Varázslós, rejtvényt fejtő, királynőnek segítő.
A királynő feladata, hogy minden hónapban átállítsa a mágikus órát, aminek a segítségével a hónapok váltani tudják egymást. Clara királynő azonban beteg, elhagyta a mágiája. A hónapok segíteni akarnak neki – ám valójában az éppen uralkodó Február szövetségre lépett Fagy herceggel, hogy idén legyen mindig hideg és február. A hónapok tervét azonban nem tudják elrejteni – kijelölésre kerül két fiatal, hogy egy mágikus recept 
megfejtésével és a hozzávalók begyűjtésével varázsitalt készíthessenek, amely visszaadja Clara királynő erejét. Luise és Valentin bátran indulnak neki a feladatra, amiben a hónapok igyekeznek segíteni, míg Február és Fagy herceg a vesztükre törnek.
Egy mese, ami érezhetően műmese. Nem is volt titok, hogy egy szerző motívumait felhasználva írtak egy történetet. Van hasonló, és most, ahogy rákerestem, rengeteg történet létezik, amely a 12 hónap forgására épül és a hősöknek az évszakokkal összefogva kell megmenteni a világot.
Maga a történet egész korrekten össze lett rakva, hozza a mesés elemeket. A gonoszt, a segítőket, a talpraesett fiatalokat, akiken az ország és az időjárás sorsa múlik. Egyik szál sincs mélyen kibontva, de ekkora játékidőbe pont ennyi fért bele. Arányos: minden kap egy kicsit, de tovább nincsenek gondolva. Pl. Luise és Valentin tipikusan azok a szereplők, akiktől várja az ember, hogy a végére párként lépnek majd elő. Megy is a finom flört, szinte baráti jellegű csipkelődés a két szereplő között, de úgy engedjük el a kezüket, hogy nincs arra semmi utalás, hogy romantikusabb irányba indulna el a kapcsolatuk. Vagy: megkapjuk Fagy herceget, aki egysíkú gonosz. Ki ő, miért akar hatalmat, egyáltalán milyen lény? Nem tudunk meg semmilyen hátteret, megmarad annyiban, hogy az egész évet fagyban akarná tartani.
Hangulatos, kedves kis mese, amiben a pozitív értékekre tették a hangsúlyt. Nem is csak az, hogy a bátorság és a jó szív célba vezet, hanem benne van a megbocsátás története is. A hónapok között akad ugyan áruló, de nagyon példamutató, ahogy azt a helyzetet rendezni tudják. Ez a rész benne talán jobban is tetszett, mint bármelyik tipikusabb tanulság a végén.
A rejtvény megfejtése és a hozzávalók begyűjtése nekem már nagyon mese, és nem elég kalandos sem. Azon nem fogom lerágni a körmöm, hogy a hóviharban bolyonganak és merengenek, milyen növényt kellene megtalálniuk. Igazából nem kell tényleges kalandot véghez vinni: egy-egy verssorból rá kell jönni, hogy milyen gyümölcs vagy virág kell, és azt a hónapok már prezentálják. Ennyi!
A humora is kis aranyos. Elfogult is vagyok, mert simán el tudnám mondani, hogy a királyi őrkutya volt a kedvenc szereplőm. Méltóságteljes megjelenés, hűség, és ő tényleg ellátta a feladatát. Megvédte a hozzávalókat, a királynőt – ő volt az egyetlen, akit egy percre sem tudott megtéveszteni Fagy herceg sem. Ez különben a mese visszatérő poénja, ezért is hoztam ide: Fagy mesterkedne valamit, de a kutya ott van és nem engedi.
Ami viszont gyenge, talán a német mesesorozat részeihez képest is halványabbra sikerült: a látványvilág. Most a kastély sem a szebbek közül került ki, és a jelmezek is siralmasak. Most komolyan, az őszi hónap csak attól őszi, hogy olyan a haja, mint egy szénaboglya? De a mágia megjelenítése sem jobb. A Fagy herceg szeme felizzik, a végén meg a királynő alakja és meredten bámulnak egymásra – ez a varázspárbaj. Fájdalmas volt nézni is.
A pozitívum azért több, mint a bajaim. Hangulatos, kedves, és gyerekmese.
Mese a 12 hónapról – 5/4 aranyos mese, aminek a kivitelezése nem az igazi, de a célját eléri és kellemes is lett.
