Mit árul el egy festő útirajza?

2020. szeptember 28. 09:00 - nemzetikonyvtar

Mit árul el … ? Hatodik rész

Mit árul el…? alcímmel hétfőnként jelentkező új blogsorozatunkban munkatársaink arra a kérdésre keresik a választ, hogy egy-egy dokumentum(részlet) mi mindent árulhat el magáról a dokumentumról, a készítőjéről, a korszakról. Ez alkalommal Rétfalvi P. Zsófia, a Kutatásszervezési Osztály munkatársa tesz fel kérdéseket a Vasárnapi Ujság egyik írásáról.

Kimnach László (1857–1906) festőművész, grafikus 1883. február 11-én közölt képsorozatot és hozzá kapcsolódó cikket a Vasárnapi Ujságban az alsósztregovai Madách-kastélyról. Ebben az évben a Tragédia költőjével kapcsolatban több írás is megjelent. Aktualitásukat az adta – ahogy erről a február 11-i lapszám is beszámol –, hogy Paulay Ede hozzáfogott Az ember tragédiája színpadra állításához, melynek ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én tartották. (Ezért e dátumot 1984-től A magyar dráma napjaként tartják számon.)
Kimnach László ebben az időben – több korabeli lap mellett – a Vasárnapi Ujság egyik illusztrátora is volt. A sztregovai kastélyról készült rajzainak keletkezési helyéről azt írja, hogy népéleti tanulmányai során jutott el oda. A környék kevéssé jeleskedett a természeti szépségekben, és modellt drága pénzért sem talált, ezért úgy döntött, hogy a költő egykori lakhelyét örökíti meg. Beszámol odaérkezésének viszontagságairól, valamint a kedves fogadtatásról, amelyben a költő fia, Aladár és felesége részesítette. Velük kapcsolatban több ízben utal boldog házasságukra is.
A cikkből már ekkor – Madách halála után alig húsz évvel – egyértelműen kitűnik a kultusz jelenléte, főként az Alsósztregovát körüllengő szakrális tér kapcsán:

„Különös érzés fogott el már a faluba érkeztemkor, mely annál inkább fokozódott, mentül közelebb jutottam a helyhez, hol még a közelmúltban a költő géniusza teremtett. A nagy szellemek iránti kegyelet és tisztelet kifolyása ez, melyet affektálni nem lehet, mert ez érzés az örök szép és nemes iránti fogékonyság nyilvánulása.”

Kimnach László: Kirándulás Sztregovára. In. Vasárnapi Ujság, 30. évf. 6. sz., 1883. február 11., 87. – Elektronikus Periodika Archívum

Ezzel szemben mégis különösnek mondható a költőről szóló zsánerképe, melyben elsősorban Madách barátságos jellemét, emberszeretetét emeli ki. Ezt azáltal is érzékelteti, hogy a kastélyról készült képek mindegyikén embereket ábrázol, jelezve, hogy Madách megnyitotta a nép számára a birtokát:

„Madách Imre egyátalán [sic!] a pezsgő életnek és vidorságnak volt barátja, azért a kastélypark látogatását is mindenkinek megengedé, szóval: az emberek közt érzé csak jól magát.”

Kimnach László: Kirándulás Sztregovára. In. Vasárnapi Ujság, 30. évf. 6. sz., 1883. február 11., 87. – Elektronikus Periodika Archívum

sztregova.jpg

Sztregova – Madách Imre lakhelye – (Kimnach László rajza). In. Vasárnapi Ujság, 30. évf. 6. sz., 1883. február 11., 89. – Digitális Képarchívum, DKA-055089

Az életrajzok alapján azonban egészen más kép rajzolódik ki Madách jelleméről. Bérczy Károly emlékbeszédétől kezdve vannak jelen azok az elemek, melyek a későbbi biográfiákban bevett formulákká válnak:

„…Madách soha nem vegyült az élet zajába, nem markolt […] a teljes emberéletbe, nem engedé magát a szenvedélyek hullámaival tova ragadtatni”.

Bérczy Károly: Madách Imre emlékezete. In. Madách Imre Összes művei I., kiad. Gyulai Pál, Bp., Athenaeum, 1880, XIII–XXXVIII, XII, XIX. Törzsgyűjtemény

Valamint pesszimizmusra hajló természetéről is ír, és úgy véli, hogy ugyanez az életforma az okozója a hideg és tartózkodó modorának is. Palágyi Menyhért, Madách első életrajzírója is a legtöbb esetben a zárkózottságot emeli ki a karakterében, s emellett egy ízben ír a társadalmi intézményrendszerekből kiábrándult tizenkilenc éves költő embergyűlöletéről is:

„Lelke megtelik embergyűlölettel és visszafojtott tettvágya a drámai kisérletek [sic!] egész sorában tör magának utat.”

Palágyi Menyhért: Madách Imre élete és költészete, Budapest, Athenaeum, 1900, 83. – Törzsgyűjtemény

Ettől kezdve ezek a leggyakoribb jellemzések vele kapcsolatban. Ifj. Balogh Károly szerint:

„…csendes természetű, külsőségekre nem sokat adó, testileg, lelkileg egyaránt törékeny alkatú”.

Balogh Károly: Madách az ember és a költő, Budapest, Athenaeum, 1934, 49. – Törzsgyűjtemény

Voinovich Géza véleménye annyiban tér el, hogy azt is megjegyzi, mennyire nem tudta jól érezni magát társaságban, valamint kritikával illeti a humorát is:

„Modora sem volt valami megnyerő. Gyakran erőltette a vidámságot, hogy a társaságnak terhére ne legyen, de tréfáiban nem emelkedett felül az egyszerű falusi gazda színvonalán. A költőt csak a sztregovai erdő magányos ösvényei ismerték.”

Voinovich Géza: Madách Imre és Az ember tragédiája, Budapest, Franklin-Társulat, 1922, 87. – Törzsgyűjtemény

Ezekkel az állításokkal szemben viszont a költő unokaöccse, id. Balogh Károly egészen más véleményt fogalmaz meg emlékirataiban:

„Ám ne gondolja senki, hogy az »Oroszlánbarlang«-nak lakója valami keserűséggel eltelt embergyűlölő volt. Barna szemeinek élénk tekintete, s az a jóízű nevetés, mely sokszor könnyeket facsart szeméből – éppen az ellenkezőjére vallanak. Bizalmas baráti körben, kellemes hölgyek társaságában sziporkázott ajkairól az élc; de vidámságot, derűt keltettek tréfái, ötletei szűkebb családi körben is. Emellett nyílt és egyenes lelkű, jószívű és áldozatkész mindenkivel szemben.”

Balogh Károly: Madách Imre egyénisége. In. B. K., Gyermekkorom emlékei: Nagyanyám, Madáchné Majthényi Anna emlékének szentelve, szöveggond. és jegyz. Andor Csaba, Budapest, Madách Irodalmi Társaság, 1996, 38. Törzsgyűjtemény

Id. Balogh Károly állítása azért is meglepő, mert a fia (szintén Balogh Károly), aki a későbbi Madách az ember és a költő című monográfiát írta, amelynek legfőbb forrásaként apja visszaemlékezéseit említi, egészen más képet rajzol a költőről. A miértre a válasz egyrészt a kultusz által konstruált „költő-filozóf” sztereotípiájában is keresendő, másrészt talán abban, hogy Madách jellemét gyakran a felesége, Fráter Erzsébet személyiségével ellentétbe állítva ábrázolják. A tragikus házasság vége többszörösen kötődik a sztregovai helyszínhez. Épp ezért meglepő, hogy Kimnach több alkalommal is említi a költő fiának boldog kapcsolatát feleségével – mintha a fiúéban igyekezne rehabilitálni az apa házasságának történetét.
Id. Balogh Károly jellemrajza tehát erősen egybevág Kimnach László Madách-portréjával. Úgy gondolom, hogy a festőművész írása azért lehet érdekes, mert másféle kultikus beszédmóddal ír Madáchról, mint a megszokott. A sokoldalú, derűs földbirtokos gazda képében jeleníti meg a költőt, mely narratívában még a házassági tragédia is más hangsúlyt kap.

Rétfalvi Petra Zsófia (Kutatásszervezési Osztály)

A sorozat további részei: 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4716216750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása