Az együttműködés szöcskeegér és földikutya témákban indult még a 2000-es évek elején a Magyar Természettudományi Múzeum és a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület között. Ekkor végezték egyetemi tanulmányaikat Kolozsváron az erdélyi kutatók, és különböző magyarországi intézményekben múzeumunk mai kutatói.
Szerzők: Cserkész Tamás, Csorba Gábor (Emlősgyűjtemény)
Közös pontot jelentett, hogy mindannyian emlősökkel kapcsolatos témákat választottak szakdolgozatukhoz. A közös szöcskeegér kutatásokhoz kezdő lökést adott 2006-ban az első élő szöcskeegerek megfogása a Borsodi Mezőségen. Hét évtizede nem fogtak már szöcskeegeret Magyarországon, így nem volt ismert a szöcskeegér élőhely igénye sem, nem lehetett biztosan tudni, hogy hol is érdemes keresni ezt az apró rágcsálót. Néhány évvel később Kolozsvár mellett friss bagolyköpetekben is előkerült a szöcskeegér. A leletnek nagy jelentősége volt, mert az ezt megelőző több, mint 100 évben nem találtak szöcskeegeret Erdélyben: az egyetlen ismert példányt 1900-ban gyűjtötte Orosz Endre apahidai tanító, régész, etnográfus Apahida mellett és a példány ma is megtalálható az Emlősgyűjteményben.
Orosz Endre (balra) és Váradi József 1927-ben (forrás: www.szabadsag.ro)
A kutatók 2010-ben próbálkoztak először Kolozsvárnál a szöcskeegér kézre kerítésével a Borsodi mezőségi tapasztalatok alapján, de ez az akció nem járt sikerrel. 2012-ben újabb kísérletet tettek és most már siker koronázta a terepmunkát. Egy hétig eredménytelenül csapdáztak a kutatók, de az utolsó éjszaka három egér is a csapdáikba esett a borsodihoz hasonló gyomos, magaskórós élőhelyen. 112 évvel Orosz Endre gyűjtése után tehát újra élő szöcskeegér került elő Apahida közelében a Szamos-menti dombságon.
Sugár Szilárd és Fülöp Tihamér (MILVUS Csoport) a talajcsapdák leásásának szünetében
A Kolozsvár mellett fogott magyar szöcskeegér, amit kutatóink később önálló alfajnak írtak le: Sicista trizona transylvanica (Cserkész et al. 2016)
A terepi stáb és a talajcsapdában tartott első szöcskeegér (bal fentről: Czabán Dávid, Sugár Szilárd, Avar Lehel Dénes, Csiszér Kinga, lent: Cserkész Tamás és Fülöp Tihamér
2013-ban újabb közös expedícióra került sor a Jászvásár (Iaşi) mellett Dávid-völgybe (Valea lui David), ahonnan több évtizeddel korábban már előkerült a szöcskeegerek egy másik faja (akkor még csak alfajként elkülönítve) a Nordmann szöcskeegere (Sicista loriger). Ez az expedíció is sikerrel zárult, mert kettő egyedet is fogtak a kutatók, amikből szövetmintát vettek és genetikai vizsgálatokat végeztek. A genetikai vizsgálatok tették lehetővé a szöcskeegerek teljes taxonómiai revíziójának a megkezdését.
A jászvásári terepi csapat 2013-ban
2015-ben Dél-Romániában, Olténiában dolgoztak közösen kutatóink, már a RAPTORSPREY LIFE keretében. Itt is a Sicista loriger-t szerettek volna megfogni, azonban ez az expedíció nem járt sikerrel. A kudarc oka, biztosan nem a talajcsapdák apró méretében keresendő, hiszen itt is bevetésre kerültek a MILVUS mamutcsapdái.
Aczél-Fridrich Zsuzsanna (MILVUS Csoport) mamutcsapdákat számol
A szöcskeegér és a földikutya kutatásokon túl számos más területen is együttműködnek a kutatók. A már említett RAPTROSPREY LIFE projektben például a fokozottan védett ürge és a szintén védett mezei hörcsög felmérésén, és védelmén dolgoztak együtt, illetve legújabban a molnárgörény kutatásában ötvözik legjobb tudásukat a LIFE GRASSLAND projekt keretében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.