Eltűnt szerettet kereső, titkokra bukkanó, veszélybe sodródó.

David végre boldog volt. Véletlenül ismerkedett meg a vele egy házban lakó lánnyal, Claire-rel. Az első félreértés után gyorsan lettek stabil pár, akik össze is költöztek és megvoltak a maguk kis szokásai. David szerelmet is vallott, Claire oldalán képzelte el a jövőjét. Egy szép este után azonban a nőnek nyoma veszett. Se egy üzenet, se egy nyom. Mintha soha nem is lett volna. A rendőrség is kereste, eltűnt személy lett, de semmilyen eredményre nem jutottak. Közel egy évvel később David még nem mondott le arról, hogy válaszokat kapjon és esetleg meg is találja a szeretett nőt. Claire fényképei között nyomra akad, és célzottan kérdezősködni, megfigyelni kezd. Rá kell jönnie, hogy Claire mennyi mindenről hazudott neki és milyen mélyen volt veszélyes üzemekben. Nem érdekli, bármi is lesz az ára, nem tudja elengedni és a nyomába ered.

Talán a Netflixen túl sok Harlan Coben adaptációt láttam már, mert itt végig azon járt a fejem, hogy majd a stáblistán nézegetem, nincs-e kiírva, hogy ez is Coben egy regény alapján készült. Nem, különben, de attól még nagyon olyan.

Ha csak az alapokat nézem, nagyon ismerős a történet. Van egy boldog páros, az egyik fél eltűnik, a másik a nyomozás során meg sötét titkokra bukkan kémkedésről, hamis személyazonosságokról, meg hasonlókról. Ismételjem magam? Pont, mint egy Harlan Coben történetben. Ez ragadt be róla, nem is fogok tőle szabadulni.

Milyen David nyomozása? Nem túlzottan kötött le. Nem profi nyomozó, gyakran van szerencséje is, de a kitartás lesz a döntő. Addig nem hagyja abba, amíg nem ér el eredményt. Az, hogy közben összeverik, vagy megfenyegetik, nem téríti el a céljától. Ahogy pedig az alaphazugságra már rájött, egyre dőlnek a dominók.

Az dobja fel a filmet, hogy mindezek mellé flashback elemeket tettek be. A múlt mindig ellenpontozza és fájdalmasabbá teszi, amit a férfi megtud. Látjuk, ahogy a múltban Claire mond egy hazugságot, majd a jelenben látjuk, ahogy David rájön, az állítás miképpen volt hamis. Ugyanakkor mégiscsak indokot ad az egész cselekménynek, mert az is látszik a múltból, hogy David mennyire szerette a nőt és a hazugságok ellenére is működött az a kapcsolat.

A kiderülő igazság volt nagyon szegényes. Egy egész hálózat volt a nő mögött, de nem tudom azt állítani, hogy pontosan értem, kinek dolgozott, ki elől kell menekülnie a végén. Mintha nem az lenne a lényeg, hanem David, aki keresi és aki vele akar lenni, minden ellenére.

Talán ezért is irritál a film vége, amiben megint a jelent mossák egybe egy emlékképpel. Amikor a páros nyaralni indult, meg amikor elindulnak a nagy szökésre, aminek kérdéses a kimenetele. Tudom, nem véletlenül van nyitva hagyva, és mindenki maga döntheti el, mi lesz a sztori vége. Ettől még ezt rühellem: akkor is elégedettebb lennék, ha a közös szökést vagy halált mutatnák, mert így lezáratlannak érzem a filmet.

Nem látványfilm, inkább nagyon tévés az egész. Még amikor nagyban menekülnek, lőnek vagy éppen kínoznak, akkor is olcsónak tűnik az egész. A színészek sem sokat dobnak rajta, ahhoz túl egyszerűek a karaktereik. Aaron Paul, aki nagyon szerelmes és legtöbbször céltudatosan kell maga elé néznie. Annabelle Wallis, akinek szépnek kell lennie és sokszor sejtelmesen mosolyognia, de semmit nem mondania.

Újfent egy olyan film, ami háttérzajnak vagy késő esti néznivalónak elmegy, többnek nem.

Keress meg! – 5/3 simán elmenne egy Harlan Coben történetnek is, akad is nagyon hasonló De nagyon tévés.

https://www.youtube.com/watch?v=hKDSGy_FsBI