Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Nálunk korábban nem látott lepkefajt találtak Tolna megyében.

Írta: Tóth Balázs (Magyar Természettudományi Múzeum, Lepkegyűjtemény)

2019 októberében különös levelet kaptam Károlyi Balázstól, a izeltlabuak.hu honlap tulajdonosától. Egy közösségi oldal felhasználói csoportjába feltöltött bejegyzést továbbított, amelyet Balogh Diána amatőr rovarfotós írt. Ebben olyan lepkefajt ismertető oldalra vezető link volt, amelyet korábban még nem figyeltek meg nálunk. És a bejegyzés szövegében az állt, hogy Tolna megyében, Szakályon éppen egy ilyen lepke van a kertjében! Ám csak olyan fajjal tudja azonosítani, ami hiányzik a hazai fajlistából, ezért segítséget kér a határozáshoz.

Az első hazai óriásfoltú aranybagoly (Thysanoplusia orichalcea) Szakályon (fotó: Balogh Diána, www.izeltlabuak.hu, CC BY 4.0)

Megvan a bizonyíték! 

Rögtön válaszoltam Károlyi Balázsnak, hogy ilyen lepke magyarországi előfordulásáról valóban nincs tudomásunk (a zoológus szlengben „faunára új”). Bár tényleg lehet az a faj, amelynek Diána előzetesen azonosította, a pontos határozáshoz mindenképp meg kellene néznem magát a példányt, mert több hasonló lepke is létezik. Diána időközben lefényképezte az immár megnyugodott, alvó lepkét, és elküldte nekem a fényképet – kétség sem maradt afelől, hogy valami újdonságot talált!

Diána szerencsére beleegyezett abba, hogy a példányt a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményének adja. Néhány nap múlva éppen október 23. következett, így hát elutazhattam Szakályra a lepkéért. Az állat már első pillantásra különbözött minden ismert hazai rokonától, mert igen nagytermetű volt, és elülső szárnyát sokkal kiterjedtebb aranyszínű folt díszítette, mint bármely más fajét. Teljesen épen maradt, szárnya sehol sem szakadt, mintázata sem kopott, így másnap már a Lepkegyűjteményben sikerült meghatároznom.

Kiderült, hogy Diána jól gondolta: a Thysanoplusia orichalcea fajhoz tartozik.

Az óriásfoltú aranybagoly első hazai példánya a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményében (fotó: Tóth Balázs)

Aranybagoly a trópusokról 

Ez a lepke a Föld trópusi és szubtrópusi tájain széles körben elterjedt, és egyes vidékeken annyira gyakori, hogy hernyója a haszonnövényeket fogyasztva károkat okoz. Európába csak vándorlásai alkalmával jut el; a Földközi-tenger környékén rendszeresen megtalálható, ám a földrész belső területeire csak igen ritkán vetődik el. Az aranybaglyok (Plusiinae) alcsaládjába tartozik, melyek onnan kapták a nevüket, hogy szinte minden fajuk elülső szárnyán egy vagy több csillogó arany-, ezüst- vagy bronzszínű folt látható. Hazánkban is él az alcsalád több faja, melyek között őshonosokat éppúgy találunk, mint vándorokat. A vándorló fajok között igen látványos a déli aranybagoly (Chrysodeixis chalcites), amely csak az utóbbi két évben érkezett nagyobb egyedszámban a Kárpát-medencébe – 2018-ig mindössze három hazai példányát őrizte múzeumunk!

Déli aranybagoly (fotó: Hernádi László, www.izeltlabuak.hu, CC BY 4.0)

Jönnek a vándorok 

A hazánkba dél felől érkező vándorok több lepkecsaládba sorolhatók. A vándorfajok aránya nálunk a szenderek (Sphingidae) családjában a legmagasabb; orsó alakú erős testükkel és keskeny szárnyaikkal nagy távolságok gyors megtételére képesek. Egyik szép vándorfajuk a sávos szender (Hyles livornica), amely valószínűleg minden évben megjelenik hazánkban, de évről-évre erősen változó egyedszámban. Alkonyatkor lehet látni némi szerencsével, amint mély torkú kerti virágok előtt lebeg és a nektárt szívogatja hosszú pödörnyelvével, de meglátogatja a lepkészek lámpával megvilágított gyűjtőlepedőjét is.

Sávos szender (fotó: Káldi József, www.izeltlabuak.hu, CC BY 4.0)

Az Atalanta-lepke felszíne (fotó: Morvai Szilárd, www.izeltlabuak.hu, CC BY 4.0)

A nappali lepkéink között is szép vándorfajokat találunk. Ilyen a szintén a Földközi-tenger partja felől érkező Atalanta-lepke (Vanessa atalanta), amely rendszeres vándor, vagyis minden évben „üzembiztosan” megjön, még szaporodni is tud nálunk, azonban áttelelni már nem. Tavasztól őszig folyamatosan látható virágos réteken éppúgy, mint kertekben, de talán ősszel a legfeltűnőbb, mert a túlérett és lehullott gyümölcsöket nagyon szereti, ezekre több egyed is összegyűlik egy-egy kerti fa alatt. Amilyen feltűnő a fekete alapon piros sávos és fehér pettyes felszíne, annyira elrejti őt a száraz levelet utánzó fonákja – melyet ha alaposan megnézünk, rengeteg színárnyalatot fedezhetünk fel rajta.

Az Atalanta-lepke fonákja (fotó: Káldi József, www.izeltlabuak.hu, CC BY 4.0)

Citizen science 

Még egy gondolat erejéig visszatérek a Thysanoplusia orichalcea fajhoz, magyar nevén az óriásfoltú aranybagolyhoz. Ezt az új lepkét nem hivatásos zoológus találta meg, hanem egy lelkes érdeklődő, aki közösségi adatgyűjtő oldalakon már eddig is sok értékes előfordulási adatot osztott meg. Ez is bizonyítja, hogy a közösségi tudomány, a „citizen science” olyan eredményeket mutat fel, melyekre a kutatók támaszkodhatnak.