Világéletemben szerettem magam körül a rendet. Anyukám szerint már egészen kicsi koromban elpakoltam magam után a játékokat, a szobámban nem voltak a ruhák szétdobálva, ha tökéletes nem is, de azért egy elfogadható állapotot tartottam. Nem voltam tisztaságmániás. Rendmániás? Talán egy kicsit, de nem szőrszálhasogatóan. Ez a tulajdonságom a mai napig kitart, nem szeretem, ha a dolgok nem a helyükön vannak, ha valamit nem használok, visszapakolom a helyére. Anyától mindig ezt láttam, ezért ragadhatott rám is ilyen korán ez a szokás. Sokkal könnyebb egyszer rendet rakni, és utána ezt szinten tartani, mint újra és újra elölről kezdeni az egészet. Én legalábbis ezt vallom, nekem ez vált be.

Biztosan sejtitek már, hogy a blogom témája nem a lakásunk mindig kifogástalan állapota. :)

Az első próbatétel az volt, amikor a férjemmel összeköltöztünk. Egyáltalán nem egy nemtörődöm ember, de kicsit más elképzeléseink vannak a rendről. Itt-ott a lakásban mindig találtam egy fél pár zoknit vagy eldobott alsógatyát. Őt ez nem zavarta, engem borzasztóan. Szerencsére egy idő után ő is átvette a szokásomat, és a szennyeszsákba dobta a már újra fel nem vehető cuccokat, nem pedig elhagyta valahol a nappali és a fürdőszoba között félúton, így ma már csak hébe-hóba találok a lakásban "elvesztett" ruhadarabokat. Őszintén szólva, nagyon hálás vagyok neki azért, hogy tartott nekem egy főpróbát az igazi hurrikán előtt.

Forrás: pixabay

Az anyaság előtt sok mindenre fel lehet készülni, ha elmegyünk pár tanfolyamra, elolvasunk néhány könyvet, böngésszük a fórumokat, beszélünk olyan ismerősökkel, akiknek már van gyereke, de azt soha senki nem említi, hogy mennyi felfordulással jár egy baba. Nyilván tudtam, hogy nagyobb lesz a rendetlenség, de ami rám várt, arra nem lehet felkészülni. Félreértés ne essék, anyának lenni a világon a legcsodálatosabb dolog, semmiért nem cserélném el, ugyanakkor nagy meló is. Az éjszakai etetések és a véget nem érő szoptatás mellé jött a végtelen babaruha mosás, teregetés, mosogatás, sterilizálás, később a bébiétel főzés és az állandó játék pakolás (mert az a legjobb móka, ha újra és újra kirámoljuk a játékokat a dobozból, amit anya épp most szedett össze :)). Szerencsére napközben sokat tudok vele is foglalkozni, vagy sokszor csak nézem, ahogy szöszmötöl a játékaival. Ez az igazi energialöket, nem a kávé.

A lakásban most zokni helyett játékok és cumisüvegek tűnnek fel itt-ott, mindig van még egy bébiételes üveg, amik már lassan kiesnek a szekrényből, de a világért nem dobnám ki, mert ki tudja, hátha szükség lesz rá egyszer. Még mindig van egy-két játszócumi valahol, amiről meg mernék esküdni, hogy soha nem hagyták el a lakást, mégsem tudom, hova tűnhettek. Rejtély. És ezek még csak a gyerkőccel kapcsolatos teendők és limlomok. Ehhez hozzájön a munka, takarítás, főzés, mosás, mosogatás, edzés, minőségi időtöltés a férjemmel. Ezek után nem csoda, hogy néha megremeg a kezem, amikor arról kell nyilatkoznom, hogy nem vagyok robot.

Forrás: pixabay

Szóval sürgősen kellett valamilyen terv, hogy gyorsan elejét vegyem a becsavarodásomnak. Nem találtam fel a spanyolviaszt, ebben a témában nehéz óriási újdonsággal előállni, de hiába kerestem, egyszerűen nem találtam egy tömör, összefoglaló írást, amiből ihletet meríthettem volna, pedig voltak pillanatok, amikor szükségem lett volna rá.  Szerencsére nem csak rendmániás vagyok, hanem mindig mindent meg is tervezek jó előre. Kicsit olvasgattam időmenedzsment témában, megkérdeztem néhány anyukát, ők hogyan csinálják, illetve összeszedtem a saját tapasztalataimat, és ezeket a számomra életmentő tippeket próbálom meg összegyűjteni ezen a blogon. Remélem, másnak is hasznára válnak!