Amikor előszőr találkoztam a kötet címével, tapsikoltam magamban, annyira tetszett. Fene nagy tájékozatlanságomban fogalmam sem volt, kicsoda a szerző, ráadásul a Diétás Magyar Múzsa FB-oldalról sem hallottam még.
Többször meséltem már, hogy tizenhét évig adventista voltam. Az egyház, mármint az az egyház apolitikus. A tagságnak is azt ajánlja, az aktív politizálástól tartsa távol magát.
A tagoknak ennek ellenére vagy ezzel együtt természetesen van politikai nézetük. Megdöbbentem, mennyien voltak baloldaliak közülük. Még a Horn- és a Gyurcsány-éráról beszélek.
Valahol, ha már egyház, sokkal logikusabb lett volna számomra, ha a többség jobboldali gondolkodású. Bár az is tény, hogy a politikai jobboldal egyházassága meg jobbára a katolikus egyházhoz kötődik, azzal pedig nagyon-nagyon komoly teológiai és eszkatológiai fenntartása van az adventistáknak.
Annak oka, hogy a fenti pár bekezdést leírtam annyi köze van ehhez az Ésik-könyvhöz, hogy adventistaként egyszer írásban összefoglaltam, mit is jelent a politika és miért politizál az is, aki nem politizál, akkor is, ha nem akarja.
Valami hasonló következtetésre jutottam, mint amit ez a tréfás című könyv mond.
A könyvtárban Ésik könyvét a vidám könyvek közé sorolta valamelyik könyvtári illetékes. Pedig egyáltalán nem vidám könyv. Humor van ugyan benne, a borítója sem ígér mást, de az írás, az írások mégsem vidámak.
Nem lacafacázok! A könyv sem teszi.
Az egész olyan, hogy ott állsz a söntéspultnál a kedvenc krimódban, a harmadik korsónál tartasz, megy a mindenhez is értő nagy dumálás az éppen aktuális bazmeghelyzetről, erre Pisti, a félfogú beszól valami kótyagos okosságot, sommásan összefoglalva a többség véleményét, és azt hiszi, megsemmisítő csapást mért rád, a haladó értelmiségire, a jogértő ügyvédre. Holott...
Pisti sommás mondatai lesznek a könyv fejezeteinek alcímei. A fejezetek meg ezeknek cáfolatai, méghozzá a szellemes, könnyed, művelt és széles látókörű cáfolatai annak, hogy Pisti és a vele egy véleményen levő plebsz olyan egyszerű, akár a bot. Bármit gondol, jobb lenne, ha nem tenné. De teszi.
Ilyeneket tud mondani:
• Sanyikám, miért van az, hogy nálunk semmit se lehet normálisan elintézni, és minden hivatalban
minden fél évig tart?
• Sanyikám, tényleg Soros pénzeli a civil szervezeteket?
• Sanyikám, úgy van megcsinálva a választási rendszer, hogy tök mindegy, úgyse fog itt senki nyerni. • Sanyikám, miért nem lehet visszahívni a képviselőket?
• Sanyikám, mi baja van ezeknek állandóan a bíróságokkal meg a jogállammal?
• Sanyikám, érted, én ezek közül egyre se tudok szavazni. Vagy maradok otthon, vagy leszavazok a viccpártra.
• Sanyikám, amíg Magyarország létezik, addig korrupció is lesz.
• Sanyikám, a kurvákat és a drogosokat miért nem zárják be?
• Sanyikám, magyar az, akinek fáj Trianon.
• Sanyikám, ez az EU egy nagy, lassú, tutyimutyi szervezet, amely azonban mégis elnyom minket!
• Sanyikám, te most akkor ilyen balliberális vagy?
• Sanyikám, nekem semmi bajom a buzikkal, de miért kell ezeknek az Andrássy úton pucéron parádézni?
• Sanyikám, érted, szegények meg minden, de azért még nem kéne koszban élni, meg koszosan járni. Mosakodjon meg, és menjen dolgozni!
• Sanyikám, érted, a tanárok meg a rendőrök pampognak, hogy kevés a fizetés, de a tanárnak ott van évi két hónap fizetett szabi pluszba', a rendőrt meg kiképzik a mi pénzünkön, és negyvenévesen már nyugdíjba megy.
• Sanyikám, hát ne mondd már, hogy nincs cigánybűnözés, hát tele vannak a börtönök cigánnyal!
• Sanyikám, ha így haladunk, 2050-re vége lesz a világnak, megfagyunk, megsülünk, mindent elvisz az árvíz.
• Sanyikám, ez a migráció, ez nagyon bosszantó. Még szerencse, hogy mi meg tudtuk állítani.
• Sanyikám, nem kell ennyi semmit sem érő diplomás, aki semmihez se ért. Dolgozni, pénzt keresni tudó melósokat kell képeznil
• Sanyikám, érted, addig jó, amíg van forint, a kis országok mind megjárták az euróval.A borító belső fülszövege (ízelítőül, mert a könyvben több felvetés van)
Nem győzöl ezeknek a hülyéknek magyarázni, hogy törjenek már ki a közhelyketreceikből, kútmély félreértéseiket adják fel, köpjék ki végre a becsócsált maszlagjaikat! S vegyék már észre, hogy te, az összefoglalón polgárinak nevezhető, középutas értelmiségi szemléleteddel rávezeted őket, mekkora egy diktatórikus, maffia-bagázs ez a populista, hazug, pojáca, nagypofájú Fidesz-bagázs. Ha nem is ezekkel a szavakkal. Mert a te árnyalt, széleskörű ismereteid, a dolgok cizellált szemlélete nem engedi, hogy ilyet mondjál. De az is hülye, aki nem ért a ki nem mondott szavakból. S ha mégsem, eriggyen a Múzsára, ott teljesen egyértelmű, ami kimondatlanul itt is.
Valahogy így születhetett ez a könyv. Én pedig csak lassan-lassan jöttem rá, miről is van szó. És szerencsére már a könyv felénél tartottam, amikor ránéztem a könyv „szülőatyjára/anyjára” a Diétás Magyar Múzsa (DMM) nevű Facebook oldalra, amit előbb „bekövettem” mintsem, hogy olvasgattam volna rajta ezt-azt. Ésik könyve sokkal intelligensebb mint a Múzsa. De ő a főszerkesztője a Múzsának.
A Múzsa mottója a következő:
"Én nem politizálok"Ha nem politizálsz, mások fognak helyetted.Az ország a tiéd, ha nem jó, te rontottad el.A Diétás Magyar Múzsát olyanok írják, akiknek tele van a hócipője (töke, puttonya) azzal, hogy egy fél ország "nem politizál" vagy "nincs véleménye" vagy "inkább nem szól bele"Meg persze unjuk, hogy ha megszólal valaki, akkor azonnal megkapja, hogy szélsőbalos sorosista áruló. Magyarok vagyunk, szeretjük a hazánkat, a nyelvünket, a magyar tájakat, a magyar kultúrát. Lassan beleöregszünk abba, hogy konzervatívok legyünk.Olyan országot akarunk, ahol nem Schmidt Mária és Tarlós István a konzervatív és nem Gyurcsány Ferenc a szociáldemokrata. Nem nagy dolog, de valahol hozzá kell kezdeni.
Itt van Sanyikám:
Sanyikám ügyvéd. Sanyikámnak nagyon jó íráskészsége van, világosan, tömören fogalmaz, teljesen követhető az érvelése és igen jó humora is van neki, néha felrötyögtem olvasás közben. Tényleg le a kalappal! (A DMM nekem emiatt volt kapásból csalódás. Ésik Sanyikám sokkal finomabban, intelligensebben esik neki regnáló kormányunknak ebben a könyvben, mint ahogyan a főszerkesztése alatt álló DMM teszi.)
Figyelj, talán már tudod, mondtam többször: ha meg kellene határoznom a politikai hovatartozásomat, mindenképpen jobboldalinak mondanám magamat. Ami nem, nem jelent egyet azzal, hogy Fideszes lennék. És azzal sem, hogy nácifasiszta horogkeresztény. (Ez utóbbi szólelemény copyright joga Ésik úré: zseniális!)
Sőt, még azt is elmondom, hogy eszembe sem jutna semelyik józan ismerősömmel csak azért kapcsolatot bontani, mert ezt vagy hiszi, képviseli, hirdeti. Akiket ismerek, nem azonosultak annyira a politikai nézeteikkel, hogy az megölje bennük az embert. Én pedig nem vagyok hajlandó ezek alapján értékelni a személyüket.S pláne nem vagyok hajlandó ellenséget látni bennük. S a kritikát sem kezelem azonnal úgy, hogy a kimondója csípőből ellenségem.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a könyv nem így tesz. Sanyikám, lám, annyira szóba áll az övétől eltérő véleményekkel, hogy könyvet is írt azokról. S ha már Sanyikám, akkor ez azt jelenti, hogy becézik őt, jóba vannak vele az eltérő vélemények képviselői. Szóval a fenti két bekezdés öntömjénnel csak annyit akartam mondani, hogy az enyémtől eltérő vélemények semmilyen szinten nem frusztrálnak. Na, jó, de, a magánéletben vannak ilyen esetek, de most az elvi állásfoglalásokról beszélek.
A könyv harmadánál ismertem csak fel, hogy honnan dalol a kismadár. Ezzel nem is lett volna bajom. Hetente olvasom a 168 órát. Nem csupán mazochizmusból. Mással lett bajom a könyvvel kapcsolatban. De még azon is gondolkodom, hogy baj-e...?
Igen, legalább a fele baj!
Na, essünk is neki!
A POLITIZÁLÁS LEHETŐSÉGEI
Nem xaraxom, egyből pacsa a lecsóba! A könyv címe úgy becsapós, ahogyan van. Zseniálisan jó, ezt fenntartások nélkül elismerem, de úgy átvág, mint ahogy azt a bezonyost szokják a palánkon. Mert mit is jelent manapság a politizálás?
A szó görög gyökereit tekintve azt jelenti, hogy aki politizál, az foglalkozik a polisz vagyis a város, a szűkebben, tágabban értelmezett lakóhelye dolgaival. Úgy általában, mindenkor, valahogyan és valamivel. Ezt a kérdést Sanyikám is érinti. Az első fejezetben beszél arról, hogy munkálkodnunk kellene egymásért, meg kellene ismernünk a másikat, segítenünk kellene egymásnak a mindennapi kis csipcsup dolgokban. Így törekedni a polisz ránk eső részének minőségibb mindennapjaira. Én kaszásdűlői vagyok, tehát nekem elsősorban a kaszási dolgokkal kellene foglalkoznom. De legalább a házunkéval, itt, a Huszti út végén. Ezzel nincsen baj, teljesen jogos felvetés.
Manapság a politizálás egyértelműen azt jelenti, hogy kiállok valamelyik párt mellett. Vagy ellen. O1G vagy szemkilövető-Gyurcsány. Több alternatíva nem nagyon van. De az utóbbi szintén nincsen már a fasorban sem, még a maga oldala is elhatárolódott tőle. Dobrev Klára talán még az ő oldalán áll, ha máshogyan nem, a fotókon.
Ebből fakad, hogy a politizálás manapság leginkább azt jelenti, hogy védem-e vagy gyűlölöm a Fideszt? Mert miközben van ezer, mégsincsen Magyarországon másik, komolyan vehető politikai erő. A baloldali pártokat gyakorlatilag a baloldali szavazók is leírták már. A Mi Hazánk erősödik ugyan, de még bőven ráfér az izmosodás, A kutya-párt meg csak viccpárt, igazából nem is párt.
Vagyis ha a politizálás ennyi, akkor a könyv alcíméből fakadón azt mondhatjuk, ha én nem védem vagy gyűlölöm a Fideszt, megteszi helyettem más. :-D
Sanyikám nyilván nem erre gondolt. Csak az a baj, hogy nem tudom, mi másra? Összevissza két gyakorlati tanácsot kaptam a könyvtől a politizálásra vonatkozón. Hármat.
- Az első tanács amit fentebb írtam: a mikroközösségért végzett munka. Ez volt a leghasznosabb.
- A második tanács, hogy bárki, bármelyik társadalmi csoport tüntetni megy a sérelmei végett, a jogai sérüléséért, úgy, ahogyan Ésik Sándor teszi, ki kell menni, és részt venni a tüntetésében! (Tehát: Szabadságot Budaházynak! )
- A harmadik tanács: ne használjuk a cigánybűnözés szót, mert az rasszizmus, és nincsen is olyan, és rosszul esik a cigányoknak. Romáknak.
De tényleg, ennyi a könyv szerint, amit megtehetek.
Viszont akkor mi is az üzenet? Azt mondja, hogy vannak kérdések (lásd a Sanyikám-mondatokat), amikről illene már helyesen, azaz nem fideszül gondolkodni. Vagyis szavazz bárkire (na, nem is, mert ugye, tudjuk, hogy a MI Hazánk fasiszta párt) csak ne a Fideszre. S ezzel megtetted a magad legfontosabb politikai részét. De mondom, Sanyikám ki nem ejti a billentyűzetén a Fidesz vagy Orbán Viktor nevét. A Mi Hazánkról sincsen még egy áttételes szó sem.
Na szóval, ezt így nem mondja ki. Csak mindenhogyan máshogyan. (Úgy tudom, a könyv a tavalyi választások előtt jelent meg. Ha érted, mire gondolok... De még ez se lenne baj.)
Ehhez joga van. Könyvben is. Intelligensen, tréfásan is. S joga van a csúsztatáshoz is.
SANYIKÁM, HA MÁR GONDOLKODNI TANÍTASZ...
Igen csúsztatásról beszélek. Az előszóból megtudjuk, hogy nem kötelező egyetérteni a könyv következtetéseivel. Van, amikor nem is nagyon menne. S ezzel nem is kellene, hogy baj legyen. De van. Mert akad több eset is amikor azért nem tudok egyetérteni vele, mert egyszerűen nem igaz, amit mond. Vagy csak féligazság.
Mondok egy példát. Migráció. Miután kifejti, hogy Európának úgy kell a ki- és elkerülhetetlen migráció mint egy falat kenyér, elmondja azt is, hogy ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki bejöhet az országunkba, papírok nélkül, zöld határon át. De a kerítésépítés mégis öncélú, tuskó dolog volt.
Kezdtem bambán nézni az előttem levő betűket.
Aztán megtudjuk, hogy azért jönnek ennyire csak férfiak, mert ők helyet csinálnak a családnak, akik egyelőre otthon maradtak, ugye, a háborús helyzetekben. Újabb magam elé meredés.
S hogy mennyire szükség van a migránsok szaktudására, akik legkésőbb két generáció múlva úgyis integrálódnak a társadalomba, hogy aztán a maguk kultúrájával frissítsék fel a fáradó európait. A tekintetem itt már üveges lett.
Nem sorolom az ellenérveket. Több könyv megtette már helyettem. Jó párról írtam már értékelést. A csúsztatások technikája és tartalma talán ennyiből is kiviláglik. S az a baj, hogy az ilyen félgondolatmenetek miatt hiteltelenné váltak számomra az egyébként teljesen korrekt gondolatmenetek is.
Tényleg, azt nem is mondtam még, hogy a harmadáig magam is úgy kezeltem az olvasottakat, hogy micsoda remek összefoglalása az államigazgatás, az igazságszolgáltatás működésének, bizonyos társadalmi kérdések szemléletének. A Trianonról szóló fejezet például remek példa az együttgondolkodásra. Emiatt a fejezet miatt vetődött fel bennem, hogy nem lehetséges-e, hogy az én gondolatmenetemmel van a baj? Lehet, hogy Sanyikám minden témát úgy kezel, ahogyan Trianont, csak ezt én nem vagyok képes belátni, észrevenni, megérteni? Lehet, hogy képtelen vagyok a kitaposott gondolataim, önutam vájatából kilépni?
De aztán be kellett látnom, ismét nem tévedek :-D, a megérzésem csalt meg. Azért nem, mert Sanyikám jobbára nem valami mellett, hanem valami ellen érvel. Akár meg is fordíthatnám a fenti mondatot: azért érvel valami ellen, hogy hangsúlyozza, mi mellett foglal állást. Aztán végső soron ebből lesz az, ami következtetésre jutottam: a politizálás annyit jelenti, hogy takarítsuk el a Fideszt. A témák és a felvetések pedig ennél sokkal többet érdemelnének.
Úgy emlékszem, a korrupcióról szóló fejezet volt az első, ahol felkaptam a fejemet, hogy itt mégsem egy objektív összefoglalásról van szó, hanem egy, a regnáló kormány viselt dolgait helyretevő kötetről.
S tényleg töprengtem rajta, ugyan, miért zavar ez engem? Azért biztosan nem, mert azt mondja, hogy a Fidesz lenyúlta az államot, és a maffiája mindent behálóz. Mert ami tény, az kétségtelen. Azt hiszem, az zavart, hogy félreértettem a könyvet és a célját. Én arra gondoltam, hogy egy a polgári politizálás melletti, párt- és aktuálpolitika nélküli, de legalább kiegyensúlyozottan példákat hozó olvasmány lesz.
Vagyis könnyen megeshet, hogy a hiba nem is Sanyikám készülékében van, hanem a saját előfeltevéseim vezettek engem csúnyán félre. S a könyv meg jó. De ezt még nem tudtam belátni. Így az a véleményem, hogy van egy roppant érthetőn, olvasmányosan, tréfásan megfogalmazott könyvünk, ami minden eszközével azon van, hogy eltakarítsa a Fidesz-hordát, a politikai blablájával, felelőtlen gazdaságpolitikájával, melldöngető külügyével, elképesztő oktatáspolitikájával, az egészségügy kezelésével, eh, úgy, ahogy van, mindenestül. Semmiről nincsen egyetlen jó mondata sem. Mert hát nem aktuálpolitika a könyv. Csak akkor lesz azzá, amikor a Fidesz-kormányok hibáiról, tévedéseiről, bűneiről van szó. Vagyis mindvégig. Kimondom: észérvekre épülő, okos Fidesz-ellenes propaganda a kötet. Propaganda, mert felelős politizálás, amire az alcímben is felhívja a figyelmet, mindössze annyi, hogy menj, és ne rájuk szavazz!
Ugyanis a sarki krimó söntéspultját Sanyikámmal együtt támasztó, félfogú Pisti ugyan, mondd már, mi fenét tud tenni bármi mást a könyvben felvetett kérdésekkel kapcsolatban? Vezesse be az eurót? Szabadítsa ki a kormány szorításából az igazságszolgáltatást? Engedje be az áldáshozó migránsokat? Oldja meg Trianon fájó dilemmáit? Tegye helyre a kicsi a bors, de pattog külügyünket? Számolja fel a komplett Fidesz-maffiát? Vagy mit kellene tenni Pistinek? Nem Sanyikámat kérdezem. Ő kimondatlanul rávezet az egyetlen lehetséges megoldásra. (Az már más kérdés, érdekelne, hogy ha egyszer félreállítják a regnálókat, születik-e újabb Sanyikám-kötet az őket követőkről, és a DMM ugyanilyen tűpontossággal lesz-e kérlelhetetlenül lényeglátó? De ez csak értelmetlen mélázás...)
Ahogy ezt, a propaganda szót leírtam, újra vitatkozom önmagammal. Mert miért lenne propaganda, amit Sanyikám mond? Nem csupán arról beszél, hogy mi lenne mindnyájunknak az üdvös, az egyetlen járható út? S a Fidesz nem csupán állatorvosi ló-e, hogy a kormányzás összes javítandó metódusát, nézőpontját, esetét szemléltetni lehessen?
Ami miatt azonban úgy érzem, sajnos nem erről van szó, az az egyoldalúság. A problémákra, amelyekre Sanyikám rámutat, kizárólag a mostani kormányok hibáiból, tévedéseiből, bűneiből fakadnak. De kizárólag. (Mondjuk tény, hogy az Antall-kormányt is békén hagyta.) Vagyis nem a kormányzás egészéről, hanem kizárólag a jelenlegi kormányzásról beszélgetünk. Ügyesen fogalmazva, mert kétségtelen, hogy a legtöbb esetben úgy tűnik, a végső konklúzió az általánosan helyes. De mindig ott lebeg a szemünk előtt: csak nehogy más politizáljon helyettünk!
Utóirat
A moly.hu-n többen írták az értékelésükbe, hogy micsoda alapmű Sanyikám kötete, tanítani kellene, ahol csak lehet, de az államigazgatásin mindenképpen, kötelezővé kellene tenni a középiskolákban is, satöbbi, satöbbi.
Jiří Menzellel együtt úgy vélekedem: „hát nem tudom...”
Libri, Budapest, 2021, 244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634338918
6/10
2022 június utolsó harmada. Tegnap lementünk Szerelmetesfeleségtársammal a Synthesis sörözőbe, a Római térre. Pompás sört főznek, szerintünk messze a környék legjobb sörözője. Tegnap kicsit nagyon megünnepeltük a névnapomat. Legalábbis én. Szerencsémre elég könnyen távozik belőlem, ami már felesleg, ezáltal könnyebben tisztulok. De nem vacsoráztam, és kilenc után nem sokkal már aludtam is. Igaz, hajnali háromkor kipattant a szemem, de ezt még én is túlzásnak tartottam, ezért két órára még ágyfogságra ítéltem magamat.
