Baráti körös, flörtölő, nagyvárosi.
Chelsea a barátjával készül költözni, és amíg a férfi megérkezik, a rég nem látott húgánál száll meg. Chelsea és Claire szülei még a gyerekeik kiskorában elváltak és megosztoztak a nővéreken. Chelsea az apjával maradt, egyetemet végzett irodalmár, olvasott és művelt nő. Claire az anyjuk mellett barátságos, jószívű, de egyszerű
szépséggé nőtt fel, aki pincérnőként dolgozik egy étteremben. Chelsea nagyon nem is titkolja, mennyire lenézi és nem tud mit kezdeni a húgával és annak lakótársaival, akik egyetlen utalását sem értik. Buliznak, könnyedek, nemtörődöm alakok. Ám kénytelen mégis náluk maradni, amikor a semmiből szakít vele a barátja. Beáll recepciósnak, és elkezdi megismerni ezeket az embereket. Grant, a húga korábbi barátja még meg is tetszik neki. Lehet, hogy nem is a műveltség a legfontosabb?
Amikor beteg vagyok – most éppen meg vagyok fázva – akkor szeretek ilyesmit nézni. Abszolút nem kell az agyam, csak egy kis könnyed szórakoztatás, olcsó komédia. Azért annyira beteg nem vagyok, hogy ezt igazán élvezni tudtam volna.
Az alap felállást a sorozathoz készült reklámfotók is jól visszaadják. Arra épül a humora, hogy Chelsea és Claire meg az ő barátai mennyire más emberek. Visszatérő poén, hogy Chelsea egy-egy irodalmi kifejezését vagy utalást rejtő mondását – néha egészen egyszerűeket is, egyszer a Titanicot se tudták, mi volt – a többiek nem értik és nem tudnak mit kezdeni azzal, amit Chelsea szeretne. Már az első részben is fárasztónak találtam ezeket, és sajnos nem koptak ki. Egyetlen egyszer fordítottak rajta, amikor egy Büszkeség és balítélet utalást ejt el Chelsea, és már magyarázni kezdené Solanának, aki mindenkit meglepve közbevág és kiderül, hogy ezt tudta. Nekem ez nem vicces.
Másrészt, mindenki kap valami könnyed életdilemmát. Ami komolyan véve akár dráma is lehetne, de itt nagyon lazán kezelik. (Kapcsolati válság, szülőkkel való kapcsolat, munka.) Egy példa: Solana, aki rádöbben, hogy vissza kell térnie az eredeti szakmájához. Nekem különben ő volt a legszimpatikusabb szereplő, ő meg tudta élni mindkét énjét. A kedves, természetbarát Solana és a kegyetlen ügyvéd, Allison is tudott lenni. Nála nem volt ez a két szerep összeférhetetlen.
Sajnos, ő volt az egyetlen, aki nem idegesített. A többiek nála is jobban ki vannak sarkítva, amitől karikatúra alakok lesznek. Claire, aki szép, de nagyon butuska. Ám annyira kedves, hogy mindenki szereti. Grant, akit a sorozat első felében rendszeresen póló nélkül mászkáltatnak, mert ő a sorozat szépfiúja. Sulkin jól ki is gyúrta magát a szerepre, és ezt ki is használták. Kár, hogy csak a második félre kezdték mutatni, hogy milyen más intelligencia van benne, mert ő egyszerre egy tökfej és egy értékes fiatalember. Még olyanabb, mint Joey volt a Jóbarátokban. Chelsea szűklátókörű, zárt – a többiek hatására kezd nyitni és lazulni. De különben karót nyelt egy nő, amit Osment szépen hozott is. Akkor nem hittem el, amikor már beilleszkedik és ha néha furán is néz a többiekre, jól érzi magát. (A szerelmi háromszög erőltetés meg gyötrelmes.) Ki maradt ki? Jayden. A meleg, aki rá van nőve a telefonra és influencer. Maradjunk annyiban, hoz minden klisét – ruhák, viselkedés, az egyetlen LMBTQ figura egy baráti körben és még kisebbségi is – amit egy ilyen karakter kaphat.
Lehet szeretni, hogy van a sorozatban szív. Nagyon azt üzeni, hogy a karrier és a diploma semmi, az a fontos, milyen ember vagy. A boldogság titka más.
Csak akkor is egy butuska sorozat, aminek a poénjai legtöbbször csak zavartak.
Pretty Smart – 5/2 se nem elég humoros, se nem aranyos. A legtöbb szereplő simán idegesített. A hősnő is.
