Családi kalandos, mágiát tanuló, varázskövet kereső.

Egyszer volt, hol nem volt, a világban egykor létezett a mágia. Varázsolni azonban nem volt könnyű megtanulni, noha a mágusok szívesen átadták a tudásukat, és a kalandok is vártak a lelkes próbálkozókra. A tudomány azonban kevesebb erőfeszítést igényel, így a világ megváltozott: a tündérek már nem repülnek, motoroznak. A mantikór nem a kalandorokat vezeti, hanem egy étkezdét. Lámpák, autók – kinek kell már varázspálca? Bartley és Ian fivérek, de nagyon különböző elfek. A bátortalan Ian csak beilleszkedni próbál, amit bátyja mágia iránti lelkesedése nem könnyít meg. Amikor Ian is betölti a 16-ot, anyjuk átadja a korán meghalt apjuk ajándékát. Egy varázslat és egy varázspálca – Ian tehetséges is, de a varázskő eltörik, mielőtt befejezhetné az apját egy napra visszahozó bűbájt. A fiúk a fél apával útra kelnek, hogy szerezzenek még egy követ.

A mese, ami Pixar siker lehetett volna, a kezdése rendben is volt. Nyerő nyitó hétvége, pozitív kritikák. Aztán jött a vírus meg a mozik zárása, és ezt a mesét is átvitték egyéb csatornákra. Nem is volt körötte semmilyen hype, szépen eltűnt nálunk a süllyesztőben.

Pedig ez egy olyan Pixar mese, ami megint betalált. A sokadik Toy Story vagy a Verdák nem az én világom, de ebben megvolt az a plusz, amiért a Pixar meséket szeretem. Humoros, kalandos, bájos, van szíve és üzenete is.

Már eleve az érdekes volt, ahogy a mesevilág úgymond emberszerűvé válik. Gyerekként a humort vettem volna benne észre, mai fejjel viszont elmerengtem azon, hogy mit mond mindez el a mi világunkról is. Mert rendben, a modern kor nem a mágiát vette el tőlünk, az nem is volt, de sok mást igen. Az, ahogy a technika elbutítja és lustítja a használóit, megfigyelhető itt is, a mesében is. Elképzelhetetlennek tűnik számomra, hogy egy tündér, akinek szárnya van és képes lenne repülni, még csak meg sem próbálja, mert a motor úgyis elvisz bármerre… Mondhatnám erre, hogy hányan ülnek akkor is autóba, ha csak egy utcányit kell arrébb menniük, és a biciklit sem tekerik már – hiszen létezik elektromos verzió is. Hogy visszacsatoljak egy másik Pixar alkotásra, ebből jön majd az emberiség abban a formában, ahogy a Wall-E előrevetítette. De a kultúrát, gasztronómiát is mondhatnám. Gyorséttermek, műanyag kaják – hol van az idő, amikor még házilag is sütöttek, akár kenyeret is? Persze, könnyebb – de mennyit éri meg veszni hagyni?

Azért is szerettem ezt a mesét, mert itt eljutnak a konszenzusig. Megtartják a jelenjük jó dolgait, de elkezdik beleolvasztani az örökségüket is. Az emberiségnek is érdemes lenne eltanulnia ezt.

Természetesen Disney égisz, vagyis ez családi mese is. Az apáért küzdenek olyan keményen a fiúk. A végére eljutunk oda, hogy mennyire sokat jelent a család, a testvéri kötelékek. Pedig annyiszor láttam már, és mégis meg tudott érinteni, amikor a végén a listáját nézve rádöbben arra, hogy mennyi mindent tett és tesz érte a bátyja.

Road movie jellegű a cselekmény, mennek az úton és kalandokba keverednek. Kellemes, és feldobja, hogy mesebeli lények között mozog. Az egyik poén jobb, a másik gyengébb, de ahogy a Pixar szokta, van minden korosztálynak valami benne.

A grafikán azért merengtem, hogy mennyire tetszik nekem, ahogy a különböző lényeket és tájakat ábrázolták. Nem olyan szép, mint a Vaiana volt. Igaz, jobban tetszett, mint a Soul legutóbb. Mesés, amit azt hiszem, végül pozitívnak hozok ki. Az is igaz, hogy belecsempészték az eredeti szinkronhangok vonásait is. (Az eredeti erős: Holland és Pratt.)

Már csak arra lennék kíváncsi, melyik az a leszbikus karakter, ami miatt pár ország nem volt hajlandó vetíteni. Főszereplő biztos nem volt…

Előre! – 5/4 szép kivitel, és a kalandos mese mögött mélyebb gondolatok is megbújnak. Én szerettem.

https://www.youtube.com/watch?v=ZnQgKA_fCZw