Zűr, de nem az űrben
beszámoló a ’Space Jam: Új kezdet’ című filmről
A film 120 perces játékideje alatt nagyon komolyan átértékeltem az életem. Kerestem annak az okát, hogy miért ülök a moziban és miért pont ezen a vígjátékon. Próbáltam megtalálni azt a pontot az elmúlt napok eseményeiben, ami odáig vezetett, hogy jegyet váltottam erre a filmre. Előre szeretnék elnézést kérni mindenkitől, akinek a ’Space Jam: Új kezdet’ egy kicsit is tetszett.
A történet: LeBron James, világhírű kosárlabdázó, de élete mégsem tökéletes. Fia, Dom nem osztozik olyan szinten a kosárlabda iránti szenvedélyében, ahogy azt várná. Amikor LeBron visszautasítja a Warner egyik ajánlatát, hirtelen olyan ellenséggel találja szemben magát, aki nemcsak ismeretlen számára, de még fiát is képes maga mellé állítani. Ahhoz, hogy a sportoló visszakapja gyermekét és régi életét ki kell állnia egy kosárlabda meccsre ellenfelével.
Jelenet a filmből
Alapvetően úgy gondolom, hogy nagyon kevés igazán rossz film létezik. Minden alkotás hordoz magában valamilyen értéket és nyilván minél több ilyet rejt, annál „jobb film”. Ilyenek lehetnek például a látvány, az egyedi cselekmény, a zseniális színészi játék vagy a mély mondanivaló. Mivel ennek megfelelően nézek meg minden filmet, mindegyikben találok valami pozitívumot, ami miatt, ha nem is élvezhető, de nézhető az adott mű. Őszintén szólva, borzasztó kevés rossz filmet láttam. A ’Space Jam: Új kezdet’ egy bődületesen-elképesztően-undorítóan szörnyű film. Ilyen szinten nagyon régen szenvedtem, ez eddigi életem leghosszabb két órája volt. Így utólag visszatekintve, nem tudom, miért néztem végig. Miután kijöttem a moziból, az járt a fejemben, hogy talán csak túl öreg vagyok ahhoz, hogy értékeljem. Hogy meggyőződjek arról, hogy így van-e, megnéztem az eredeti mesét a ’Space Jam – Zűr az űrben’ című filmet. Nem velem van a probléma.
Jelenet a filmből
Nem voltak elvárásaim, nem láttam egy előzetest se (ez utólag mondjuk hiba) és nem számítottam fenomenális alakításra LeBron James-től sem. Az első 15-20 percben azt gondoltam, hogy biztos csak több idő kell, hogy beinduljon, végül is sok szuper film eleje unalmas kissé. A történet ezután valóban beindult, de egészen a végéig borzalmas. A színészek – talán a Dom-ot játszó kissrác kivételével – játéka még csak átlagosnak sem nevezhető, azt hiszem Don Cheadle számára ez karrierje mélypontja. A zene sablonos, a jelmezek vagy „semmilyenek” vagy kimondottan rondák és indokolatlanok. Az animáció és az ehhez kapcsolódó jelenetek szépek, de ez nem kárpótol semmiért. Hiába rajongok a ’Bolondos dallamok’ figuráiért, még ők sem elegek, hogy felhúzzák a főhős LeBron és a főgonosz Al-Go Ritmus (nem tudom magyarul hogyan kell írni) karaktereit. A nagy ellenfelet játszó Don Cheadle szörnyen rossz minden tekintetben, elképesztően hiteltelen. Egyszerűen nem értem, hogy választották ki erre a szerepre. A főszereplő tekintetében már az első 20 perc során elhangzik a nagy és örökérvényű igazság, amit ráadásul őmaga mond ki hangosan: a sportoló ne színészkedjen. Ehhez többet szerintem nem is kell hozzáfűznöm. Michael Jordan se játszott jól az eredeti mesében, de LeBron-ba konkrétan semmi színészi tehetség nem szorult.
Az egész film nagyjából 10 percnyi élvezetet tud felmutatni, ami nem, nem a kosármeccs. Tapsi Hapsi összeszedi a csaptát a Warner filmes univerzumában, így a bolondos karaktereket random filmek random szereplőiként láthatjuk. Ez szerintem tényleg ötletes húzás. Hogy megnyugtassak mindenkit: Tapsi és a firkák jópofák, nincsenek elrontva, de ez tényleg nem enyhíti kellően a néző szenvedését.
Végső összegzés!
Nézd meg, ha:
- NE
- KÉRLEK
- NE
Hagyd ki, ha:
- nem muszáj valamiért megnézned
