Eredetileg mini sorozatként adták volna le, egyfajta animációs antológiaként. 3 rész, 3 külön története, amelyet a ház köt össze. Végül összegyúrták egy filmmé, de nem kerülne semmibe sorozattá változtatni – csak fel kellene darabolni a címekkel is megkülönböztetett részek határán.

A nyitányban egy család költözik be a házba, és míg a gyerekek szenvednek, érzik a bajt, a szülők elkezdenek teljesen kifordulni magukból. A másikban egy ingatlanos újítja fel a házat, meghirdeti, de egy páros nem hajlandó távozni a bejárás után, simán elkezdenek ott élni. A harmadikban már bérház, de a környéket elöntötte a víz. Már csak két bérlő maradt, és egyik sem fizet bért, ami a tulajt teljesen kiakasztja. Nagyon fel akarja újítani az épületet, nagy álmai vannak, de a realitások többször is pofon csapják.

Tele van érdekes megoldásokkal. Az első, hogy nem tart ki egy faj mellett. Az elsőben emberek, a másodikban egerek, végül macskák lakják a házat. Hozzáteszem, meg vannak személyesítve az állatok is. Érdekes az is, hogy a ház idomul a méretekhez. Az egérnek és embernek is ugyanakkor a belmagasság, legyen az bármilyen különös is.

A nagy összekötés a ház, ami mindig valami átkot hoz magával. Aki itt él, annak nem jönnek össze a dolgok és gyakran külső, misztikus erők teszik tönkre. Itt van az egyik hiányérzetem: mégis, mi ez? Főleg az embereknél érdekelne, mert ott látványosan van valami pokoli alku, amit a családapa megköt. De mi az? Nem halljuk, nem mesélik el, és nem is derül ki, hogyan és miért történt, ami a végére bekövetkezett. A macskásnál a köd – valamit annak is jelképeznie kellene, de mit? Egyedül az egeresbe tudom belelátni az allegóriát. A rágcsálók tönkretesznek mindent, hiába a kevés gondos gazda. Akár azt is lehetne rá mondani, az emberiség is így lakja le a bolygót, de simán a kártevők általános rajzának is elmegy. Bejutnak valahova, aztán kiírthatatlanok lesznek. Különösen tetszett a bogaras párhuzam: a bogarakat ügynökünk le tudta mészárolni. Amikor a lakásnézők költöztek be, nem tudott mit tenni. Azért megfordult a fejemben, hogy túl udvarias volt, már az elején drasztikus módszerekhez kellett volna nyúlnia.

Az egésznek van valami sötét és baljós hangulata. A végük sem boldog, talán csak a macskás történeté nem érfelvágós. Borzongat és jól használ horror elemeket is.

Animált, így a grafikát is érdemes megemlíteni. Már írtam, hogy a legtöbb esetben nem szeretem, ahogy a Netflix mesék kinéznek. Klaus, szerintem azért nem klasszikus, mert szegényem annyira rusnya külcsínre… Itt van mögötte digitális motor, de mintha direkt rondák akarnának lenni. Az egerek szemei, mint a gombok. Tiszta élettelenek tőle. Az emberek az elsőben… ritkán látok olyan ronda fejeket, mint amit abban összehoztak. Végig zavart is, hogy mennyire nem szembarát a látvány.

Így most kicsit abban az állapotban ragadtam, hogy van mit értékelni benne. Ugyanakkor különösek és zavarba ejtők is – arról nem is beszélve, mennyire fájdalmas nézni. Leginkább az emberi arcokat. Miért van az, hogy gyönyörű tájakat, házakat, udvart, stb. készítenek és akkor telepakolják olyan szereplőkkel, akik olyanok, mint akiket kihánytak valahonnan?