Kísértetes, kosztümös, házasságos.

A fiatal londoni pszichiáter a fejlődés híve. Miután elvesztette feleségét és kisfiát, egy hasonlóan gondolkozó fiatal fényképész mellett találta meg újra a boldogságát. Amikor a férfi megárvul, megörökli a családi birtokot. Nathan és Charlotte kiköltöznek vidékre, kettős céllal: új életet lehelnek a lepusztult birtokba, és családot alapítanak. Ám sorra nehézségekkel szembesülnek: a tönkrement aratás, megrongált mezőgazdasági eszközök mellett az emberek is különösen viselkednek. Mintha életre kelnének a holtak itt, és kísértenék az élőket. Nathan az ész embere, a pszichiátria módszereivel igyekszik kezelni az embereit, de aztán maga is egyre többet érzékel a másvilágból. Képes lesz mindennek véget vetni, megmenteni az emberei életét, a házasságát, ha a szellemek között ott van a birtokon megfulladt kisfia lelke is? Charlotte pedig kitart mellette, bármi is jön.

Érdekes egy darab volt ez a kosztümös sorozat. Nem tudom rá azt mondani, hogy nem szerettem, de nem is kedveltem meg. Ahhoz túl különös volt, és a végére betett húzás sem tetszett. Vagyis, nálam az egyszer nézhető kategória.

A felépítése alapvetően egyszerre átívelő és részenként más történetet elmesélő is. A keret ugyanis adott: Nathan és Charlotte birtokra költöznek, ott élnek és egyre jobban belemerülnek az itteni életben. Nathan egyre inkább bűntudattól szenved, a halott fia miatt, akit az anyja halála után ide küldött, és aki megfulladt, amikor a tónál játszott, és az apja Londonban volt, Nathan lelki leépülése folyamatosan, és valósággal beleőrül abba, amit itt tapasztal vidéken. A teherbe esett Charlotte igyekszik megmenteni, de egyre reménytelenebb a küzdelme. Így az ő vonalukon ott van a folyamatos lelki zuhanás, az egyre nehezebb hangulat.

Más részről minden részben életre kel egy környékbeli történet, egy szellem és valakit veszélyeztet. Nem kifejezetten Nathan és a családja a célpont, hanem akinek a története hasonlít az övékre. Az egyikben egy pogány lelke szállja meg a pap lányát, egy másikban a bányában szerencsétlenül meghalt árvák csábítgatják a helyi kisfiút, aki nem is tudja magáról, hogy ő maga is árva – az anyjaként őt nevelő asszony valójában a nagynénje, az anyja testvére. Nathan és Charlotte minden részben felveszik a kesztyűt, de legtöbbször nem érnek jó véget az események. A tragédiák erősebbek, és elragadják az embereket, így újabb tragédiák következnek és megállíthatatlan a lavina.

Talán ebből is látszik, hogy nem egy könnyed kikapcsolódás ez a sorozat. Minden résszel egyre jobban süllyedünk bele a reménytelenségbe és a tragédiákba. Nem is esett jól nézni, ahogy a kezdeti segítőkészség és pozitív hozzáállás a szereplők részéről elhal.

Látványban is ezt hozza a sorozat. Egy vidéki, múlt századi birtokot látunk, annak minden tartozékával. A gépektől kezdve az öltözködésen át odafigyeltek a hangulatteremtésre. Ahogy pedig haladunk előre az eseményekben, úgy lesz színekben is egyre vigasztalanabb, szürkébb a sorozat. Vagyis, itt is teremtik a depresszív hangulatot.

Nem pakolták tele ismert színészekkel sem – Colin Morgan is csak a Merlin nézőinek ismerős. Ám odafigyeltek arra, hogy alakítsák a karakterek jellemét. Charlotte nagyon haladó, pozitív hősnő, aki nagyon szereti a férjét. Okos, igyekvő nő, aki a környékbeli emberek tiszteletét is elnyeri. Nathan nagyon jót akar, és sokáig nem is látni, milyen súlyos sebei vannak a szívében. A mellékszereplőket is árnyalják, és többek lesznek feltűnő arcoknál.

Összeségében hangulatos, de nem egy boldog sorozat, amit egyszer meg lehetett nézni.

Élők és holtak – 5/3,5 ígéretes kezdet volt viktoriánus szellemtörténetekkel, de aztán mélyrepülésbe kezdett.

Élők és holtak - premier: 2020. december 13. vasárnap 21 óra - YouTube