Egyszerre forró és jéghideg, buja, kies, fenséges, mágikus és vad – ez Izland, a bámulatos természeti jelenségek, varázslatos mesék, mulatságos szokások, szélsőséges ellentétek és a jó zene otthona. Egy sokarcú szigetország, amelynek legmenőbb hírességeit jellemzően nem szabadulós tévéműsorokban vagy Instagram-influenszerek között kell keresni, hanem indie-zenekarokban vagy éppen a politikai döntéshozók között. Lássuk, mit érdemes tudni a helyről, ahonnan a hamarosan a Müpába érkező, lenyűgözően tehetséges zongoraművész, Víkingur Ólafsson világhódító útra indult!
Izland © Amelia Pickering/Pexels
A vulkánok és gejzírek földje
Fekvése és geológiai adottságai miatt a sziget rengeteg tűzhányóval, köztük ma is működőkkel (!) büszkélkedhet, 130 vulkáni hegyéből mintegy 18 mutatott aktivitást, mióta a területet emberek lakják. A Föld bolygón az elmúlt körülbelül 500 év összes lávakibocsátásának egyharmadáért felelősek az itteni vulkánok, a Laki pedig a történelem legnagyobb ismert lávafolyamát indította el 1783-as kitörésekor. Közép-európai szemmel kissé szokatlan, de az izlandi emberek életének természetes velejárója a vulkáni aktivitás, úgy is mondhatnánk, a helyiek az apróbb földrengésekre szinte össze sem rezzennek. Ám az olyan extrém helyzetek, mint az Eyjafjalla 2010-es, Európa légi forgalmát egy hétre totálisan megbénító kitörése vagy a szintén nehezen kiejthető nevű Fagradalsfjall hónapok óta tartó fortyogása azért őket is kibillenti a nyugalmukból. A technika vívmányainak hála, utóbbiról számos káprázatos fotó és videó érhető el az interneten, mint például ez a drónnal készült felvétel:
De nemcsak láva keresi az utat a felszínre, Izlandon körülbelül 3000 bugyborékoló hőforrás, forró gőzt és párát eregető hasadék, természetes iszapfürdő és időről időre kirobbanó gejzír is található, amelyek a vulkánokkal egyetemben a sziget közép-atlanti törésvonal feletti elhelyezkedésének köszönhetik létüket. Mivel a két globális tektonikai lemez, az eurázsiai és az észak-amerikai határán a földkéreg jóval vékonyabb, a felszín felé törekvő olvadt kőzetanyag felmelegíti a Föld mélységi vizeit, amelyek aztán különböző, látványos formákat öltve törnek az ég felé.
Azért a jégről se feledkezzünk meg
Bátran kijelenthetjük, hogy a Grönland-Izland névválasztás utólag nem bizonyult túlzottan szerencsésnek, hiszen – bár a neve épp az ellenkezőjét sejteti – Izlandnak mindössze a 11%-át borítja jég, ellentétben a „zöld földdel”, amelynek arányai gyakorlatilag fordítva alakultak. Sebaj, még így is Izlandon található Európa (már ha Grönlandot nem számítjuk) legnagyobb egybefüggő gleccsermezője, a világörökséghez tartozó Vatnajökull, amely akkora, hogy Tolna és Baranya megye is kényelmesen elférne rajta egymás mellett. A jég ezen a területen igen változatos formákat vett fel, magával ragadó hómezők és csipkézett kanyonok látványa ejti ámulatba az ide látogatókat. A globális klímaváltozás azonban hosszú távon a gleccserek eltűnését eredményezheti, az Okjökull például egykor 50 méter vastag volt, és 15 négyzetkilométernyi területet foglalt el, 2019-re azonban alig egy négyzetkilométernyire és 15 méter vékonyra zsugorodott, így el is veszítette gleccserstátuszát. A területen felállított, figyelemfelkeltő emléktáblán pedig egy, a jövő embereinek szóló levél olvasható: „Az Ok az első izlandi gleccser, amely elveszítette gleccserstátuszát. A következő 200 évben várhatóan az összes gleccserünk követni fogja ezen az úton. Ez az emléktábla annak elismerése, hogy tudjuk, mi történik és mit kellene tenni. Csak ti tudjátok, hogy meg is tettük-e."
Nők és jogok
Noha a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmak nem tétlenkedtek az elmúlt évtizedekben, a világ számos pontján még ma is elképzelhetetlen, hogy a nők aktívan részt vegyenek az ország vezetésében, felelősségteljes politikai pozíciót töltsenek be, az meg pláne a science fictionnel határos, hogy az államfői székben egy nő foglaljon helyet. Izlandon viszont nemcsak mondják, hogy hisznek az egyenjogúságban, a nők már 1975 októberében a munkabérek egyenlőségéért sztrájkoltak, és azóta is rendszeresen tanúbizonyságot tesznek progresszív gondolkodásukról. Hogy mást ne említsünk, az országnak például női miniszterelnöke van, ráadásul a történelem folyamán nem is először! Sőt: Izland volt az első ország, amely demokratikus úton női államfőt választott magának, méghozzá a legendás Vigdís Finnbogadóttirt, aki 1980-tól nyugdíjba vonulásáig, 1996-ig látta el ezt a nemes feladatot.
Az izlandi folklór
Az utazással foglalkozó oldalakon rendszeresen felbukkanó híresztelés szerint az izlandiak jelentős része hisz az elfekben, trollokban, tündérekben és a köztünk élő, egyéb láthatatlan teremtményekben. A valóság ezzel szemben valószínűleg az, hogy a vadregényes táj és a hosszú téli éjszakák által inspirált, természetfeletti alakokról szóló, nemzedékről nemzedékre öröklődő mesék és történetek az élő folklór részét képezik, az emberek pedig a tradícióik iránti tiszteletből ragaszkodnak bizonyos szokásokhoz, például semmiképp sem tesznek olyat, amivel felbosszanthatnak egy trollt. Meg persze azért is, mert nagyon szórakoztató! Reykjavíkban még iskola is nyílt, ahol az érdeklődők elsajátíthatják az izlandi néphagyomány legfontosabb tudnivalóit, és mindent megtudhatnak a „rejtett népekről”.
Saját könyvünnepük is van
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az izlandiak nem pusztán a misztikus történeteket kedvelik, de kivételesen gazdag irodalmukra is rendkívül büszkék. Évek óta tartják helyüket az egy főre jutó olvasási és könyvkiadási listák élmezőnyében, mindenféle műfajjal bátran próbálkoznak a gyerekkönyvektől a hidegrázós északi krimikig, és statisztikáikkal még a könyvszerető nemzetek között is kiemelkedőnek számítanak. Még saját könyves hagyományuk is van, a Jolabokaflod, amelyet talán „karácsonyi könyváradatnak” fordíthatunk a legpontosabban, és amelynek lényege, hogy december 24-én az izlandiak új könyvekkel lepik meg szeretteiket, amelyeket aztán együtt bontanak ki és olvasnak éjszakába nyúlóan. Ugye milyen egyszerű és kedves szokás? Ha pedig még azt is hozzátesszük, hogy Halldór Laxness személyében 1955 óta irodalmi Nobel-díjasuk is van, kétségünk sem lehet afelől, hogy Izland nem csak lélegzetelállító tájai miatt vonzó és érdekes úticél.
Könyvek © Artem Beliaikin/Pexels
Zene magas hőfokon
Björk berobbanása óta az is széles körben világos, hogy a szigetország nemcsak az egy főre jutó irodalmárokban nagyon erős, de a világ popzenei térképén is ott a helye. Az izlandi zenészek sikerének egyik kulcsa az lehet, hogy a pazar természeti környezet, a sokszor szélsőséges időjárási viszonyok és a hosszú sötétek inspirálóan hatnak az alkotókedvre. De bármi is legyen a titok, az tény, hogy a hideg ország számos megkerülhetetlen zenei alkotót adott a világnak a már említett Björktől a Sigur Róson, Emilíana Torrinin, a Kaleo nevű rockbandán és az elektroakusztikus zene júniusban ismét a Müpában koncertező sztárján, Ólafur Arnaldson át a GusGusig és más, az elektronikus tánczenétől a vikingmetálig mindenféle műfajban maradandót alkotó előadókig.
A lista pedig korántsem ér véget a könnyűzenei alkotókkal, hiszen Izlandon a klasszikus zenekultúra is virágzik! A legismertebb „izlandi” előadó talán Vladimir Ashkenazy orosz zongoraművész, aki feleségével telepedett le itt, de nagy népszerűségnek örvend Sigurbjorn Bernhardsson vagy Elfa Rún Kristinsdóttir hegedűművész, illetve az 1984-es születésű Víkingur Ólafsson is, aki az elmúlt években szélsebesen hódította meg a világ fontos hangversenytermeit. 2020-ban egy Várdai Istvánnal közös, Müpából közvetített streamkoncerttel és tavaly őszi szólózongoraestjével már végérvényesen belopta magát a magyar zenerajongók szívébe, most pedig a kiváló kanadai együttessel, az Orchestre symphonique de Montréallal játssza el Liszt, Ravel és Sosztakovics egy-egy emblematikus művét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.