Erzsébet királyné-szobrok – Arad

2020. december 03. 08:00 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében. 34. rész

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Arad a vértanúk városa, vagy ahogy Kossuth 1890-ben, a Szabadság-szobor avatására írott üzenetében fogalmazta: „Arad pedig a magyar Golgota”. A hontalan hazafi ezzel a veretes mondatával, az általa küldött fekete szegélyű levélpapírhoz hasonlóan, szimbolikus gyászkeretbe foglalta a Maros-parti települést.
A kiegyezést követően a város gyors ipari és gazdasági fejlődésnek indult, mindamellett az aradi polgárok nem feledkeztek el a szabadságharc itt kivégzett mártírjairól, és amint lehetőség nyílt rá, emlékjelek állításával igyekeztek leróni kegyeletüket. (L. 11. rész)
Körök, egyesületek ápolták az aradi tizenhárom emlékét, ezek közül is kiemelkedett az 1881-ben alapított Kölcsey Egyesület, amely létrehozta az ország legnagyobb 1848-49-es ereklyemúzeumát. (A múzeum tárgyi gazdagságát jól szemlélteti a 2012-ben kiadott kétkötetes Gyűjteményi katalógus).
Arad fejlődését impozáns középületei is mutatták, a gondosan kialakított közterek és parkok közepére emlékjeleket állítottak, amelyek szintén emelték a város rangját, meghatározták identitását.

1_arad_p_5_26.jpg

Arad a XIX. század végén. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/26.

Erzsébet királyné tragikus halálának híre, valamint a magyar kormány felhívása – az ország többi részéhez hasonlóan – Arad vármegye elöljáróit is cselekvésre késztette. Látszólag a szeretett királyné emlékének megörökítése nem homályosította el az aradi vértanúk tiszteletét, azonban bizonyos megnyilvánulásokban diszkréten mégiscsak kifejezésre jutott, hogy ez a város az osztrák önkény által eltiport szabadságharcunk nemzeti gyászhelye.
Aradon a kolozsvári ünnepséghez képest sokkal visszafogottabb szoboravatásra készültek 1901. szeptember 15-én. A vármegye vezetése, a megyeházának is otthont adó ikerépületek által közrefogott parkban jelölte ki Erzsébet királyné emlékművének helyét.

2_p_5_75.jpg

A vármegyeháza épülete a parkkal. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/75.

„Arad, szeptember 14.

A vármegyeháza kertjében holnap, vasárnap délelőtt fogják egész csendben leleplezni Erzsébet királyné szobrát. […]
Az ország szívében Budapesten felállítandó monumentálisabb alkotást, melynek megteremtése hosszabb időt kíván, sorban előzik meg a nagyobb vidéki városok.
Megyénk vezetősége, mely terhes gondjai mellett a művészet és kegyelet számára is tud perceket szakítani, – sietett az elsők között lenni és ma már ott áll a két impozáns megyeház renaissance homlokzata által armirozott parkban az aradi Erzsébet-emlék.
Három sárga márványból készült lépcső vezet egy félkörű plateaura, melynek közepén kissé modernizált, romános csiszolt sárga márvány obeliszken áll a Zala mintázta mellszobor, melyet a vármegye vezetősége az elmúlt képzőművészeti kiállításon háromezer koronáért vásárolt.
Az obeliszkhez jobbra-balra negyedköralakban csiszolt márványpad csatlakozik, melyet egy-egy stilizált koronában végződő postamens zár le.
A hátteret és oldal környezetet gyönyörű fenyők képezik, melyek természeti szépsége még csak emeli az emlék egyszerű diszkrét és a nagyasszony szelleméhez méltó nemes formáit.
Az emléket Steiner József műépítész az aradi államépítészeti hivatal mérnökének valóban művészi tervei szerint Seidner Miklós kapriorai márványbánya tulajdonos készítette a nemes ügyhöz méltó áldozatkészséggel.”

Az aradi Erzsébet-szobor – az Aradi Közlöny tudósitójától. In: Aradi Közlöny, 16. évf. 210., sz. (1901. szept. 15.), 8. – Törzsgyűjtemény

3_td_88_242_1_godolloi_muzeum.jpg

Erzsébet királyné szobra Aradon. A Gödöllői Városi Múzeum képeslapgyűjteménye. Jelzet: TD 88.242.1. (Köszönjük Kerényi B. Eszter igazgató asszonynak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a képeslap digitális változatát.)

Az avatóünnepet az utolsó pillanatban elhalasztották két nappal, hogy a megyei közgyűlésre érkező bizottsági tagok is részt tudjanak venni a rendezvényen. Ez nem okozott különösebb gondot, hiszen az esemény a nagy nyilvánosság számára nem volt meghirdetve. Így végül a leleplezésre szeptember 17-én, kedden került sor. Az Aradi Közlöny tudósítója ismét kihangsúlyozta, hogy az ünnepség nagyon szerény körülmények között zajlott le.

„Arad, szeptember 17.

Egész csöndben, minden külső ünnepélyesség nélkül leplezték le ma délelőtt Erzsébet királyné gyönyörű mellszobrát a két vármegyeháza közötti parkban. […]
Urbán Iván főispán rövid, de kegyeletes beszédben emlékezett meg a szobor rendeltetéséről, mely boldogult királynénk emlékét van hivatva megörökíteni s ennek kapcsán érintette az adakozók áldozatkészségét, mellyel lehetővé vált e díszes emlék létesítése. Végezetül Aradmegye közönsége nevében átadta a szobrot az alispánnak gondozás, megőrzés végett.
Dálnoki Nagy Lajos dr. alispán köszönettel átvette az emlékművet azon ígérettel, hogy azt gondozni és megőrizni fogja.
Ezzel az ünnepség véget ért.”

A királyné szobra – Leleplezés a vármegyeháza kertjében. In: Aradi Közlöny, 16. évf., 213. sz. (1901. szept. 18.), 6. – Törzsgyűjtemény

Amint a korábbi tudósításból is kiderült, Zala Györgynek ez a munkája – hasonlóan Stróbl Alajos Erzsébet királynéról mintázott mellszobrához – a Magyar Iparművészeti Társulattól megrendelhető műalkotás volt. Az aradi ünnepség után két hónappal ennek a szobornak egy replikáját Veszprémben, majd másfél év múltán egy másikat a Fejér megyei Cecén leplezték le. Sajnos ez utóbbit a történelem vihara elsöpörte, így már csak a Vasárnapi Újságban közölt képről csodálhatjuk meg az emlékművet.

Az impériumváltást az aradi szobrok viszonylag kevés atrocitással megúszták. Talán betudható ez annak is, hogy a többi erdélyi városhoz képest Arad román megszállása néhány hónappal később következett be. Előtte Aradon folytak a román–magyar egyeztető tárgyalások 1918 novemberében, és itt alakult meg 1919 tavaszán Károlyi Gyula ellenkormánya is, amely a megszállást követően Szegedre tette át székhelyét. Azonban Barabás Béla visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a trianoni döntést követően az aradi szobrok sem kerülték el a sorsukat.

„A város főpolgármestere 1922. december végén összeíratta az Aradon létező mindazon szobrokat, emléktáblákat, amelyek magyar vonatkozásúak. Összesen 18 ilyen történelmi megörökítés volt a városban s ezek között a vértanúk- és a Kossuth-szobra is. A mérnöki hivatal utasítva lett, hogy azok túlnyomó részét szedje le s a Kultúrpalotába helyezze el.”

Barabás Béla: Emlékirataim. Arad, Corvin Ny., 1929. 241. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az Erzsébet királyné-szobor későbbi sorsából arra lehet következtetni, hogy a leszerelt műalkotást nem vitték a kultúrpalotába, hanem a vármegyeházán helyezték el. Történt ugyanis, hogy a határ által elválasztott Arad és Csanád vármegye egyezséget kötött bizonyos iratok kicseréléséről. A csere lebonyolítása érdekében 1926 decemberében Makóról teherautóval vitték az iratokat az aradi vármegyeházára.

5_p_5_28.jpg

A vármegyeháza épülete Aradon. Képeslap – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár. Piarista gyűjtemény. Jelzet: P 5/28.

„Csanádvármegye törvényhatósága részéről Antalffy főjegyző bonyolította le a végrehajtás technikai részét, amennyiben Aradon átvette a Csonkaarad megyét illető iratokat s viszont átadta azokat a csanádmegyei aktákat, amelyek Csanádvármegye elszakított községeire vonatkoztak. Az iratok kicserélésekor a románok kiadták Antalffy főjegyzőnek azt a szobrot is, amely az aradi megyeháza előtt állott, amíg a hódítók el nem távolították. A szobor Zala György szobrászművész munkája és Erzsébet királyné sikerült mellszobra.
A Makóra hozott szoborművet a vármegyei levéltárban helyezték el s valószínűleg a vármegyeháza előtti kertben fogják felállítani.” 

Erzsébet királyné aradi szobrát Makóra hozták. In: Makói Friss Újság, 17. évf., 294. sz. (1926. dec. 25.), 2. – Törzsgyűjtemény

Az iratok mellé ráadásként megkapott szoborral nem nagyon foglalkoztak a vármegyei levéltárban. Maga az alkotó sem érdeklődött a szobor sorsa felől, hiszen ekkortájt sokkal nagyobb kompozíciókon dolgozott. Egy évvel korábban fejezte be Erzsébet királyné központi emlékművét, amelyet végül a főváros vezetése hosszas huzavona után, harmincnégy évvel a szeretett uralkodóné halálát követően, 1932-ben leplezett le az Erzsébet híd pesti oldalán.
Az 1950-es években az aradi Erzsébet királyné-szobor átkerült a makói levéltárból a városi múzeumba és annak raktárában porosodott még négy évtizedig.
Zala György művének „rehabilitációja” 1991. október 31-én következett be Makón. Ugyanis ekkor avatták fel újra nyilvános helyen, a József Attila Múzeum kertjében Erzsébet királyné Aradról 65 évvel korábban áthozott szobrát. A leleplezési ünnepségen részt vett Habsburg Ottó és a fia, Habsburg György is. A helyi sajtó meglehetősen szűkszavúan tudósított az eseményről.

„Makóra az esti órákban érkezett dr. Habsburg Ottó, fia, György főherceg és dr. Ulrich Zitt kíséretében. A fogadás után a városi képviselő-testület ünnepi ülés keretében díszpolgári címet adományozott Habsburg Ottónak, amelyet dr. Sánta Sándor polgármester nyújtott át. A jeles vendég »Magyarország jövője európai szemmel« című előadását nagy tetszéssel fogadták a makóiak. Ezt követően a program a József Attila Múzeum udvarán folytatódott, ahol leleplezte Erzsébet királyné mellszobrát, amelyet Zala György alkotott.”

Habsburg Ottó Csongrád megyében. „Azt hiszem, jó úton vagyunk”. In: Délvilág, 48. évf., 256. sz. (1991. nov. 1.), 2. – Törzsgyűjtemény

6_erzsebet_kiralyne_szobra_makon.jpg

Erzsébet királyné szobra Makón. Forrás: Wikipédia.hu

Elbe István

A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7116310768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása