Gyilkos szobát és lakást is ismerünk már bőven. Most kapunk egy újabbat, ez a 203-as szoba. De mi vár itt minket?
Elsőre semmi különös. Szépen felújítva, bútorozva, és az egész helyszínnek hangulata van. Csak aztán kiderül, hogy a falban van egy lyuk, amivel nem lehet mit kezdeni. Ha betömöd? Mintha soha nem is lett volna benne semmi. Valamit elé akasztanál? A szög nem fogja bírni, leesik és darabokra törik minden. A két beköltöző lány egyike meg hordani kezdi a medált, amit a lyukban talált. Ő egyre különösebben viselkedik, a másik lány meg egyre biztosabb benne, hogy itt valami nem stimmel. Szerencsére újságírónak tanul, ahogy a srác is, aki itt megtetszik neki, és együtt nyomozni kezdenek.
Látszik, már ennyiből, hogy sok ismerős panel benne van. De mi pluszt tud nyújtani? Nem egy átlagos szellem, aki itt áldozatokra les. Ez a vonal még tetszett is volna, más, ha lett volna normális indoklás hozzá. Nekem nagyon nem ok, hogy egy kelta istennőt csak úgy bezárnak egy amerikai város random épületének üvegablakába. Minek és kinek volt ez jó? Folyamatosan gondoskodni kellett áldozatról, és nem úgy tűnt, hogy bármi járt volna érte cserébe. De, ismétlem, már az alap: minek lenne tükörbe zárva az istennő?
Nem szerettem a lányok közti lelki drámát sem. Kim lelkiismeret-furdalást igyekszik mulasztani, Izzy meg elnyomja a traumákat, míg bele nem csöppennek ebbe a természetfeletti helyzetbe. De semmi nincs kibontva, megbeszélve. Pedig akadna trauma a lányok között is…
Annál már csak azt utáltam jobban, amikor Ian arra a sorsra jut, amire és mi a barátnője reakciója? Terít rá egy takarót, aztán mintha nem is ismerték volna egymást korábban? Értem én, kellett egy szimpatikus szereplő halála is, de akkor miért lett ennyire súlytalan az egész? (És mi is ölte meg?)
Valahogy nem áll össze a történet veleje. Morrigan lelkeket gyűjt, ennek az eszköze a medál. Az áldozatok öngyilkosok lesznek. De képes másokkal is végezni, Ian is így végzi. Akkor most kinek a lelke kell és miért úgy gyilkol, ahogy?
Fel is adom, nem olyan film, ahol válaszok és logika lenne. Van helyette borzongatás és korhatáros horror. Nem túl látványos, de nem is nézhetetlen – sokkal rosszabbat is láttam már. Az meg csak az én agybajom, hogy a madárfóbia mellett a hollókkal való kísértés nekem ijesztő, ha nem is esnek neki a szereplőknek, csak néha felbukkannak és talán kétszer átrepül egy a szobán. Nem egy Madarak, szerencsémre. Ha nem lenne madáriszonyom, nem találnám ijesztőnek.
A szereplők sem nyertek meg, már maguk a színészek sem voltak szimpatikusak. Izzy és Kim végig egy ellentétpár, és másként, de egyformán zavart mindkettő lány. Két véglet: a bulis meg a túlzottan komoly. Egyik sem nyerő. Pláne, ha a színésznők inkább külső alapján lettek válogatva.
Egyszer elment, de már szinte annak is sok volt. Ha az agyat sikerül nézés közben lekapcsolni, jobb szórakozás, de értelmes történet és elbeszélést várva csak csalódás.
