Az ember által közvetített fajok új területekre való behurcolása a biológiai sokféleséget fenyegető egyik legfontosabb veszélynek és gazdasági károk forrásának tekinthető. A nutria térhódítása és tömeges megjelenése egy ökológiai katasztrófa képét vázolja fel. De tegyük fel a kérdést magunknak és a szakértőknek, hogy mégis mi a gond a nutriával, miért szerepel az IUCN által létrehozott „A világ 100 legrosszabb” inváziós fajait tartalmazó listán.

Írta és fotózta: Cserkész Tamás (Emlősgyűjtemény)

Nutria portré

A magas szaporodási rátával bíró nutria (Myocastor coypus) Dél-Amerika szubtrópusi és mérsékeltövi területein honos; Európába szőrmekészítési céllal telepítették be az 1900-as évek elején, és ahogy azt már megszokhattuk, a dolgok nem a tervek szerint alakultak: a tenyésztett állatok megszöktek, vagy szándékosan kiengedték őket, miután a prém értéke nagyot esett az 1980-as évek végén. Azóta Európa, Észak-Amerika, Ázsia, sőt, Afrika szerte terjed, szinte megállíthatatlanul. Az enyhe telek kedveznek a populáció gyors növekedésének, hiszen télen sem kell gátat szabniuk szaporodási vágyuknak. Az éghajlatváltozás szerepe tehát nem hagyható figyelmen kívül, ha a faj terjedését vizsgáljuk.

Páros úszás felemelt farokkal nutria-módra: úszás közben feje, háta és farka és kiemelkedik a vízből. A farok hengeres alakja és fehér pofája egyértelműen megkülönbözteti a hódtól.

A természetvédelem állandó aggodalma, hogy fogyatkoznak a fajok, egyre kevesebb állat vesz minket körül. Akkor miért is probléma, ha közben új fajokat is kapunk? A kérdés naivnak tűnhet, hiszen tudjuk jól, sokat halljuk, hogy az inváziós fajok, a nem őshonos, többnyire emberi közreműködésre terjedő fajoknak nem örülünk, mert például kiszorítják az őshonos fajokat. Ha megpróbáljuk számba venni a nutria által kiszorított fajokat, akkor az eddigi vizsgálatok alapján egy kerek számot kapunk, a nullát. Azért is terjedhet gyorsan, mert nem kell senkit sem kiszorítania. A hód jelentősen nagyobb nála, más a táplálkozása. Biztosan hatással van egymásra a két faj, de a nutria miatt várhatóan nem lesz kevesebb hód. A sokkal kisebb méretű vízi, vagy kószapocok (Arvicola amphibius) annyira szorosan nem kötődik vizekhez, valószínűleg rá sem lesz kimutatható hatással a nutria. Egyedül a pézsmapocoknak (Ondatra zibethicus) jelent konkurenciát, de mivel ez a faj sem őshonos Magyarországon, csak „betelepült” Észak-Amerikából, az esetleges visszaszorulása nem jelent ökológiai problémát. 

Párosan uzsonnázó nutriák

A nutria okozta gazdasági probléma a hóddal szemben felrótt panaszokra emlékeztet: vizek mentén a partfalba, vagy a gátakba üregrendszereket ás, ami eróziót és a gát destabilizációját okozza. Ez egy olyan országban, ahol hozzávetőlegesen 3910 km hosszúságú földgát található elég jelentős gondot prognosztizál, és komoly kihívás elé állítja a hód miatt így is erősen aggódó vízügyet. Az állatok a szántóföldekre is kijárnak táplálkozni, ahol szintén gazdasági kárt okoznak. A szántóföldi károkat a gazdák még olykor elnézik egy őshonos gazfickónak (különösen, ha az védett faj, gondoljunk csak a hörcsögre), de egy külhoni betolakodót már biztosan nem tolerálnak.  Mindezeken túl a nutria veszélyes betegségek, például a leptospirózis, a toxoplazmózis és a trichinózis potenciális terjesztője is.

Bár egyelőre még kevés bizonyíték látott napvilágot, de sorakoznak a bizonyítékok arról, hogy a nutria súlyos negatív hatást gyakorol az élővilág több más csoportjára is. Vízparti madarak élőhelyét károsítja, mert lerágja azokat a növényeket, amelyeket egyébként a madarak fogyasztanának, vagy a földön fészkelő fajoknak takarást biztosítanak. Egyes vízparti növényeket visszaszorít, míg másokat, például az inváziós növények terjedését elősegíti. A növénytakaró csökkenése az eróziót is növeli a talajt stabilizáló növények eltűnése miatt. Kameracsapdákkal végzett felmérések bizonyították, hogy a nutria a madárfészkeket pihenőhelyként használja, elpusztítva ezáltal a madarak tojásait. Olaszországban már komoly problémákat okoz, hogy a lebegő hínárnövényeket elfogyasztja, így megszűnik a fattyúszerkő fészkelőhelye.

Nutria két lábon: lábujjai között úszóhártya található, pofája az orra és szája között fehér

Nem túlzás kijelenteni, hogy a nutria hazai terjedését komolyan kell venni, és a rendelkezésre álló eszközökkel meg kell állítani. Nagy-Britanniában sikeresen visszaszorították 1981 és 1989 között; nekünk sem érdemes arra várnunk, hogy majd pár kemény tél megoldja a problémát helyettünk, mert nem fogja: a nutriák az üregeikben összebújva a komoly mínuszokat is túlélik.