Kamaszos, gondokkal szembenéző, kísérletes, lakatlan szigetes.
8 nagyon más lány tart egy táborba, ahol különféle dolgokból kellene kigyógyulniuk. Közös bennük, hogy a múltjuk titkot rejteget. A gép ismeretlen helyen, az óceánba zuhan le, és a lányok egy lakatlan szigeten találják magukat. Az egyikük ráadásul olyan sérülést szenvedett el, melybe hamarosan belehal. Maradnak heten és az a kevés felszerelés, amit a tenger kisodort. Össze kell csiszolódniuk, túlélni, miközben lassan azt is felfedik, hogy miért
kellett arra a gépre felszállniuk. A családfővel szembeszállás, egy megszállottá váló szerelem, önkínzásba átcsapó sport, gyerekkori szexuális bántalmazás és sok más titkot is rejtegetnek. Egy van köztük, aki tudja, hogy mindez egy tesztnek a része. Egy kísérlet, melyben a női társadalmak kialakulását és felépítését vizsgálják. Kamerák veszik őket körbe, kintről minden lépésük figyelik, miközben azon is dolgoznak, hogy később ne legyenek perelhetőek.
A Robinson történetek izgalmasak. Ez egy olyan téma, amit az ember mindig is próbált elképzelni. Mi történne vele, ha egy lakatlan szigeten kötne ki? Hogyan tudna túlélni, mi történne ott? A klasszikus kalandregények között éppen úgy vannak ilyen történetek, mint a mai szórakoztató kultúra termékei között.
Ez a sorozat két dolgot nyújt, amiért meg lehet jegyezni pluszban, ha valakinek nem lenne elég önmagában a túlélés történet. (Ami a sorozatot elnézve senkinek nem kellene, hogy elég legyen. Nem is próbálták meg arra kihegyezni, hogy miképpen élnek túl a szigeten. Kisebb problémák vannak, amiket néha külső segítséggel elhárítanak.)
Az egyik, hogy a lányok egy kísérlet alanyai, és csak egy van közöttük, aki tudja, hogy igazából mi történik velük. Ugyanis a meghaló lány pont az, aki a beépített ember volt. Az feszültséget generál, hogy nézőként mi látjuk a kamerák túlsó felén az embereket, akik alanyokként figyelik őket, majd a későbbi jelenetekben kihallgatják és tanulmányozzák őket. Folyamatosan mehet a fejünkben az etikai kérdés, hogy meg lehet ezt emberekkel csinálni? Nekem azon is járt az agyam, hogy egyáltalán milyen adatokat kívánnak ebből kinyerni, mi értelme van az egésznek?
A másik a Lost trükkje. Minden részben van egy kiemelt szereplő, akinek megismerjük a múltját. Mi az ő problémája, miért gondolta valaki, hogy jó ötlet elküldeni a nyárra. Változatos a paletta, a kisebb bűnöktől a nagyobbakig akad itt minden. Általánosan megjelenő probléma az önértékelési gond és az önbecsapás. Sokaknak vannak szerelmi problémáik, vagy egyenesen szexuális jellegűek. Még, aki egészségesnek tűnik, róluk is kiderül, hogy nagyon csúnya csontvázak vannak a szekrényeikben.
Az is jó kérdés, mennyire áldozatok vagy éppen elkövetők. Azért igyekeztek úgy alakítani őket, hogy ne ellenszenvesek legyenek, és a gondjaik ellenére is kaptak olyan tulajdonságokat, amiért sajnálni vagy szeretni lehet őket.
A többszörös kettőzés – a sziget és a megfigyelőszoba; valamint a szigeten töltött idő majd később a kihallgatásuk – megteremti a szükséges dinamikát, és jól lehetett a válaszokat adagolni a szereplőkről, a szigeten történtekről. Le tudtak kötni.
Ha valamivel bajom van, az a vége. Még a lányok története sincs lezárva, és mégis megkapjuk az Ádám hajnalát zárásnak? Ha ez sincs még zárva, miért kell máris behozni a kontroll csoportot? Pedig a 2. évad stáblistája alapján az Ádám középpontú lesz.
Ez most érdekes volt, a folytatás is határozottan érdekel. Remélem, nem rontják el.
The Wilds – 5/4 az alaphelyzet érdekes, a Lost múlt megismerő technikája is ok, de a vége… túl nyitott.
