Szívem szerint annyit írnék, hogy közel értékelhetetlen. Hiába olvastam, hogy a film tisztelgés akar lenni az 50-es évek hasonló filmjei előtt, egy mai közönségnek ez? Borzalom.

Kezdjük azzal, hogy az olyan jelenetek, amikor Edward repül és fel- vagy leemelkedik, úgy néz ki, mintha egy kartonra felhőket festett lap előtt az öcsém egyik repülőmakettjét emelném/engedném le zsinóron. Amikor átrepül Berlin felett és a légvédelem lövi? Pici és mini robbanás animációk a fehér kartonlapon körötte. Le nem tudom írni, mennyire bénán néz ki. Elsőre le sem esett, mit látok.

Azt könnyebben megemésztettem, hogy különben be vagyunk zárva a kabinba Edward mellé. Őt látjuk, és még véletlenül sincs pl. lenézés a városokra, ahol elrepül. Sima angol táj akad, de csak táj – épületet nem látunk.

Van viszont Edward meg az ő drámája a gépen. Egyedül repül, felderítő. Vagyis, fegyvere nincs, se másodpilótája, se senki. Egy kép van a műszerfalon, ahhoz beszél. Túl sokszor nézi is, vele mi is, és legszívesebben szét is szabtam volna azt a képet, annyira untam már a hosszú vágásokat róla. Mondhatjuk, tudtam örülni, amikor a kép elveszett egy támadás után.

De azon túl, hogy ébren kell maradni, Edward viaskodik mással is. A testvére emlékével, aki szintén pilóta volt. Akivel egy kötelékben repültek, és aki mondhatni kamikaze akciót hajtott végre, hogy az öccse gépét és vele az életét megmentse egy némettől. Az eset megelevenedik, és fekete-fehérben, több részletben mi is láthatjuk. A túlélők bűntudata gyötri a fiút, és ez az út, a sérülése lesz az, ami megbékíti a testvére emlékével és az áldozatával. Az egyetlen gesztus, ami tényleg tetszett a filmben, ahogy Georgie képének helyét a végén egy fotó veszi át az elvesztett testvérről, akit így az öccse életben tart és maga mellett érzi.

Érdekes, ahogy más történeteket szőnek Edwardé mellé. Ahogy pl. egy gép lezuhan mellette. Lesz is vita önmagával, hogy visszamehet-e megnézni, van-e túlélő. De ez még csak hagyján – a gond akkor van, amikor látni kellene valamit, és a film annyira olcsó megoldásokkal él.

Edward megsérül, Berlin felett ellövik a lábát. Ahogy a vérzést itt mutatni próbálják… vagy a szorítókötést. Hiába tudod elképzelni, milyen dráma lehet az ott az égen, átadni nem tudja a film, annyira olcsó a kivitel.

Hiába lehetne a történetben ötlet és dráma, nekem nagyon lehúzza ez a minimalista, régies, a korábbi filmek előtt tisztelgő stílus. Nem a Dunkirk égi jeleneteit vártam, de ez akkor is kevés.

Jut eszembe: a poszternek ne higgyetek. A filmen azt látni, amit a másik beszúrt képen láthattok. Edward a pilótafülkében és pont.