A mai írásomban két miskolci érdekességről lesz szó. Először a reakciós utcanevek átnevezéséről írok, majd éppen az egyik reakciós, Lichtenstein József súlyos balesetéről tudósítok.
Miskolc. Fotó: Wikipédia
A miskolci reakciós utcanevek
1945. decemberében a miskolci kisgyűlés hozzájárult a reakciós utcanevek megváltoztatásához. Egyelőre csak a "legszükségesebb" utcákat nevezték át, a többit akkor, amikor véglegesen kialakult Nagy-Miskolc területe.
,,A letűnt, reakciós rendszerre emlékeztető utcanevek megváltoztatása tárgyában a kisgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy egyelőre csak a legszükségesebb változtatásokat foganatosítsák s a teljes, végleges rendezését a kérdésnek akkorra helyezzük, amikor Diósgyőr, Hejőcsaba és Görömböly-tapolca átcsatolása véglegesen elintéződött.
Az új utcanevek e szempont figyelembevételével a polgármester a következő utca és térnevek megváltoztatását javasolja: Horthy Miklós tér helyett Városház tér, Erzsébet tér helyett Szabadság tér, Gr. Tisza István utca helyett Bajcsy-Zsilinszky Endre u., Werbőczy u. helyett Dózsa György utca, Lichtenstein J. u. helyett Ady Endre utca, Vay út helyett József Attila utca, a Vay úti telep helyett Vay telep, a Vitézek utcája helyett Bacsó Béla utca, a Ferenc utca helyett Fürst Sándor utca, Ady utca helyett Sallai Imre utca, Urak utcája helyet Petőfi utca, Petőfi utca helyett Dankó Pista utca, Tomori utca helyett Ságváry Endre utca neveket javasolja a polgármester. A Levente utca nevével kapcsolatban, amely helyett a polgármester a Somogyi Béla nevet javasolta, Országh József felszólalása alapján úgy határoztak, hogy ezt az utcát Levente vezér utcának nevezik, mert Levente vezér az elsők közé tartozott, aki a germán imperializmus ellen harcolt.
Horty Miklós. Fotó: Wikipédia
A polgármester viszont javasolta, hogy ehelyett a Zoltán utcát kereszteljék el Somogyi Béla utcának. Felvetődött az az eszme is, hogy valamilyen utcát, vagy teret az elhurcolt politikai foglyok és a deportáltak emlékezetére örökítsenek meg, ezt a kérdést azonban későbbi időre halasztották. A kisgyűlés a polgármester javaslatát az előbbi változtatásokkal magáévá tette."
(Felvidéki Népszava - 1945. december 14.)
Gondolom, sokakban felmerül a kérdés: mit jelent a reakciós? Azt jelenti, hogy a régi, elmúlt rendhez ragaszkodó. A magyar történelem során a szocialista rendszer előtti időszak - a polgári kor, a két világháború közötti időszak - eszmerendszerét magáénak vallót nevezték így. Akire csak a leghalványabb gyanú vetődött, hogy reakciós, gyorsan börtönben találhatta magát.
Tisza István. Fotó: Wikipédia
(Érdekesség, hogy ezeket a változtatásokat az a polgármester, Gálffy Imre javasolta, aki maga is reakciós volt. 1944. júliusában lett polgármester, a nyilasok októberben félreállították, majd decemberben újra ő lett a város vezetője. Miskolc háború utáni újraindítása a munkájának köszönhető. Elismerték az új rendszer irányítói is, hiszen 1948-ban Magyar Köztársasági Érdemkeresztet kapott. 1949-ben egészségügyi okok miatt felmentését kérte a város vezetői pozíciójából.
A rendszer annyira hálás volt munkájáért, hogy 1952-ben őt és feleségét is kitelepítették - mint a rendszer ellenségét, reakcióst - a hortobágyi Borsós-tanyára. Egy évig dolgoztatták őket, házukat kifosztották, ingóságaikat elrabolták a kommunisták. Az 1956-os forradalom alatt a Miskolc Nemzeti Bizottság elnökeként tevékenykedett.
1957-ben hunyt el, sírja a Deszkatemetőben található.
2013-ban posztomusz díszpolgári címet kapott Miskolc városától.)
Lichtenstein József súlyos balesete
Lichtenstein József (ifj., homrogdi; 1837-1914) kereskedő, politikus, országgyűlési képviselő, udvari tanácsos volt, aki meghatározó szerepet játszott Miskolc történetében. (A fent emlitett reakciós polgárok egyikéről van szó, akinek mindene volt Miskolc. Gálffy Imre egyébként biztos, hogy ismerte a tevékenységét, nem értem, miért döntött úgy, ahogy...)
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 10.
Édesapja id. Lichtenstein József (1802-1852), aki zseniális kereskedőként megalapozta a család vagyonát. 1825-ben a régió legnagyobb kereskedőháza az ő tulajdonában volt. Ő alapította az első rendszeresen megjelenő miskolci újságot, a Miskolczi Értesítőt, alapító tagja volt többek között a Miskolczi Takarékpénztárnak, a Miskolczi Nemzeti Kaszinónak, az első miskolci óvodának, a Pest-Eperjes utazási vállalatnak - amely a második ilyen cég lett az országban -, de nagyon sok közhasznú és jótékonysági egyesületnek is. Befolyását jelzi, hogy Borsod vármegye főispánja táblabíróvá is kinevezte, pedig nemesi címmel nem rendelkezett.
Ebbe a családba született ifj. Lichtenstein József, kinek édesanyja Skargay Rozina (1806-1869) volt. 15 évesen veszítette el az édesapját. Tanulmányaiban a családja és a város is támogatta. Miskolcon járt elemi iskolába és gimnáziumba, 1855-től Pesten, majd Bécsben tanulta a kereskedelemi élet rejtelmeit. 1858-ban tért haza és átvette néhai atyja cégét. A cég vezetése mellett tanult, képezte magát, érzéke volt az íráshoz. A miskolci sajtóban, a Pesti Naplóban és a Századunk nevű újságban is jelentek meg cikkei.
1875-ben és 1878-ban országgyűlési képviselőnek választották Miskolc déli kerületében. 1881-ben azonban alulmaradt a Függetlenségi Párt jelöltjével szemben, ekkor az országos politikától visszavonult, csak Miskolcra koncentrált. Országgyűlési képviselősége alatt egy miskolci jegybank és a Kereskedelmi és Iparkamara létrehozását szorgalmazta elsősorban.
Amint láthatjuk aktív közéleti tevékenységet folytatott Lichtenstein, melynek eredményeként országos szinten is jegyzett újságíró lett. Éppen ezért nem is csoda, hogy politikai pályára lépett. 1875-ben és 1878-ban országgyűlési képviselőnek választották Miskolc déli kerületében. 1881-ben azonban alulmaradt a Függetlenségi Párt jelöltjével szemben, ekkor az országos politikától visszavonult, csak Miskolcra koncentrált. Országgyűlési képviselősége alatt egy miskolci jegybank és a Kereskedelmi és Iparkamara létrehozását szorgalmazta elsősorban.
1895-ben kilépett a mérsékelt ellenzék soraiból és a Szabadelvű Párt elnöke lett (1896). Ekkor utazta be egész Magyarországot, illetve Ausztriát, Svájcot, Angliát, Németországot és Spanyolországot, hogy tapasztalatot szerezzen.
A fent említett szörnyű baleset 1904-ben, egészen pontosan augusztus 23-án történt vele.
,,Lichtenstein József tegnap, hétfőn délután 4 órakor saját fogatán tanyájára készült. A kocsi a Király utczai háztól elindulva, baj nélkül haladt a zsolczai országúton. A Sajó hídja előtt Lichtenstein fogata egy az országúton haladó úthengerlőhöz ért. A kocsis megkérdezte urától, hogy mellőzze-e az úthengerlőt, mire Lichtensteinazt felelte : „Nem“.
A kocsis nem jól érthette gazdája ezen rendelkezését, mert mellőzni akarta a gépet. A lovak megijedve a géptől, félreugrottak, miáltal a kocsi első kereke erősen odavágódott az út szélén levő cölöphöz. A vágódás oly erős volt,hogy a kocsi kerék eltörött. A recscsenéstől a lovak még jobban megijedve, újból ugrottak és mosta kocsi hátsó kereke is odaröpült az egyik cölöphöz és eltört. A kocsi hátrafelé dőlt és Lichtenstein kizuhant a kocsiból.
A zuhanás oly szerencsétlen volt, hogy az arczon és fejen szenvedett zúzódásokon és ütéseken kívül Lichtenstein jobb karja szétroncsolódott. A lovak a széttört kocsit egy darabon tovább vonszolták aztán megállották. A kocsiból szintén kiesett kocsisnak nem történt semmi baja. A súlyosan sérült Lichtensteint egy arra haladó kocsi felvette és visszahozta Király utczai házába.
Itt Lichtenstein még maga ha ladt fel első emeleti lakására, ahol családja roppant ijedtséggel fogadta. Rögtön orvosokért küldtek és csakhamar megjelent dr. Markó László és dr. Szőlősi Mór, akik azonnal ápolás alá vették a beteget.
Látván a sérülések komoly természetét, táviratilag hívták Budapestről Bartha sebész-tanárt, aki az éjjeli gyorsvonattal meg is érkezett. Ezalatt az orvosok folyton a nagy kínokat szenvedő beteg mellett voltak. Dr. Markó a jobb kéz kisujját kénytelen volt még az est folyamán amputálni.
Éjjeli 2 órakor, midőn Bartha tanár megjött, azonnal tüzetes vizsgálat alá vette a sérülést. A tanárnak segédkeztek dr. Markó, dr. Szőllősi és dr. Sidlauer. A vizsgálat után a kar roncsolt részeit erős kötésbe tették.
A tanár és az orvosok éjjeli két órától reggeli 8 óráig foglalkoztak a beteggel. A délelőtti gyorsvonattal Bartha tanár visszautazott a fővárosba. Intézkedése folytán a beteget az esti gyorsvonattal, további kezelés végett, Budapestre szállítják a Bartha tanár vezetése alatt álló Ferencz József kórházba.
A sajnálatos baleset az egész városban általános részvétet keltett és ma is egymást érték a látogatók Lichtenstein Király utczai házában."
(Miskolci Napló - 1924. augusztus 24.)
Lichtenstein József szerencsére felépült a súlyos sérülésekből és folytatta közéleti tevékenységet.
Források:
Felvidéki Népszava - 1945. december 14.
miskolciszemelvenyek@blog.hu - Az élő lexikon - homrogdi Lichtenstein József udvari tanácsos
Miskolci Napló - 1924. augusztus 24.
