Már értem miért javította ki Bruce a filmbéli barátnőjét Fabient, mikor azt kérdezte tőle: "ez egy motorbicikli?". Ez tényleg nem CSAK egy motorbicikli! Ezután messziről előre köszönök a csoppereseknek, bobbereseknek, hisz aki ilyet hajt, az keménytökű pali lehet. Igazi hard-core arcokra gondolok, akik a kényelem szikráját nélkülözve, minimális rugózással (vagy anélkül) veszik fel a harcot a szar utakkal, és nyitott sisakban fagyasztják az arcukat, amit olyan keményre cserzett a szél és a nap, hogy a rajta landoló bogarak ütéseit már meg sem érzik. Akik olyan vagány vasakkal járnak, mint például az Indian Scout Bobber Twenty.

Original kipufogóval, és hátsó rendszámtartó nélkül.

Lehet, hogy a bobber az nem chopper, de édestestvérek, és én is motornak fogom nevezni az egyszerűség kedvéért. Egy azonban biztos, hogy az olyan elpuhult ficsúrok mint amilyen én vagyok, nincsenek hozzászokva az ilyesfajta keménységhez. Ez egy nagyon macsó motor, ehhez képest az én régi 1000-es csupaszom olyan, mint a langyos libazsír. 

Indian Scout Bobber Twenty. Szép hosszú neve van, mint egy déli ültetvényesnek. Ám a kilométerórában szereplő szám rövid volt, 24-el kaptam meg a tesztmotort!  Jó ránézni, a kiállása mokány, amolyan "tömör gyönyör". Nekem bejön ez a festés, ami nem matt barna az fekete, és a kevés króm és polírozott alu nagyon kiemeli a motor "dark"-ságát.  A gumik ballonosak, és alig van különbség a kettő között, spéci Pirellik feszülnek a küllős felniken. A futómű igazi klasszikus, normál teleszkóp elől, és két szinte fektetett rugóstag hátul, de "rugózásról" érdemben nem beszélhetünk. Ha a pontos adatokra is kíváncsi vagy, itt megtalálsz mindent:  www.ivanics.hu/indian/indian-scout-bobber-twenty

Színkavalkád. A kipufogó extra, Bassani Made in USA.

Ez egy őszinte bringa, az van amit látsz. Nincs mapping, nincs bluetooth, még benzin óra se, az elektronika gyakorlatilag kimerül az önindítóban és a világításban, meg persze a kötelező ABS-ben. De nem is kell, a Bobber pont ettől jó, komolyan, ha lenne berúgókar, én azzal indítanám. Igazi nyerget kapott, szigorúan egy személyest, így a béke garantált útközben. Ha mégis jönni akar a csajod, akkor neki is kell egy ilyen, és biztosan nem fog ki rajta, hiszen az ülés alacsonyan van -695mm-, és a súly is nevetséges ebben a kategóriában, 260 kiló, benedvesítve. 

Miután elhelyezkedtem a nyeregben, körülnéztem a "fedélzeten". A  kormány magasra emelkedik, még pont kényelmes, a markolatokat az én tenyeremhez szabták, nem is értem miért csak ennek a stílusnak a kiváltsága ez. A tükröket eredetileg lefelé fordítva szerelték fel, csak úgy számomra  használhatatlanok voltak.

Tükrök down...

és tükrök up.

Az egyetlen órát jól lehet látni zárt sisakban is, de a benne lévő digitális kijelző lehetne nagyobb. A lábtartók messze elől, ezt szoknom kellett, viszont a pedálok elérése nem okozott gondot. A 12.5 literes tank gyönyörű minden szögből, és a tanksapka sem állít kihívások elé, pont olyan amilyet megszoktam. A kapcsolók is a szokásosak, az egyetlen kakukktojás a fénykürt helyén lévő gomb, azzal lehet a digitális kijelzőben váltogatni. Az időt és a fokozatjelzőt mindig mutatja, de előhívható a fordulatszám, a töltésmérő, és egy napi számláló. A kijelző mérete miatt, csak az egyik fér el, én a fordulatszámot választottam, mivel gyakorlatilag nulla kilométeres új motorról van szó, 3500 ford/percnél nem akartam feljebb pörgetni. Induljunk.

A gyújtáskapcsoló a bal oldalon, a két hengerfej között található, ez nagyon amerikai.

Az hang, ami indítás után előtört a két kipufogóból, az igazán mellbevágott. Szóltak előre, hogy hangos lesz, de ennyire brutális paffogásra nem gondoltam. Ha valami kötelező ennél a stílusnál az a hang. Nos a BASSANI csillagos 5-öst kap, ha a látványt kell hangra váltani, akkor a két cső ezt tudja, már ezért az élményért érdemes volt vállalni a tesztet.

Férfias klattyanással, de kis erővel, könnyedén vette az egyest. Szemerkélő esőben indultam, óvatosan kellett bánni a gázzal, mert -kipörgésgátló hiányában-  könnyen kiforgatja a kereket. A péntek délutáni forgalomról csak annyit, hogy Dunakeszin tudtam először 4.-be váltani! Végig állt a város, de a Bobber keskenysége és a hangja miatt remekül elegerésztem a sorok között. A két tükör a gyári állapotában teljesen használhatatlan volt, otthon meg is fordítottam őket. Azután szépen letakarítottam a vasat, és néha beindítottam, hagy élvezkedjenek a szomszédok is.

Szombaton nekivágtam a Dunakanyarnak. Elkísért Tibike barátom, Ő az egyetlen Harley-s az ismeretségi körömben. Mikor meghallotta a Bobbert közeledni, kiszaladt az utcára, pedig neki sem kell a szomszédba menni, ha hangos V 2-est akar hallani. 

A két bringa kb 3000 köbcenti.

Meg akartam futtatni kicsit, hát felmentünk az M2-re. Csodásan gyorsul, jó úton stabil mint a forint, pont 100-nál forgott 3500-at, és onnan még nagyon ment volna, de ugye a bejáratás. Az egyszemélyes nyergen nem nagyon tudtam fészkelődni, meg kellett találnom azt a pózt, ahogy a legtovább bírtam. Volt más bajom, az előrenyújtott, kicsit széttárt lábaim, mint egy csatorna, úgy vezette a hideget a golyóimra, amik Sződligetnél már annyira elfagytak, hogy tiki-takizni lehetett volna velük. Mondom, macsó műfaj ez. De ahogy melegedett az idő, úgy kezdtek feltűnni dolgok, például a váltó elképesztő finomsága, a kuplung precíz fogáspontja, az egyre jobban összekopó fékek hatásfoka. Vagy, hogy a sztender pöckét nem kell keresgélni, mert pont lábra áll. Ez az apróság sok gyártónak nem sikerül.

Büszkén feszít a Harleys barátom az Indanon.

Pár kilométerre motort cseréltünk, kíváncsi voltam a véleményére. Azt mondtam az elején, hogy az én régi motorom olyan az Indianhoz viszonyítva, mint a langyos libazsír. Nos az Bobber olyan, Tibike Harley-éhez viszonyítva, mint a kényelmes fotel egy fakírágyhoz képest. Leborulok a barátom előtt, hogy ezzel a "tankkal" tud motorozni, és még élvezi is.

Tibike mondta: "Azt hittem Tesó, hogy japán bringa, annyira finoman működik. Nem ráz, nem rezonál, sokkal lágyabb, mint az enyém. Pöpecül gyorsul és király a hangja!! Ugyan sosem lesz Harley, de azért tetszik!!"

Ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatott volna egy bigott Harleystől. Folytattuk utunkat, ahogy romlott az útminőség, úgy jött elő a futómű hiányossága. Mivel a motor mély építésű, plusz nagyon rövid és keményre hangolt a rugóút, így a körforgalmakban könnyen leért csizmasarok, majd a lábtartó. Ha jött egy pukli lábból nem tudtam felállni, kézzel húztam fel magam a nyeregből, de az árnyékban megbújó gödrökre nem lehet felkészülni, ha elkapod, az bizony fáj. Egyébként jól fordul, a gumik is remekül tapadnak, de a bobberezés nem a majrécsík méregetéséről szól. A 6 sebességes váltó prímán működött, az üres is megvolt elsőre mindig, habár a nagy nyomaték miatt, nem kell gyakorta váltogatni. Van egy kis vibráció, de ezt inkább dicséretként mondom, illik a motorhoz. A hangja végig hallható a sisakban, de nem zavaró. Ötletszerűen tankoltam, kb 5 liter körül ehet, nem volt vadulás. A blokk erős, a 100 lóerő kulturáltan jön, de nagyobb gázadásra simán húzza csíkot az aszfaltra. A szíjhajtás klassz, semmi hang, nem csapkod, nem rángat, tetszik. A menetszelet semmi sem tompítja, vitorlaként feszültem a motoron, az erős  kapaszkodástól a karjaim nagyon elfáradtak, azt hiszem többet kell edzenem őket.

150 kilométer már komoly túra a nyergében, jól esett megállni a Bánki tónál ebédelni. (istennem, étteremben ettünk, csodás élmény volt!!!) A parkolóban mindenki sassolta a motorokat, a bátrabbak kérdeztek is. Dagadt a mellem ahogy beszéltem róla, mindig a társaság középpontja lesz, elbújni nem lehet vele. Indításkor meg még az is odakapta a fejét, aki addig nem. A nagy nyomaték miatt, alapjáraton is lehet pöfögni vele ha úgy hozza sors, nem fullad le.

A világítás koncepciója érdekes. A fényszóró H4-es izzós, az indexek ledesek, a két hátsó kombinált, bele integrálták a helyzetjelzőt és a féklámpát is.

A fémfonatos fékcsővel szerelt fékek nagyjából 100 km után koptak be, ha nem is acélos, de kevésnek se mondanám. Ehhez biztosan hozzájárul a kedvező súly, amit nem is értek, hisz minden fémből van rajta. Fém a tank, a sárvédők, a lámpafej, a kipufogók burkolata, még a nyereg alja is. Apropó nyereg. Sokkal kényelmesebbnek látszik, mint amilyen valójában, de ez is szokás (és fenék) kérdése. A belesütött Indian logóval mindenképpen mutatós és értékes darab, nagyon illik a motorhoz, főleg ebben a színben.

Nem tudom miből készült, bőrnek látszik, és nagyon menő. 

Másnap egyedül karikáztam, és kipróbáltam a SHOX-tól kapott nyitott Britten Helicon Rebel Star sisakot. Hiába vettem fel napszemüveget, meg csősálat, a menetszél rendesen megdolgoztatta a könnycsatornáimat. De mint már mondtam, ez egy ilyen műfaj. Nyitott sisakban még intenzívebb az élmény, a szelet, a hangokat, a szagokat, és persze a bogarakat is erősebben érezzük az arcunkon. 

 Rebellis vagy rendőr?

Nyitott brében a városi sebesség még elfogadható, talán ez az igazi közege a Bobbernek. Lámpától lámpáig való ropogtatás, majd egy jó kávé a haverokkal. Túrázni maximum hátizsákkal lehetne, csomagokat nem tudsz sehol elhelyezni. Tanktáska elvileg feltehető, de teljesen agyoncsapná a formát, vessük el. Aki benevez egy Bobberra, az talán csak országon belül csavarog, oda meg elég a tömött buksza. 

Délután egy sör mellett nézegettem, és meglepett pár dolog. Az összbenyomás nagyon pozitív, minőségi terméket kapunk 6 millióért. Szinte minden szép, míves munka, és az örökkévalóságig tartónak látszik. Két tételt találtam, ami csípi a szemem. Az egyik az indítókulcs. Akár lakatkulcs is lehetne, annyira egyszerű. Nem illik ebbe a miliőbe, valami férfiasabb kéne ide. A másik a lábtartók. Túlontúl egyszerűek, kicsit olyan érzésem van, mintha kiszaladtak volna a sarki motorosboltba, és lekapták volna az ajtóhoz legözelebbi szettet a polcról. Még  márkajelzés sincs bennük.

Ha nem látnám az "I" betűt, eszembe nem jutna, hogy ez egy drága motor kulcsa.

Képről nem jön át, meg kell mozgatni. Nincs benne rugó sem, ahová lököd ott marad a lábtartó.

Ezek is csak azért szúrnak szemet, mert a többi részlet gyönyörű. A hengerfejek megmunkálása, a szíjkerék, a felnik, a kipufogók króm hőburkolata, szinte művészi munka. Miért pont ezen a két tételen spóroltak?

Uppsz. És még benne van a db killer! 

Összességében nagyon élveztem a tesztet, örülök a lehetőségnek, jól éreztem magam a hátán. Teljesen más karakter, mint amit már megszoktam, de mint tudjuk, a változatosság gyönyörködtet. A belegurított 300 kilométer alatt, sokat finomodott a motor viselkedése és az én hozzáállásom is. A Bobberrel gurulva nem a száguldás, vagy a kanyarvadászat a fontos, lehet nézelődni kirándulás közben, és megálláskor begyűjteni az elismerő pillantásokat. Kéne.

Jöhet a pontozás.

1., külső: Egyértelműen 10 pont. (sőt ezzel a kipufogóval inkább 11)

2., motor: Szintén zenész, 10 pont. (sőt ezzel a kipufogóval inkább 11)

3., kényelem: Tibike Harley-éhez képest 10 pont, a Hondámhoz képest 0. Legyen középút, 5 pont.

4., elektronika: Na az szinte nincs. De ami nincs az nem is romlik el. 5 pont.

5., fék-futómű: Annak ami, nem rossz. 5 pont.

6., használhatóság: Arra amire való, nem rossz, 8 pont.

7., kéne faktor: Jaszkarizni a városban? Jóhogy, simán, 10 pont.

összesen: 53 pont.

Chopper vagy bobber? Mindegy jöhet, most már tudom mire számíthatok, jó buli volt, köszönöm a teszt lehetőséget az Ivanics Motor-nak.

A tesztről készült videót itt nézheted meg: https://www.youtube.com/watch?v=Mt6-OjjBy04&t=5s

Mindenkit hazavárnak, sziasztok: a Mágus

Galéria:

Klasszik "pálcás" tükrök is feltehetők. Nekem bejön.

Fenékből is erős. "Rendes" hátsó lámpa nincs.

A szíjhajtás nagyon szimpatikus.

A dudát jól eldugták.

A kaniszter doboz láthatatlan, de sérülékeny helyre került.

Kell a szíj cikkszáma? Nem gond.

A nyereg alja.