgáltatására kötelezte Franciaországot, a Heidelbergi Egyetemi Könyvtár elöljárója pedig visszaigényelte az egykori Választófejedelmi Könyvtárból származó kéziratokat. A Codex palatinus graecus 23 jelzetű kódex is átadásra került, pontosabban csak az első, terjedelmesebb része (Cod. Pal. graec. 23 Anthologia Palatina – Universitätsbibliothek Heidelberg), az anakreóni dalokat tartalmazó második része (Codicis Anthologiæ Palatini pars altera – BNF Gallica) a Francia Nemzeti Könyvtárban maradt, mivel csak Heidelbergben vették észre, hogy a kódex tartalma részleges, a francia fél pedig nem fedte fel, hogy a második rész is Párizsba került.
Az anakreóni dalok, annak nyomán, hogy 1554-es első kiadásuk nagy visszhangot keltett az ókori költészet iránt rajongók sorában és valóságos költői divatot indított el, a 18. században is közkedveltek és népszerűek voltak. Ez a költői divat a magyar tollforgatók körében is hódított, amint azt Csokonai Vitéz Mihály anakreóni dalai is tanúsítják.
Az editio princeps közreadója, Henri Éstienne a verseket Teószban született Anakreón költeményeinek vélte, lassanként azonban az ógörög költészettel foglalkozó tudósok körében egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy nem a Kr. e. 6. században született Anakreón, hanem évszázadokkal később az ő modorában verselő, hellenisztikus kori verselők alkotásairól van szó. Ezek a költők Anakreón verseinek életörömre hangolt könnyedségét csodálták leginkább és költeményeik is ezt az életérzést tükrözik.
A mű címe (ANAKPEONTOC THIOY CѴMΠOCIAKA HMIAMBIA, Ponori Thewrewk Emil fordításában – Anakreon görögül és magyarul – „A teosi Anakreon féljambusos bordalai”) nem sejteti, de az Anakreón alakját megidéző első költemény már jelzi, hogy Anakreón nem a versek alkotója, hanem a csodált és körülrajongott költőelőd.
Az anakreóni dalok egyik legjobb magyar fordítója Bedőházi János volt, akinek neve Bolyai János életrajzírójaként vált ismertté. Fordításában  a vers kezdő sorai:

Az Anakreónról szóló költemény illusztrációja. Stefano Piale alkotása. In. Anacpeontoc Thioy Cymпociaka Hmiambia. Anacreontis Teii Convivialia semiiambia. Roma, 1781. Jelzet: Dm 1.491 – Törzsgyűjtemény

A metszetek zömét Michelangelo Ricciolini (1718–1780) rajzolta és Camillo Tinti (1738–1796), valamit Pietro Leone Bombelli (1737–1809) metszette. Ricciolini római festődinasztia leszármazottja volt, és akárcsak Bombelli, meg Tinti, ő is a skót származású Gavin Hamilton által foglalkoztatott római művészek köréhez tartozott. Hamilton, bár alkotóként nem volt kiemelkedő, jelentős szerepet játszott az egyre élénkebben kibontakozó klasszicizmus elterjedésében.
Mivel Ricciolini a könyv megjelenését megelőző évben elhunyt, a költeményeket kísérő képek sorát nem fejezhette be. A kötet kiadója, Giuseppe Spalletti egy fiatal, a pápai udvarnak is dolgozó miniatúrafestőt kért fel a hiányzó illusztrációk elkészítésére Stefano Piale (1753–1835) személyében. A metszetek felülfestését szintén ő végezte.
A könyv végén szereplő görög kézirat szövegét Filippo Piale metszette. A költemények átírt szövege nyomtatásban jelent meg. A kötet előszavában Spalletti megemlíti, hogy a nyomdabetűket VI. Piusz pápa engedélyével az ókori romok feltárása során előkerülő ólomtöredékekből öntötték.
A könyvritkaság magyar könyvgyűjteményben is felbukkant, bár nem sokáig maradt gróf Reviczky Károly tulajdonában, mivel könyvtárát életjáradék fejében eladta Lord Spencernek.
A hercegi pár adományának köszönhetően azonban az Anakreóni dalok díszkiadása magyar könyvtárban is megtalálható, a mű általuk ajándékozott egyedi példánya ma a nemzet könyvtárát gazdagítja.

NyA

A sorozat további részei: Első rész, Harmadik rész