A méhek által előállított méhészeti termékek sorozat második részét olvasod, amiből kiderül, honnan származik a méhviasz.
Bár nagy mennyiségben termelt termékről van szó, a méhviasz mégsem valamely fához kapcsolódó, gyűjthető anyag. Azt hihetnénk, hogy vagy gyűjtik a méhek, vagy maga a méhész adja készen a méheknek. A viasz nem más, mint a fiatal méhek viaszmirigyei által termelt váladék, mely a zsírokhoz közel álló szerves vegyületek keveréke. Viaszmirigyük a potroh hátsó részén található, itt termelődik a folyékony anyag, mellyel felépítik a hatszögletű sejtekből álló lépeket, ami szilárd halmazállapotban természetes tároló és közösségi teret ad a kaptár szorgos lakóinak.
A viasz, hő hatására különböző módon reagál, csak néhány jellemzőt említek: +35 foknál puhulni kezd, 62 fok felett olvad, tovább melegítve 100 foknál még nem történik semmi (emlékezzünk, a víz 100 fokon forr), 224 fokon gőzölög, és kékes színűre változik, az igazi változás 294 fokon következik be, ezen a hőfokon égni kezd, a színe kékes, világossárga lesz. Ezek a fizikai-kémiai jellemzői, de mi nem akarjuk a viaszt ilyen magas hőmérsékletre hevíteni.
A viasz színéről is ejtsünk pár szót. Alapvetően sárga színű, a sárga valamennyi árnyalatában létezik. A sárga színét a virágporban található, zsírban oldódó karotinoid pigmentek okozzák. Biztosan láttatok már méhviaszból készült viaszgyertyát. Rengeteg színárnyalatban létezik. Az, hogy sötétebb, világosabb sárga, netán világos-vagy sötétbarna a viasz színe, számos tényező függvénye. A kifőzésre szánt lép (hatszögletű sejtekből épített lép) korától, a virágport adó növénytől és attól is függ, hány generáció méh kelt ki a lépekből, vagyis a sejtekben maradt bábingek mennyiségétől. Persze még hatással van a viasz színére a méhviasz feldolgozási módja, az ülepítés és derítés, de ez már a munkát végző szakembertől függ.
Mi célt szolgál a méhviasz a méhek életében? A kaptárakban található keretek hatszögletű sejtjeit építik fel vele, melyek tároló és bölcsőfunkciót töltenek be, továbbá közösségi teret képeznek. A méhecskék sejtekbe gyűjtik a nektárt, amiből mézet készítenek, a virágport is ide raktározzák, illetve generációk egyedei fejlődnek és kelnek ki a lépek sejtjeiből. Az idős, már elöregedett lépeket aztán a méhész újra hasznosítja, ezt a folyamatot viaszfőzésnek nevezzük, mely során az elöregedett lépeket megolvasztják, egy speciális, mechanikus gép és néhány szűrő eszköz segítségével különválasztják a sonkolyt (visszamaradt fekete, barna salakanyag) és az értékes viaszt, folyékony állapotban ülepítik, derítik és a végén kinyerik a szennyeződésektől nagyrészt mentes viaszt. Az így kapott nagyszerű anyagot aztán a méhészetben ismét felhasználják: műlépet készítek belőle (lásd a poszt elején található képet), ezzel adva mintát a méheknek a hatszögletű sejtek építéséhez, illetve gyertyát készítenek belőle, amivel hangulatossá tudjuk tenni otthonunkat.
Ha nem olvastad még a mézről és kristályosodásról szóló írásom, kattints ide, jó olvasást. Várj egy percet, ne felejtsd el bekövetni Mézecske nevű Facebook oldalamat, ahol további érdekességeket találsz.
