Életünk jelentős részét a munkahelyünkön töltjük, így nem meglepő, ha itt találjuk meg életünk párját. Az érzelmi életünk a magán szféránk, viszont ha azt egy kollégánkkal folytatjuk, akkor óhatatlanul belevesszük a céget is a játéktérbe. Meddig magánügy a magánügy és honnantól szólhat bele a cég?
Sokszor emlegetjük életünk során, hogy az írott szabályok mellett számos íratlan szabály is meghatározza létünket. Vannak törvénybe nem foglalt, mégis a többség által elfogadott normák, melyeket olykor még le is írunk, de inkább csak elfogadunk és követünk, vagy éppen ellenkezőleg, átlépünk. Ebbe a körbe tartoznak a párkapcsolati szabályok is. Az európai kultúrkörben egyáltalán nem meglepő, ha egy fiatal pár csókolózik az utcán, ugyanakkor munkahelyen például meghökkentést vált ki, ha két kolléga teszi ugyanezt.
A munkáltató szempontjából alapvetően kétféle párkapcsolatról beszélhetünk. Az első, a felvállalt, nyílt párkapcsolat. Ilyen lehet egy házasság, egy élettársi viszony, de akár egy mindkét fél által nyíltan vállalt párkapcsolat is. A másik lehetőség a titkolt, fel nem vállalt kapcsolatok. Ezeket a felek többnyire valamilyen okbóltitkolják, akár pont azért, hogy a munkahely ne tudja meg, vagy azért, hogy mások ne tudják meg. Ezek a rejtett viszonyok nagyon nehezen kezelhetők, már csak rejtett jellegük miatt is, ugyanakkor ezek képesek a leginkább kártékony hatást gyakorolni egy közösségre.
A munkahelyi kapcsolatok szempontjából az is fontos, hogy van-e a felek között vezető-beosztott viszony. Egy olyan szituációban, amikor a főnök az egyik beosztottjával bensőséges kapcsolatot ápol, az kihatással van egyrészt a beosztott hatékonyságára, másrészt pedig a többi kolléga teljesítményére, hiszen ők joggal gondolhatják, hogy ez a viszony nem tesz objektív értékelést lehetővé a vezető számára, így hiába teljesítenek jobban, sosem kerülhetnek arra a megítélésre, mint preferált kollégájuk.
Fontos látni, hogy a munkáltató nem tilthatja meg a munkavállalók közötti szerelmi, vagy baráti viszonyok kialakulását. Emiatt egyetlen munkavállaló sem veszítheti el állását. Ugyanakkor az is látható, hogy egy vezetőtől elvárhatja a cég az objektív értékelés és vezetés képességét, mely nyilvánvalóan lehetetlen, ha a vezető-beosztott között szerelmi kötelék feszül.
Két különböző területen dolgozó munkavállaló között létrejövő szerelmi viszony is lehet kockázatos a cég számára. Természetes, hogy ők például egyszerre akarnak majd szabadságra menni, így erre nyílván fel kell készülnie a cégnek. Ugyancsak fontos, hogy az egyiküket ért bármilyen munkahelyi vélt, vagy valós sérelem kihatással lesz a másik félre is.
Látható, hogy a nyíltan kezelt és vállalt kapcsolatokat sem könnyű „a cégen kívül tartani” munkáltatóként, nem beszélve a lappangó, rejtett viszonyokról. Márpedig ebben is bőven van része a cégeknek. Itt nemcsak a céges csapatépítők alatt születő, borgőzös légyottokat értjük, hanem a néha évekig húzódó, titkolt szerelmi viszonyokat is, melyeket többségében a felek nemcsak a cég, de sokszor saját családjuk, barátaik elől is titkolnak. Egy-egy ilyen viszony ugyanúgy meghatározza a kisebb-nagyobb munkaközösség életét, mint a nyílt kapcsolatok. Felfedésükre, kezelésükre azonban szinte semmilyen gyakorlat, vagy tapasztalat nincs. Logikusan nem is lehet, hiszen általában a gyanún kívül semmilyen kézzel fogható bizonyíték nincs a viszony létezésére. Honnan is lenne, pont az a lényege, hogy a felek mindenki más elől titkolják kapcsolatukat!
A titkos, rejtett viszonyok fenntartása az abban részt vevő felektől is hatalmas erőfeszítést igényel, ezt pedig többnyire családjuk és/vagy munkájuk rovására teszik. Felismerni nem könnyű, többnyire a közvetlen kollégáknak, esetlegesen az adott vezetővel foglalkozó pszichológusnak, coach-nak nyílik esélye egyáltalán észlelni egy ilyen helyzetet. Kezelni pedig szinte lehetetlen, hiszen ez már mélyen az illetők privát szférájában van. Ugyanakkor nyilvánosságra kerülésük, vagy felfedésük nemcsak az érintettek, de a munkáltató számára is kártékony lehet.