Igaz történet az alapja. De olyan személy van a középpontjába, aki amúgy ismeretlen volt számomra, így nem tudtam, mi lesz a történetben. Mondjuk, a tartalmi kivonatok alapján nem éppen ezt vártam.

Hősünk, Lucio spanyol fiatalember, aki Párizsban akar boldogulni. Az egyik első munkahelyén politikai nézetről és ideológiákról beszélnek, és megismertetik az anarchizmus fogalmával. Utálja a rendszert, nem tetszik neki a nem egyenlő fizetés – már anarchistának is áll.

A fim pedig azt követi végig, hogyan akar a rendszer ellensége lenni. Lucio meggyőződése, hogy minden baj okozói a bankok. Ha azok bedőlnek, a rendszernek is annyi. Így aztán próbálkozik: lesz belőle bankrabló, pénzhamisító és csekkhamisító is. Ahogy egyik ötlet szüli a másikat, ahogy összeszedi a kellékeket és mindig küzd, az a film cselekménye.

A gond az, hogy ez nem annyira izgalmas, hogy lekössön. Olyan dolgokat kell ebben felfedezni, és nagyon rácsodálkozni, amit pl. a Kapj el, ha tudsz hőse már kamaszként űzött. Ok, azt a szereposztást, Hanks és DiCaprio, itt nem vártam, ahogy a cselekményt se. De az, hogy ami a modern korban alap és egyszerű trükk, ebben a filmben nagy felfedezés… Nekünk sem az, így unalmasabb így.

Egy jó kis heist movie, amit nézni akartam, de nagyon lehúzza, hogy a modern és mai korban játszódó hasonló filmek és sorozatok messze többet tudnak. Egyet már emlegettem, de ha ez Netflix, akkor a saját nagy durranásuk, a Money Heist is eszünkbe juthat. Ott sokkal komolyabban láttuk, milyen munka a pénzhamisítás. Nem ám, úgy, mint itt – nyomdagép, nyomdász és már boldogan nyomjuk is a pénzt… Azóta vannak biztonsági elemek, nagyon komoly még a papírminőség is. Olyan hihetetlen, hogy itt meg ilyen könnyen megy. Egyszerűek a tervek, a kivitelezés, az a nagy balhé hangulat, az nagyon hiányzott az egészből.

Azt meg hagyjuk is, hogy mennyit értek el az egésszel. A végén a bank embere nagyon jól összefoglalja a lényeget, amivel tulajdonképpen jelentéktelenné tette Lucio egész munkásságát.

Mellette egy kis családi élet és szerelmi szál van, de az szinte csak oda van nyomva két rablós/hamisító jelenet közé, hogy a főszereplő magánemberként is álljon előttünk. Ez is túl könnyű és konfliktusmentes – még csak a lány szülei se gördítettek akadályokat eléjük, noha Anne apja elég gazdag gyáros volt. Az is, hogy a kapcsolat idővel változik, barátsággá válik és barátokként elválnak, olyan könnyed itt, mintha teljesen természetes lenne és könnyen emészthető mindenkinek.

Látványra semmi különös nincs benne. Pár helyszínen forgott csak, és ahogy már írtam is, nagyon apró kis ötleteik vannak csak, így látványelem sem kell. A bankrablás, az egyetlen, amit fegyverrel és komolyan végrehajtanak, az is olyan egyszerű. Nem is mondok semmit, hogy valaha elhitték, hogy egy harisnyával a fejükön nem ismerik majd fel őket. De az is kész, hogy taxin menekülnek a helyszínről és abból lőnek a rendőrökre.

Ismert színész sincs, de olyan szerep sem, amire érdemesebb lenne nagyobb nevet beruházni. Minden Lucio körül forog, hozzá képest mindenki mellékszereplő és nagyon egyszerű is. Nem mondhatnám, hogy bárkinek megjegyeztem volna egy jó megmozdulását.

Végszónak annyit, hogy az igaz, hogy Lucio legalább próbálkozott. Nem jött össze neki, de legalább megpróbálta. Itt kezdődnek a dolgok.