A karantén alatt sokat voltunk a műhelyünk közelében, a gyerekeket pedig le kellett valamivel foglalnunk a férjemmel, hogy tudjunk dolgozni. Ezért találta ki férjem, hogy készítsünk mászófalat. Találtam hozzá régi fákat, olyanokat amelyek még az udvaron jó szolgálatot tehetnek. Ezeket a fákat egy lappá illesztette össze a férjem és csiszolás után egy a kertben hányóldó vaslétrára erősítette. Ezután elrendeztem hogy hova kerüljenek a kapaszkodók, amiket a műhely hulladéknak számító, kisebb fadarabok közül szedtünk ki. Elrendezés után szögbelövővel rögzítettük a megfelelő helyre őket. A mászófalat fapáccal festettem ki, hogy továbbra is látszódjon a fa erezete. Egy fát festettem rá, rókával, mókussal, madárral felfelé haladva a fa teteje felé. Amikor mászik rajta valaki, akkor a kapaszkodók segítségével pont a felfestett fa ágaira lép rá. A mászófalat a hintához erősítettük. Ezután még egy kötél is került a mászófalra, amit szintén a hinta fémlábaihoz kötöttünk. A létra vége fakupakkal lett ellátva, hogy ne essen be a víz rajta és természetesen, hogy ne sértse fel a kis kezeket. Nagy volt az öröm, amikor végre megszáradt a pác és ki lehetett próbálni a legújabb mászókát.

Régóta szerettem volna lengőtekét a kertbe és egy szép napon sor is került rá, hogy elkészítsük. Több napos munka elé néztünk, mert maguk a tekebábuk is kilenc darab (egyenként négy darabból ragasztott) gerenda megmunkálását igényelték, és egy alapot is kellett készítenünk, amire az egészet felhelyezhettük, nem is beszélve a golyóról, amivel majd le lehet dönteni a bábukat. Miután megterveztem, hogy mekkora is legyen egy bábu, a műhely fáiból nagy nehezen össze tudtunk szedni kilenc darabra valót. Először levágtuk mind a kilenc gerenda, mind a négyét szélét szalagfűrésszel, aztán befogadtuk a faesztergába. A faesztergában hengeresre faragtuk a bábukat és nyújtott gömbre formáztuk a fejüket. Ezután kézifűrésszel alakítottam még őket, jött a ráspoly az erősebben lecsiszolandó területekre és a végén az összes bábut mindenhol lecsiszoltuk.

A királyt és udvarnépét szerettem volna belőlük megformálni, és hogy eszerint helyezzük is el őket a táblán. Az első sorban áll jobbról balra a kapuőr, a nemes és a másik kapuőr. A második sorban a dadus, a király és a királylány. A harmadik sorban a kincstárnok, a bolond és a szakácsnő. Mindnek egyforma a teste, legfeljebb kicsit vékonyabb, vagy vastagabb, a fejét viszont mindnek egyedinek, felismerhetőnek alakítottuk ki.

A teke alapjához a kertben találtunk fát. Ez a fa már régóta ki volt szolgáltatva az időjárás kényének kedvének, így nem tudott már nagy meglepetést okozni nekünk vetemedés terén. Egy kis asztalka szerű képződmény készült belőle, rövid lábakkal. A lábakhoz egy keret is készült, ehhez lettek fogatva a végükön szögbe vágott lábak. A lábak azért kellettek, hogy ne csússzon el az alap a földben, a szögbe vágás pedig azért kellett, hogy könnyebb legyen a földbe nyomni azokat. A földhöz érő részeit lekezeltük a fának, hogy ne rohadjon el. Ástunk neki egy lyukat a kiválasztott helyen a kertben. Belenyomtuk, vízszintmérővel ellenőriztük, hogy egyenes-e, aztán még igazítottunk rajta egy kicsit, mert nem volt az. Fontos, hogy egyenesen legyen a földben, mert különben maguktól felborulnak rajta a bábuk. Amikor az alap elhelyezésével megvoltunk, körbe visszahúztuk az avart és a földet egy kapával.

A golyót, ami ledönti a bábukat egy régi labdából készítettük. Homokot szitáltam le hozzá és egy tölcsérrel beletöltöttem a labdába. azért van szükség a homok leszitálására, hogy ne rohadjon be a homok az esetleges növényi darabokból, ami belehullott a felszedett homokunkba. Amikor megtöltöttük a labdát beletettünk egy kis fát, amihez hozzáillesztettünk egy kampót. Forróragasztóval lezártuk a golyót, majd a kampóba belehúztuk a kötelet, amit felkötöttünk a fára megfelelő magasságba az alap felé. Ezután már csak fel kellett helyezni a bábukat és játszani. Én nem voltam túl ügyes a kezdetekben, de azért jó játéknak bizonyult részemről is. :)

Itt láthatjátok erről a barkácsolásról készült videómat is!